Értékteremtés

Azért hozom létre ezt a topicot, hogy erősítsem a világban az emberi értékekről szóló társadalmi diszkurzust. Az a véleményem, hogy az online térben megszólaló, nagy nyilvánosságot maguknak tudó médiafelületek és egyének, sokszor mérhetetlen károkat okoznak. A károk mindig akkor derülnek ki, amikor már késő. Erősìtik a szenzitivitás csökkenését és elősegítik, hogy a nehéz élethelyzetekre és életeseményekre tárgyként, egy darab szemétként lehessen tekinteni...folyt.köv .

A médiának túl nagy befolyásoló hatása van, ami nem jó, megzavarja az emberek fejét, eltereli a valódi életről. Sokszor hamis képet továbbit, attól függően, hogy milyen érdek áll egy reklám, vagy hír mögött. A személytelenség mögé bújó negatív, bántó hozzászólásokról már nem is beszélve.

Hát igen, jól látod, de majd írok még..

Én az értékteremtést úgy képzelem el, hogy az elhangzó szavakkal írásban és szóban egyaránt nem valamilyen hátsó érdek kiszolgálására törekszünk. Ha valaki nagy nyilvánosságot tud magának, mert az életét egy darab rongynak érzi és ezt próbálja egy online felüleleten anyagi megfontolásból a nagyközönség elé tárni minél viccesebb formában az addig oké, amíg megvan a vicc jellege. Sajnálom, hogy eddig egy pszichológus sem hívta fel a figyelmét, hogy gáz, amit csinál. A saját életnehézségéből csinál nagynyilvános tréfát napi szinten. A tréfa lényege főként, hogy nem talál párt magának. Abszolút a b#szatlan p.csa sztereotípiát erősíti, amin több ezer ember nevet. Ez is beteg. Egyrészt kárt okoz mindazoknak, akik szintén pár nélkül élnek, és nem azért, mert nincs kivel lefeküdniük, hanem mert olyan elakadással élnek, mint pl.én. Másrészt a saját életét nem becsüli annyira, hogy ne tegye köznevetség tárgyává. A nagyobb baj, hogy a felvállalása, ahogy ő ezt teszi, önmagára nézve is destruktív. Az őszinte fájdalomból nevetséges jelenséget gyártani a mai birkanyájnak felelőtlenség. Hogy számítsanak így együttérzésre azok, akiknek nem feltétlenül az a legfőbb bajuk, hogy egy idősebb fickó nem rakja emberesen rendbe a konyhapulton. Most nem szó szerint idéztem...
Ha már azt is napi szinten kiposztolja vki, h milyen színűt sz@rik népszerűségének fejében, hogy gondolja, hogy a mulatság álarca mögött bárki komolyan veszi és részvétét fejezi ki egy életdráma jelensége kapcsán. Hogy a nő bizony öregszik, nincs párja és gyereke. És nem feltétlenül az élete legnagyobb baja, hogy nincs aki rendberakja és aztán lehet tárgyalni a közös jövőről.
Ha már ezt a témát felvállalta megtehette volna úgyis, hogy nem csinál rongyos viccet ebből a dologból, mert nem az.El lehet jutni a mosoly álarca alatt az öngyilkosság gondolatáig miközben mindenki k.va jól szórakozik. A részvét kinyilvánítása értéket teremt. Azt üzeni, hogy együttérzek veled a fájdalmadban abban, hogy évek óta el vagy akadva. De az olyan posztok, minthogy emberesen rakjon egy férfi rendbe, meg nevessünk együtt a szerencsétlenségemen nem teszi szenzitívvé az embereket. Több ezren tapsolnak neki. Hol élünk? Az interakcióban majd szépen elbagatellizálják és kifigurázzák a problémát, ahogy szokták, hiszen ez vicces.

Maximálisan egyetértek, Karácsony. Sajnos ilyen világot élünk. Sajnos az újságírás átment szenzációhajszolásba, és mivel mindenütt leépítések vannak, kb ugyanaz ír külpolitikáról, az autópiacról, energetikai témáról és szexuális abúzusról. Baromi felületesek, felkészületlenek - ezt jó párszor tapasztaltam magam is.
Csak az érdekes, ami szenzáció. Emlékszem, mikor megjelent a Bűn vagy bűnhődés, alig később jelent meg Szepesi Nikolett botránykönyve. (És botrányos könyve.) A csapból is ő folyt, mert tele volt névvel és szaftos részlettel...
Ugyanakkor általánosítani sem szabad, vannak azért még emberek, akiknek fontosak az értékek, akikben még van empátia. Csak meg kell találni őket.

Igen Mara látom/hallom én is. Van egy-két ismerősöm nekem is...
Az a baj, hogy minden nyilvános, örömmel, izgalommal fogyasztható tartalom valóságképet konstruál az emberek fejében. Sajnálatosnak tartom, hogy valaki a saját zsebére és népszerűsége érdekében kiáll a nyilvánosság elé beszélni a pánikrohamról, hogy milyen anyák és apák vannak, és különböző problémákról. Csak ha belebújt a szerencsétlenül vicces és jófej vagyok szerepbe miért nem lát rá arra, hogy ezek a nagyon érzékeny témák nem köthetőek össze ezzel a szereppel. Nem azért, mert nem hangzik viccesen, hanem pont azért, mert egy vicces személlyel kötik össze, aki összemossa a határokat. Az élet szép című filmben látszik jól egy jelenetben, hogy milyen az, amikor nincs valós valóságérzékelés, amikor az orvos továbbra is vicces találóskérdéssel sziporkázik az elgázosításra váró apának és gyerekének.
És mindezek a vicceskedések vagy épp hatásvadász komoly írások az ismerősök által jutnak el hozzám is.
Ha valaki belebújik egy szerepbe igazán vállalhatna annyi felelősséget, hogy tudja, hogy milyen témák milyen színvonalon, kinek a szájából jelenhetnek meg. A közönség fejében mi csapódik le. Vicces dolog a pánikroham és az egyedüllét? Vagy hogy az apák sokfélék?pl.van aki molesztál?
ÁLLJ!