Hogy tetszik az oldal?

Sziasztok! Remélem, elnyeri tetszéseteket a beszeljrola.hu oldal. Mi nagyon izgulunk, mit szóltok hozzá!

Remélem, hamarosan sokan leszünk itt, hogy igazi beszélgetések induljanak meg. Nagyon jó ötletnek tartom ezt az oldalt.

Jó, hogy van ez a honlap. Bízom benne, hogy sokan elmesélik majd, mi történt velük.

Hihetetlen fontos, hogy a téma ne legyen tabu, és megkapja a méltó tiszteletet és szakértelmet.
Az oldal elegáns, ami hozzájárul ahhoz, hogy hasznossága mellett bizalmat sugározzon. Szakemberként vagyok jelen, nem érintettként, de az érintett gyerekek és családtagjaik nevében köszönöm ezt a hiánypótló vállalkozást. Sok erőt kívánok!

Nagyon örülök ennek az oldalnak feltétlenül beszélni kell róla...a blogomban feltüntethetem az oldal elérhetőségét?

Dorcy, örülök, hogy itt vagy velünk, nem hagyunk most már magadra. Majd leírod, ha eljön az ideje, ne erőltesd.

Nekem nagyon tetszik az oldal, végre egy hely, ahol tapasztalatot cserélhetünk, megoszthatjuk egymással a kétségeinket, a félelmeinket, a fájdalmainkat, közben pedig egy olyan hely, ahol bátoríthatjuk egymást, ahol reményt adhatunk a másiknak, ahol közösséget teremthetünk.
Köszönjük Mara!

Azt is ki kell találni,hogyan szólítsuk meg a gyerekeket, akik épp ebben vannak most benne! Hogyan érjen el hozzájuk a segítségünk???!

Sziasztok, Örülök hogy rátok találtam Már nem vagyok egyedül!!!! Köszönöm hogy itt lehetek.

Kedves Ötletgazdák!
Kedves Fórumozók!
Nagyon tetszik az oldal. Van egy hely, ahol mesélhetünk magunkról, erőt meríthetünk egymástól, ötletek kaphatunk egymástól a felépüléshez is és a legfontosabb, hogy nem vagyunk egyedül a fájdalommal..
Szerintem több helyen kellene jelezni, hogy létezik ez az oldal, mert én csak ma találkoztam vele, a Startlap egy cikke alapján!
Kérem, az oldal létrehozóit, hogy a Női oldalakon hirdessenek, hogy minél többen legyünk itt!!!!!
"Nane" oldalon, és más női fórumokon!

Előre is köszönöm!
Szeretettel,
Try

Sziasztok!

Hogy a feltett kérdésre válaszoljak, nagyon-nagyon tetszik az oldal. Amikor 2 napja rátok találtam (egy újságcikk alapján) a sokktól magamhoz sem tértem. Rettenetes napom volt, sokat sírtam. Tegnap óta úgy érzem, hogy hosszú keresgélés után megtaláltam, azt a helyet, amit kerestem. Teljesen úgy viselkedek, mint gimiben, amikor a pad alatt lopva olvastam a könyveket, csak most 28 éves vagyok, s a munkahelyemen ragadok meg minden lehetőséget, hogy a fórumot, vagy éppen Mara könyvét olvassam.
Szeretem az életemet, szeretem a barátaimat és a páromat, de sokszor olyan egyedül éreztem magam, s olyan távol mindenkitől... hiába tudják a legközelebbi barátaim, a párom, hogy mi történt velem, nem értenek. Nem is érthetnek, s ennek örülök is. Mégis hiányzott, hogy valakivel tudjak beszélni, aki érti...
Lányok! Éppen a könnyeimet próbálom visszanyelni miközben ezeket a sorokat írom. Amióta Budapestre költöztem, a pszichológusommal nem tudok rendszeresen találkozni, s már nagyon vágytam, hogy megtaláljalak Titeket.
Süni, Mara én is épp a történetemet írom, én sem tudom, h kiadják-e valaha, de úgy érzem, hogy nem tudom magamban tartani. Annyira, annyira boldog vagyok, hogy vagytok! Lehet, hogy az előző mondatom egy kicsit morbidnak tűnik, de most úgy érzem, hogy a lelkem egy darabja, ami eddig magányosan gubbasztott , most megmozdult.
Köszönet Nektek!

Nagyon tetszik. Örülök, h létrejött és hiszem, hogy sokat tudunk egymásnak segíteni és mindenkinek van kiút a helyzetéből.

Köszönjük nektek ezeket a szép szavakat, el sem tudjátok képzelni, milyen jól esik ez nekünk. Mert nem egyedül vagyok ám! És ez a legszebb az egészben, hogy annyi év magány és egyedüllét után ilyen csodás emberekre találtam, akik önzetlenül és elkötelezetten ugyanúgy viszik a hátukon ezt az ügyet, mint én. És ez adjon nektek is sok-sok reményt!

Nem tudom,ki hogy van vele,de én mondhatni függő vagyok ezen a honlapon. Mindig mindent elolvasok. Ez az első lap,amit megnyitok,ha netezek. Amúgy meg nagyon sokat gondolok rá,hogy vajon van-e valami újdonság. Hihetetlen hogy ennyi év után ennyit lehet ilyen sok emberrel beszélni életem legnagyobb titkáról.

Ti mennyire vagytok függők?

Bevallom én is nehezen szakadok el az oldaltól... Bennem 42 évig volt elfojtás a történteket illetően és az intenzív terápiának és az újabb érintettségnek köszönhetően került előtérbe a téma. Nagyon örülök hogy van ez az oldal és hogy vagyunk egymásnak. És annak külön örülök, hogy vannak aki k Sorstársként arra is figyelnek, hogy a többi Sorstárs újabb sérüléstől védve legyen! Ez az igazi önsegítés, összefogás jele