Körülbelül 6 éves lehettem, a nyarat a nagyszülőknél töltöttem. Az egyik napon nagyon meleg volt, ezért nagymamám a garázsba tette be a játékokat, hogy hűvösben tudjak játszani. "Nagyapa" megérkezett és benézett hozzám. Bezárta az ajtót, majd elővette az ő játékát, hogy játszhatok azzal is.

Nem tehettem mást, azzal kellett játszanom. Majd este mikor "nagyapának" jóéjt puszit kellett adnom, csókot kaptam és fenyegetést, hogy a mi kis játékunknak köztünk kell, hogy maradjon, mert ha nem nagy baj lesz. Teltek a napok, és egy délután hátrahívott a garázsba. Újabb játékot talált ki! Izgatnom kellett míg el nem élvezett, persze erre már mind serdülő fejjel kellett rá jönnöm mi is történt valójában. Sok játékot kitalált, amit nem volt szabad elmondanom senkinek.

Halálának hírén nagy örömet éreztem, többet már nem kell játszanom. De a mai napig kísért, szégyellem magam, egy, egyetlen embernek tudtam elmondani mi történt velem. Sem szüleim, sem a barátom, senki nem tudja. Nem akarok sajnálatot, nem akarom, hogy a párom elforduljon tőlem. A legnagyobb félelmem, hogy mi van ha én is ilyen gonosz ember leszek, félek, rémálmaim vannak, nem tudom ezt kivel beszélhetném meg.