A gyerekem is áldozat?

Hogy lehet kideríteni, áldozat-e a gyerekünk is, csak ő maga nem emlékszik, és mi se jöttünk rá eddig, de hozzánk hasonló tüneteket produkál?
És ha tényleg áldozat, hogy segíthetünk neki, azon túl, hogy szakemberhez visszük?
Hogy nevelhetjük úgy, hogy ne adjuk át a szorongásunkat, aggódásainkat neki?

Miből gondolod, hogy ő is áldozat lett? Milyen tüneket produkál?

Manu írta: Miből gondolod, hogy ő is áldozat lett? Milyen tüneket produkál?

Nem feltétlenül gondolom, hogy áldozat. Azt gondolom, hogy mivel eléggé rám van hangolódva, noha már nagylány, esetleg átveszi az én tüneteimet. De azért felmerül az emberben, hogy ki tudja, hátha nem csak erről van szó.

A tünetek: szorongás, folytonos aggodalmak, depresszív, illetve változékony hangulat, az enyémhez hasonló testi tünetek, amelyeket kivizsgálgattunk, de semmiféle betegség nem áll a háttérben, pl. gyomor- és bélproblémák, gyakori hasmenés, hányinger, szédülés, fülcsöngés, hirtelen hízás ( egy nyár alat hízott 10 kilót, majd utána még 10-et egy hónap alatt), gyakori hüvelyfertőzés (még nincs partnere), most hirtelen ennyi jut eszembe.

Eszembe jutott még egy dolog: nem szereti a férfi orvosokat. Hallani se akar arról, hogy férfi nőgyógyászhoz menjen.
Volt egy gyereknőgyógyász, természetesen nő, akihez járt, csak sajnos ő meghalt. Azóta nem találunk neki jó nőgyógyászt.

Ő tudja, hogy mi történt veled egészen pontosan? Hány éves a lányod? Mi lenne, ha elmondanád neki, ami veled történt?

Istenem... Hajnalkám,... nagyon sajnálom...

Hajnalkám, én azt remélem, hogy ő nem áldozat, csak annyira félünk ettől, hogy minden tünetet ide vezetünk vissza... Olvastad a könyvem, én is ismerem azt, mikor a gyerek átveszi a mi szorongásunkat, mi meg az övét, a végén már az ember azt sem tudja, ki szorongott először.
Szerintem ezekhez a tünetekhez elég egy olyan anya mellett felnőni, aki szexuális abúzus áldozata volt...
De engem is érdekelne, amit Manu kérdez: tudja ő, mi történt veled?

Anoni Mara írta: Hajnalkám, én azt remélem, hogy ő nem áldozat, csak annyira félünk ettől, hogy minden tünetet ide vezetünk vissza... Olvastad a könyvem, én is ismerem azt, mikor a gyerek átveszi a mi szorongásunkat, mi meg az övét, a végén már az ember azt sem tudja, ki szorongott először.
Szerintem ezekhez a tünetekhez elég egy olyan anya mellett felnőni, aki szexuális abúzus áldozata volt...

Igen, a gyerek a végletekig tud azonosulni az anyjával. Hiszen még függő lény. Ott a láthatatlan köldökzsinór. Érzi az anya rezdüléseit.

Manu írta: Ő tudja, hogy mi történt veled egészen pontosan? Hány éves a lányod? Mi lenne, ha elmondanád neki, ami veled történt?

Tudja. Nem tőlem, anyósom mondta el neki, ami miatt én haragudtam is anyósomra. Szerintem egyfelől ehhez nem volt joga, másfelől még túl fiatal volt hozzá a lányom. Amúgy vezetek egy blogot, azt ismeri, tehát ha bármit tudni szeretne még erről, bármikor elolvashatja. Már elmúlt 18 éves, így már jogilag is felnőtt, de amikor anyósom erről beszélt neki, még pont benne volt az érzékeny kamaszkorban.

Angyalka írta: Istenem... Hajnalkám,... nagyon sajnálom...

Köszönöm, Angyalka, de talán ő mégse áldozat. Remélem.

Anoni Mara írta: Hajnalkám, én azt remélem, hogy ő nem áldozat, csak annyira félünk ettől, hogy minden tünetet ide vezetünk vissza... Olvastad a könyvem, én is ismerem azt, mikor a gyerek átveszi a mi szorongásunkat, mi meg az övét, a végén már az ember azt sem tudja, ki szorongott először.
Szerintem ezekhez a tünetekhez elég egy olyan anya mellett felnőni, aki szexuális abúzus áldozata volt...
De engem is érdekelne, amit Manu kérdez: tudja ő, mi történt veled?

Igen, most már én is így látom, csak az döbbentett meg, hogy mennyire hasonló tüneteket produkál, mint én. És ezen elgondolkoztam.

Alicia09 írta: Igen, a gyerek a végletekig tud azonosulni az anyjával. Hiszen még függő lény. Ott a láthatatlan köldökzsinór. Érzi az anya rezdüléseit.

A lányom főleg. Amúgy is hasonló típus, mint én.

Eszembe jutott még valami: a lányom már elmúlt 18 éves, de még soha nem volt párkapcsolata. Vannak körülötte fiúk, de csak mint barátok. Nem is lenne ezzel baj, csak ő szenved ettől. Még csak csókolózni se csókolózott senkivel. Tudom, hogy ennek más oka is van, de vajon nem lehet ehhez valami köze? Talán tudat alatt nem bízik a fiúkban/férfiakban.

Hajnalkám ez nehéz kérdés, lehet jót tenne neki valami önismereti tréningféle nem, hogy magával szemben magabiztos legyen?! Én csókolóztam fiúval ennyi idősen, mégis volt egy rakás traumám. Lehet még nincs bátorsága. Meg szerintem ne ostorozd önmagad, hogy esetleg mindennek te vagy az oka. Miről tehetnél? Szándékosan meg pláne nem. És időben vagytok, hogy foglalkozzatok a fiú témával. A bazi nagy görög lagziban a csaj harminc évesen találta meg a szerelmét. Tudom, hogy csak egy film, de van ilyen.

karácsony írta: Hajnalkám ez nehéz kérdés, lehet jót tenne neki valami önismereti tréningféle nem, hogy magával szemben magabiztos legyen?! Én csókolóztam fiúval ennyi idősen, mégis volt egy rakás traumám. Lehet még nincs bátorsága. Meg szerintem ne ostorozd önmagad, hogy esetleg mindennek te vagy az oka. Miről tehetnél? Szándékosan meg pláne nem. És időben vagytok, hogy foglalkozzatok a fiú témával. A bazi nagy görög lagziban a csaj harminc évesen találta meg a szerelmét. Tudom, hogy csak egy film, de van ilyen.

Az a baj, hogy ő van elkeseredve emiatt. Én szoktam őt biztatni, mert nem az van, hogy senkinek nem tetszik, hanem hogy még nem talált olyan fiút, akivel kölcsönös lett volna a vonzalom. Csak hát ha azt mondom neki, hogy ne aggódjon, ráér még, azzal csak frusztráltabbá teszem. Szóval nem egyszerű. Nekem szokott panaszkodni, és az a baj, hogy nem tudom, hogy tudnám ezt kezelni.
Nem tudom, elmenne-e ilyen tréningre. Az is gond, hogy a külseje nem olyan trendi, és valahogy manapság a fiatal lányokra olyan nagy nyomás nehezedik ezen a téren is.