Férjemmel 6 éve élünk együtt. Fiam 14 éves, így élünk szépen. Itthon minden rendben. Férjemnek van 2 gyereke 13 eves fiú 16 éves lány. Az elején jöttek hozzánk bár sírás rívás volt mindig, lánynak hülye húzásai, hazudozásai voltak. Nem bírom elviselni a hazugságokat. Tudom vagyunk így itt többen ezzel. Tavaly januárban azt mondtam , h ha nem akarnak nem kell jönni ennek igy nincs értelme. 6 év alatt alig beszéltek telón, ha igen csak akkor ha férjem hivta őket telón. Mondanivaló semmi részükről. Erről röviden tömören ennyi. Most az történt a lánynak van már barátja , a férjem kérésére be fogja mutatni de csak neki. Nem akarnak ide jonni. Ezt én nem bánom. De egy étterembe fognak találkozni, nélkülem. Ez nem volt nálunk így eddig, h nélkülem megy férjem bárhova. Nem szeretem a lányát, mert hazudott , álszenteskedett stb. Tudom, h miért alakult ki ez bennem, tudom azonositani az emlékeimmel, apa- lánya kapcsolat ( utálom ezt , hányok ettől , szenvedek ) . Hogy viseljem ezt el? Mit tanácsoltok? Biztos nehéz ez egy olyan nőnek, feleségnek, anyának is, aki nem élt át abuzúst, nem tudom az a fajtaérzés milyen, de mi itt tudjuk, ezért itt kérek tanácsot.
