Gyerek voltam, óvodás. Sokszor látogattunk el keresztszüleimhez. Keresztapámnak van egy fia még az előző házasságából, ő tette velem amit tett. Mai napig tisztán emlékszem, felriadok, mozdulatok váltanak ki belőlem sírást és pánikszerű reakciót.

A látogatások eleinte jó hangulatban teltek. A fiú akkor volt 15-16 éves, én 4-5. Játszottunk, elvoltunk, jó volt hogy van aki játszik velem. Aztán egy nap a szobában játszottunk és benyúlt a bugyimba, puszilgatott közben, aztán nekem kellett benyúlnom a gatyájába. Azt mondta meg kell tennem, mert ha nem akkor elmondja anyának és keresztanyukámnak és többet nem láthatom keresztanyukámat és anya is nagyon dühös lesz rám. Naiv gyermek, rettegtem, nem szóltam senkinek.

Később már nem akartam menni, inkább maradjunk otthon... Erre ők jöttek hozzánk. Kint a kertbe követett és behúzott a bokorba, ahol ezt folytatta, majd idővel már le kellett szopnom... Elnézést a vulgáris kifejezésért. Mai napig érzem azt az ízt és hányingert... Aztán végre elköltöztek, vége lett, de mindig van valami hír vagy mozdulat vagy csak egy a tömegben hasonlító arc, ami kihozza a félelmet, rettegést és ma már a dühöt.

Tudom, hogy ma már házas és gyereke van. Egy kislány. Csak remélni tudom, hogy én voltam csak és sem a lányának sem pedig másnak a családból nem okozott ilyen lelki sérülést. Valószínűleg örökre megnyomorította a lelkem és az egészséges szexuális vágyat ami kialakulhatott volna bennem, mint egészséges felnőtt nő.