Nem rólam van most szó, mert bár nekem is vannak néha rémálmaim, de én már hozzászoktam, csak legyintek rájuk. Meg persze én szerencsés is vagyok, mert sosem álmodom végig, nem kell újraélnem. Álmomban ismét közeledik hozzám az elkövető, és akkor mindig felébredek, mielőtt bármi történhetne.
De az ötéves nevelt lányom nagyon szenved. Most már ott tartunk, hogy minden éjszaka a sikoltozására ébredünk, remeg, ordít, és csak nagyon nehezen tudjuk felkelteni. Többnyire csak akkor ébred fel, amikor már bepisilt, és utána persze fél újra elaludni, 4-5 órákat is ülünk az ágya szélén, mire sikerül neki. Emiatt már teljesen kimerült szegény kislány. (Próbáltuk azt, hogy aludjon velünk, de nem hajlandó senkivel sem egy ágyban, de még egy légtérben sem aludni, se velem, se az apjával.)
A pszichológus szerint ez "teljesen természetes", és a regressziós hipnózis utóhatása, amit alkalmazott. Azt mondja, a rossz álmok fontos állomásai a trauma feldolgozásának. Nem vitatkozom vele, ő a szakember, biztosan tudja, mit csinál.
De nagyon szeretnék valahogy segíteni a gyereknek, nem bírom ezt elnézni. Tehetek valamit, amitől könnyebb lesz neki, amitől elmúlnak vagy legalább ritkulnak ezek a rémálmok?