Miért félek,attól,hogy bántalmazhatják a gyerekeim

Több
7 éve 11 hónapja #4647 Írta: Róza
Sziasztok!
Elnézést a hosszú címért, de elég konkrét problémàm van, amiben a segítségeteket szeretném kérni. Nagyon félek, attól, hogy a gyerekeimet ( elsősorban a lányomat, aki 2 éves), és a fiamat ( aki 2 hónapos) , bántalmazni fogják szexuálisan. Elsősorban érjem miatt félek, pedig semmi okom rá. Nagyon jó házasságban élünk, szerető, gondoskodó férj és apa is, soha nem tudná bántani a gyerekeit. Mégis valami miatt állandóan gyanakodom, minden mozdulatát árgus szemekkel figyelem, nehezen hagyom vele egyedül a gyerekeket. Más férfiakra sem hagynàm a gyerekeimet, sokszor gondolok például, arra, ha egy ismeretlen megdícséri a szép kislányomat, hogy vajon mit tenne vele... A lányom születése előtt soha nem voltak ilyen gondolataim, de kb.,amikor, olyan 8 hónapos lett, kialakultak., majd egyre erősödtek ezek a gondolatok. Szerencsére a férjemmel meg tudtam beszélni, elmagyaráztam neki, szerencsérem nem sértődött meg, támogatott abban, hogy segítséget kérjek. Egy alkalommal jártam pszichológusnál, de mivel akkor már a kisfiammal voltam várandós, azt tanácsolta, hogy ne kezdjünk terápiát ilyen érzékeny időszakban. Abban reménykedtem, hogy elmúlnak a rossz gondolataim a fiam születése után, de nem így lett. Ameddig vissza tudok emlékezni ( kb. 5 éves koromig), nem jut eszembe semmi, olyan esemény, ami abúzusra utalna, ezért nem értem a félelmeimet. Volt már valaki, ilyen helyzetben, később kiderült, hogy mégis lehetett valamiféle abúzus gyermekkorában? Szeretném megérteni a helyzetem, remélem van valami gondolatotok, ötletetetek.Köszönöm!

Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!

Több
7 éve 11 hónapja #4651 Írta: kv
kv válaszolt a következő témában: Miért félek,attól,hogy bántalmazhatják a gyerekeim
Szia Róza, van köztünk olyan, akinek 45 évesen jöttek elő az emlékei erről, miután az apja véresre verte. Bármi megtörténhet, főleg ha nagyon kicsi korban volt. Van az a hároméveskori amnézia, ha előtte... de nem tudom, nekem nagyobb koromról vannak kb 6 évestől, de saccolok.

Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!

Több
7 éve 11 hónapja #4659 Írta: Anoni Mara

Róza írta: Sziasztok!
Elnézést a hosszú címért, de elég konkrét problémàm van, amiben a segítségeteket szeretném kérni. Nagyon félek, attól, hogy a gyerekeimet ( elsősorban a lányomat, aki 2 éves), és a fiamat ( aki 2 hónapos) , bántalmazni fogják szexuálisan. Elsősorban érjem miatt félek, pedig semmi okom rá. Nagyon jó házasságban élünk, szerető, gondoskodó férj és apa is, soha nem tudná bántani a gyerekeit. Mégis valami miatt állandóan gyanakodom, minden mozdulatát árgus szemekkel figyelem, nehezen hagyom vele egyedül a gyerekeket. Más férfiakra sem hagynàm a gyerekeimet, sokszor gondolok például, arra, ha egy ismeretlen megdícséri a szép kislányomat, hogy vajon mit tenne vele... A lányom születése előtt soha nem voltak ilyen gondolataim, de kb.,amikor, olyan 8 hónapos lett, kialakultak., majd egyre erősödtek ezek a gondolatok. Szerencsére a férjemmel meg tudtam beszélni, elmagyaráztam neki, szerencsérem nem sértődött meg, támogatott abban, hogy segítséget kérjek. Egy alkalommal jártam pszichológusnál, de mivel akkor már a kisfiammal voltam várandós, azt tanácsolta, hogy ne kezdjünk terápiát ilyen érzékeny időszakban. Abban reménykedtem, hogy elmúlnak a rossz gondolataim a fiam születése után, de nem így lett. Ameddig vissza tudok emlékezni ( kb. 5 éves koromig), nem jut eszembe semmi, olyan esemény, ami abúzusra utalna, ezért nem értem a félelmeimet. Volt már valaki, ilyen helyzetben, később kiderült, hogy mégis lehetett valamiféle abúzus gyermekkorában? Szeretném megérteni a helyzetem, remélem van valami gondolatotok, ötletetetek.Köszönöm!


Itt sokan ismerjük ezt az abnormális félelmet, amiről írsz, de mindenkinek van valami a múltjában, amiért ilyen gondolatai vannak. Ha a férjed nem ad rá semmilyen okot, tehát nem egy anyai megérzésről van szó, akkor az ok a múltadban keresendő. Nem feltétlenül veled történhetett valami - bár bevallom, ez a leglogikusabb - hanem valakivel a környezetedben.

Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!

Oldalmegjelenítési idő: 1.405 másodperc