Abúzus és szex

Azon gondolkoztam, van-e direkt összefüggés az abúzus jellege és a között, hogy felnőttként hogy éli meg valaki a szexet.
Éppen tegnap chatelgettem egy sorstársunkkal, akinél az erőszak volt jellemző az abúzusnál, most pedig a szexben mintha ugyanezt élné meg újra és újra, az erőszakos jellegű szexet kedveli (már ha ezt lehet valójában kedvelésnek nevezni), időnként meg aszexuális. Nálam leginkább a rábeszélés, "kedveskedés", manipulálás, zsarolás egyvelege volt. És amíg férjhez nem mentem, a szexuális életemet a "gyengéd erőszak" határozta meg.
Szerintetek is van összefüggés?
Valójában nem tudom, segít-e nekünk, ha erről beszélünk. Talán igen.

Nagyon érdekes felvetés, Hajnalkám. Érdeklődve figyelem a saját reakciómat, rögtön szeretném rávágni, hogy nincs köze hozzá. Vajon miért jön ez a zsigeri válasz? Miért ez a tagadás? Pedig nyilván van összefüggés. Hiszen alapvetően kellett, hogy ez az első tapasztalat meghatározza a szexualitásról és a férfakról kialakított képünket.

Rengeteg párhuzamot találok későbbi kapcsolataim és az abúzus között, főleg az első "igazi" szexuális kapcsolatom volt hasonló, leginkább a félelem tartott benne, meg az, hogy a befejezéshez be kellett volna ismernem, hogy milyen rossz döntést hoztam az elején... A legtöbb kárt bennem a szexualitás és bűn összefűződése tett, a gondolat, hogy a "rossz" (és ez persze én voltam) elnyeri a méltó büntetését.
Hiába leltem örömet a szexben, a fejemben ez mindig a kapcsolat szükségszerű velejárója volt, ami nélkül nem fognak szeretni, tehát egy kényszer. Ezért mindig igyekeztem az első alkalmon minél előbb túljutni. Hogy aztán ne kelljen tovább töprengenem.

Igen, Mara, amikor felmerült bennem ma reggel, én is el akartam hessegetni a gondolatot, de az csak nem hagyott nyugton. Annyira, hogy fel is keltem miatta, nem bírtam tovább aludni.
És nálam a meghatározó az volt, nemcsak az első alkalommal, hogy ennek muszáj megtörténnie. Valójában egyszerűen képtelen voltam ellenállni, noha igazából nem akartam. Nem emlékszem arra, hogy valaha is tényleg akartam volna szexuális kapcsolatba kerülni bárkivel is.

Szerintem is van összefüggés. Az első élményszerű hatás nagyon mérvadó a rossz is ugyan úgy. Csak nem biztos, hogy tudatosul.
Az első pszichológusom segítségével elértem, hogy tudjak oldódni az ilyen helyzetekben, ne valami bűnös dolognak érezzem. De a mai napig nem tudok kezdeményezni, csak kivárom, a dolgot. Beszélni egyáltalán nem tudok róla, és egy bizonyos dologra a mai napig is képtelen vagyok. De most az új szakemberrel talán ez ügyben fogok tudni előre lépni, bár ezt a témát nála még nem hoztam fel.

Emlékszem, amikor anno naplót kellett írnom a terapomnak, és minderről be kellett számoljak neki.. És egyszer kibuktam neki, hogy vannak dolgok, amiket neki se merek elmondani, és valahogy rákerdezett az önkielégítés témájára. Hát mit ne mondjak, égtem mint a fene... Szentül hittem, hogy ez bűn, és nem szabad csinálni, és pokolra fogok kerülni érte.
Nem tudom, mennyiben, de biztos befolyásolja a szexuális életemet (bár most nincs), hogy az első együttlétem erőszak volt. Tanultam biológiát előtte, tudtam, hogyan működik az egész, de élesben teljesen máshogy éltem meg a szexet, mint elképzeltem. Meg hát nyilván nem erőszakról fantáziál egy fiatal lány... Nekem nagy veszteség volt abból a szempontból, hogy én házasság előtt tiszta szerettem volna maradni. Ezért volt az, hogy még 21 évesen is szűz voltam, mert én a nagy szerelemre tartogattam. Csupa csalódás lett a szex. Amikor nyáron volt egy barátom, hát én egy percét se élveztem a szexnek. Számomra ez már nem intimitás, hanem csak mocskolódás. Szeretnék másképp gondolni rá, de egyelőre nem megy. Az ember izzad közben, váladékok, fájdalom, szúrás... És az oráltól a víz tud kiverni. Az a barom erőszaktevő rákényszerített, hogy csináljam neki...öklendeztem, meg majdnem hánytam, olyan rossz volt. Emlékszem, hogy becsuktam a szemem és próbáltam teljesen másra gondolni, bármire, csak arra ne, hogy mi van épp a számban... Erre mondják, hogy olyan, mintha az ember kilépne a testéből és kívülről figyelné a történteket. Hát valahogy én is így éltem meg.
Az apám erőszak közbe nem jutott eszembe, csak akkor, amikor láttam h a pasinak sokkal kisebb pénisze van, mint apámnak... Még gáznak is tartottam magamban, hogy nem is igazi férfi ilyen kis szerszámmal...(ami azóta kiderült számomra, h az eu átlag mérete, és nem is volt kicsi, csak hát ugye tudatlan kislány pornót néz tanulásból, és másra számít)... Én örülök, ha másoknak kiegyensúlyozott a szexuális élete. Engem egyszerűen nem vonz a meghitt, bensőséges szex. Csak olyannal tudok lefeküdni, akit nem ismerek közelről. Amikor most otthon voltam, egy volt osztálytársammal akartam lefeküdni, de nem ment. Ismert, én is ismertem őt, viszonylag jó kapcsolat van köztün barátilag, és nem ment. Szerintem sose leszek képes bizalomból szexelni, csakis idegenekkel. Néha elkap a hév, hogy jó lenne, ha megdugna valaki, társkereső próbálkozom, meg ilyen helyeken, de barátot nem akarok. Katasztrófa volt a nyár emiatt, nem megy nekem az intimitás.