Ági, szerintem pont ez a rettenet az abúzusban. Szerintem a többség szerette az illetőt, hiszen ezért volt könnyű minket "behálózni". Ezért az iszony lelkiismeretfurdalás is, az ember egyszerre szeret és gyűlöl.. És gyűlöli magát azért, mert szerette, akit gyűlölni kellett volna. Iszonyat csúnya csavar ez...
Szóval teljesen normális ez az érzés. Már sokszor mondtam itt, hogy ugyan mindenkinek a saját traumája a legnehezebb, mégis úgy érzem, annál iszonyatosabb, mint amikor a szülő követi el az abúzust, nincsen.