Megosztás

Az önsegítő kör lényege, hogy sorstársak segítik egymást és önmagukat, nem feltétlenül szükséges a szakember jelenléte, hacsak nem érintett ő is. Ilyenkor a csoportszabályok közös meghatározása és betartása a lényeg. Mint a Pótterápia című filmben a youtubeon. Van a www.nevtelenutak.hu és a www.nyitottsziv.hu , mindkettő sorstársaknak vezet önsegítő csoportot az AA mintájára.

Amióta megtaláltam az oldalt hezitáltam, hogy megosszam-e vagy sem. Ma a buszon ülve azon gondolkoztam, hogy miért nem tettem meg eddig??? Mindegyik kifogásom üresnek tűnt. Most este 2x is rákattintottam a megosztás gombra, de csak másodszorra volt erőm megerősíteni, de most olyan jó!!!

Aniron, elhiszem.

Sziasztok!

Én kb. egy hónapja találtam erre az oldalra a Metropol újság által. Meglepődtem,mert soha nem hallottam még,hogy bárki így "nyilvánosan" foglalkozna ezzel a problémával. Amint hazaértem,rögtön beregisztráltam (Mondanom sem kell,hogy érintett vagyok.) A történeteket mindig elolvasom,de a sajátomat még valahogy nem sikerült megírnom. Pedig hosszú évek fájdalma van bennem. De megmondom őszintén,én valahogy még itt is bizalmatlan vagyok. A Facebook-on való megosztással ugyanaz a problémám,mint a többieknél. Ha megosztom,félek,hogy többen azt gondolnák,érintett vagyok. ( Persze sajnos igazuk is lenne...) Szóval inkább nem teszem. Tudom,hogy a különböző reklámok nagyon költségesek,de talán a legcélravezetőbbek. Örülök,hogy RÁTOK találtam! Bízom benne,hogy Mindenki "gyógyul" itt a maga módján....
További szép napot!

Honette, jó, hogy itt vagy. Az első lépést már megtetted azzal, hogy regisztráltál, és írtál. A többi is jön majd, ha akarod, nem kell sürgetni magadat sem.

Be kell valljam, én kicsit most neheztelek az ismerőseimre. Én mindig meg szoktam osztani az általuk feltett, és fontosnak tartott dolgokat, ha éppen fent vagyok a facén, és úgy ítélem meg, fontos dologról van szó. Pl. a gazdikereső kéréseket is, mert átérzem, milyen rossz lehet szegény kis cicáknak, kutyáknak. Most, hogy én kértem, hogy osszák meg ezt a honlapot, szinte teljes az érdektelenség köreikben. Nagyon szomorú.

Értem én azt, hogy az munkálhat bennük, hogy az ő ismerőseik ne gondolják róluk, hogy esetleg ők is áldozatok, na de ez akkor se járja! :angry:

Honette írta: Sziasztok!

Én kb. egy hónapja találtam erre az oldalra a Metropol újság által. Meglepődtem,mert soha nem hallottam még,hogy bárki így "nyilvánosan" foglalkozna ezzel a problémával. Amint hazaértem,rögtön beregisztráltam (Mondanom sem kell,hogy érintett vagyok.) A történeteket mindig elolvasom,de a sajátomat még valahogy nem sikerült megírnom. Pedig hosszú évek fájdalma van bennem. De megmondom őszintén,én valahogy még itt is bizalmatlan vagyok. A Facebook-on való megosztással ugyanaz a problémám,mint a többieknél. Ha megosztom,félek,hogy többen azt gondolnák,érintett vagyok. ( Persze sajnos igazuk is lenne...) Szóval inkább nem teszem. Tudom,hogy a különböző reklámok nagyon költségesek,de talán a legcélravezetőbbek. Örülök,hogy RÁTOK találtam! Bízom benne,hogy Mindenki "gyógyul" itt a maga módján....
További szép napot!

Lényeg, hogy itt vagy velünk. Eljön majd az idő, amikor meg tudod írni, mi történt veled. Mi tudunk várni!

Honette írta: A Facebook-on való megosztással ugyanaz a problémám,mint a többieknél. Ha megosztom,félek,hogy többen azt gondolnák,érintett vagyok. ( Persze sajnos igazuk is lenne...):

Tudod Honette, én is ezt hittem, de tudod senki meg sem kérdezte, de még csak tovább sem osztották. Arra gondoltam, hogyha megkérdezik, akkor sem kell megosztanom a történetemet, hanem mondhatom azt, hogy olvastam egy cikket, hogy ez mennyire súlyos probléma és a tabu mivolta miatt sokan nem kapnak segítséget vagy elbagatelizálják a saját érintettségüket és talán segíthetek nekik legalább így.
Teljesen értem Hajnalkám, hogy mire gondolsz, a gazdi kereső kiskutyák, a leukémiás gyerekekért alapítványok, és a hospice házak, igen fonotsak..... én is megosztottam őket, de múlt héten postoltam egy cikket a verbális agresszióról 1 megosztást kapott (ez a megosztásom még egyet sem). És értem én amit Te is írtál Hajnalkám, hogy attól tartanak, hogy érintettnek tűnhetnek ezáltal, de tudod néha azon gondolkozom, hogy sokakat nem is érdekel. Nem vicces, nem cuki, akkor nem osztom meg. (Legalábbis most erre jutottam)

Sziasztok!

Először is köszönöm,hogy ilyen szeretettel fogadtatok!
Aniron,teljesen igazad van! Erre ma döbbentem rá. Ha nem osztom meg az oldalt,nem magamat védem,hanem másoknak nem segítek. Így megtettem! Ha csak egyetlen egy "sérült lélek" is idetalál,már elértem valamit.

Sziasztok!

Tegnap írtam Nektek,de úgy látom,valami hiba történhetett,mert nem került ki.

Annyit szerettem volna mondani,hogy nagyon köszönöm,hogy ilyen szeretettel fogadtatok!
Aniron,időközben rájöttem,hogy igazad van! Tegnap megosztottam a honlapot a Facebook-on,mert szeretném,ha mások is rátalálnának. Magamat már nem kell megvédenem,de másoknak igenis segítenem kell. Ki tudja,olyan is lehet áldozat,akiről nem is gondolnám...
Szép napot!

Honette! Jajj de jó!!! Örülök Neked

Szép napot Neked is!!!

Aniron írta: Tudod Honette, én is ezt hittem, de tudod senki meg sem kérdezte, de még csak tovább sem osztották.

Ez annyira tipikus, hogy nem kérdeznek rá. Vajon félnek megkérdezni? Nem akarnak indiszkrét kérdést feltenni? Félnek a témától? Félnek, hogy gyanúba keverednek ők is?

megosztottam ma én is, se meg nem osztották, se rá nem kérdeztek

rini írta: megosztottam ma én is, se meg nem osztották, se rá nem kérdeztek

Hát ez az! Micsoda struccpolitika!

Sturccpolitia, igen. De ami ennél is fontosabb: félelem. Valami mélyen gyökerező félelmet vált ki a szexuális abúzus témája az emberekből.Eleinte azt hittem csak, hogy ennyire közömbösek. De azt hiszem, többről van szó.