Ki hogy halad a gyógyulásban?

2021 febr. 02 21:46 #11818 Írta: jelen
Ki hogy halad a gyógyulásban? téma létrehozva jelen által
Hogy érzitek magatokat? Évek telnek el és nem múlik az érzés ami bennem van. Már 42. Évemben vagyok 12 éves voltam akkor...Sose múlik el? Ez a magányos szorító üres szomorú érzés?Mit lehet még tenni? Férjhez mentem gyerekem van minden a legnagyobb rendben lenne , ha Én jól lennék. 

Kérjük, hogy Belépés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!

2021 febr. 12 18:16 #11821 Írta: Tejszínhab
Tejszínhab válaszolt a következő témában: Ki hogy halad a gyógyulásban?
Kedves Jelen!

Új tag vagyok, most regisztráltam. Béna nevet választottam, de épp tejszínhabot eszem és más ötletem nem volt nagy hirtelen. Már évek óta olvasom a történeteket, 24 éves voltam, amikor úgy éreztem azonnal csinálnom kell valamit az életemmel, mert valami nagy gáz van velem. Elmentem a könyvtárba és szinte azonnal megtaláltam amit "kerestem", Anoni Mara könyvét. Ott kezdődött el a gyógyuláls folyamata. A legelső érzés ami végtelenül boldoggá tett abban a pillanatban, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Milyen szar hogy valaki ettől boldog....Aztán volt egy próbálkozásom, hogy megírtam a történetemet, majd el is küldtem e-mailben Anoni Marának, de aztán visszavontam. Írtam egy e-mailt hogy mégsem szeretném, hogy megjelenjen. Most 29 vagyok, úgy érzem, jobban vagyok. De néha vannak még depressziós állapotaim. Sokszor eszembe jut még nekem is. Főleg ha valami konfliktus történik munkahelyen vagy bántanak vagy amikor bénának érzem magam, vagy amikor elakarnak nyomni stb.

Bízom benne, hogy elmúlik Neked is és nekem is ez a nyomasztó érzés.

 

Kérjük, hogy Belépés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!

2021 márc. 05 20:49 #11824 Írta: Noci28
Noci28 válaszolt a következő témában: Ki hogy halad a gyógyulásban?
Én 2019 karácsonyán kezdtem el kutakodni, tudom más inkább üneppel, de nekem valahogyan nem ment, mivel apám áldozata vagyok, ha lehet így fogalmazni. Bennem identitászavart okozott, de talán ebben a megnyomorító érzésben nem találtam volna rá arra a lányra, akivel most jól érzem magam. Évek óta járok terápiára, ami kemény összegekbe, és lelki válságokba kerül, de talán megéri javasolom ezt mindenkinek. Szóval akkor találtam rá Mara könyvére, minden vágyam, hogy egyszer személyesen is találkozhassam vele, hogy megköszönjem neki azt, hogy ilyen bátor volt, és leírta. Nekem nagyon sokat segít, hogy mások történeteit olvasom, de olyan kevesen vagyunk a sok száz áldozatból, akik meg merünk szólalni. Az én történetem Elinor néven jelent meg. Akkor úgy éreztem le kell írnom, hátha másoknak is segít, mint ahogyan nekem. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék ezekre arra amik történtek. Mintha még válaszokat keresnék arra, hogy vajon igaz-e,vajon megtörtént-e. Bár aktus nem történt, apám beférkőzött a lelki terembe, anyámmal sem volt sosem jó a kapcsolatom. Néha egyedül érzem magam. Rémálmaim vannak, amitől nem tudok megszabadulni, minden férdiben csak azt látom, hogy megakarnak rontani. Nem hiszek abban, hogy van valaki, aki ezen valaha is teljesen túljut. Én gyakorta nyúlok alkoholhoz, de talán az utóbbi időben legyőztem a kísértést, mert ez nagyon oldja meg azt ami bennem van. Maximum ellazítja az elmét. De másnap minden tiszta lesz. Remélem egyszer majd teljesen ,,tünetmentesnek" - ha szabad így fogalmazni- mondhatom magam. Mindenkinek csak azt kívánom találja meg az útját a boldogságához, önmagához.

Kérjük, hogy Belépés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!

Oldalmegjelenítési idő: 0.665 másodperc