Nem tudok egyedül lenni!!!! ???? Abúzus?

Sziasztok!

Ismét itthon. Köszöntelek titeket! Mielőtt hozzászólnék bárkihez, jelzem, nem tudok, annyira egyedül érzem magam. Nagyon sokat gondolkodok, hogy miért van ez így, hogy ha a távkapcsolatom itt van, pár napig jobban vagyok, de most rég találkoztunk, mert nem voltam itthon, minden túlzás nélkül bele akarok halni az egyedül létbe. Most ő nem tudja, mikor tud jönni, mert olyan a helyzet, (nem akarok részleteket írni), emiatt úgy érzem, megőrülök, belehalok, hogy nem tudtam olyan férfit kifogni, aki szeretett volna, mindig valami bántalmazó, kihasználó kapcsolatom volt. A társkeresőkön csupa szatír, meg kalandor van, nem nekem való. Szabályosan úgy érzem, belehalok a szeretethiányba, mind lelki, mind testi értelemben. Nem tudom, hogy van--e köze az abúzusomhoz. Talán nem mindenki olvassa vissza: Csecsemő koromtól kisgyerekkorig "szeretgetett" ott egy néni, aki közel állt a családhoz. Lehet, hogy valamennyire ezért összekapcsolódott a szexualitással az egész biztonságérzet dolog számomra. A családom elég kiszámíthatatlanul szeretett. Náluk a síró gyerek még jó dolog is volt, mert így "legalább tágult a tüdeje", és nem kell "minden hisztire felkapkodni a gyereket", mert még elkényeztetik, ezeket vallották. Így nem én határoztam meg a sírásommal, hogy foglalkozzanak velem, hanem ők, azzal, hogy kedvük volt, vagy nem. Azt hiszem, a néni engedékenyebb volt, ő felvett. Talán emiatt összefügg nálam a dolog a szexszel az egész. Meg nekem nem fájt, csak valószínű az izgatta a nénit, hogy engem izgat.

SOS! Szóljatok hozzám, mert megőrülök!!!

Én mostanában jutottam el oda, hogy ha bepörög az agyam, elkezdem lelassítani.xxxxxxxxxxxxxxxi

lyen ez is: visszavisznek csecsemőkorodba - valami dézsáról is beszélt - , és úgy gyógyítanak.

A dézsát nem tudom fixen állítani, mert sok dolgot mondott. Próbálj meg erre rákeresni. Szólj, ha megvan. Én még nem találtam meg.

Köszönöm kedves Karácsony, máris elgondolkodtam azon, amit írtál, most jobb.. Én is mindenféle terápiát kipróbáltam, már, most bizonyosokhoz anyagi okok miatt nem juthatok hozzá. Csak rezsi, és kajára van pénzem, + minimális egyéb kiadások..

Sajnálom

Alicia kedves, nálam időnként működött, hogy barterben kaptam terápiát, cserébe vasalást, takarítást, gyerekfelügyeletet, sütést-főzést vállaltam...
A mindjárt megörülök fázisokban 3 dolog segített: relaxálás forró-konyhasós vízben; és ezt követően alvás; filmmaratonok-inkább a dráma kategóriában, illetve az ima-dicsőitő zene-sírás kombinációk. Kívánom, hogy találd meg azt, ami neked segít!

karácsony írta: Erre van egy elméletem. Félelem= fél elem, ami félig képes uralkodni felettünk. A magyar nyelv csodálatos. El kell döntened, hogy ki a főnök az én felem vagy a félelem. Megállítani a türelem, azaz a tűrés elemével lehet. Én mostanában jutottam el oda, hogy ha bepörög az agyam, elkezdem lelassítani a gondolataimat, elkapom a sebességet, aztán leállok.
Megismerkedtem egy fiúval, nálam működik ez a bevonzás dolog.

Karácsony, még egyszer köszönöm, én is "elkaptam a sebességet", most jobb. Hogy érted azt, hogy működik Nálad a bevonzás dolog? Jókat vonzol be? Olyat, akivel "dolgod " van?

Köszönöm, kedves Angyalka, hogy megosztod velem a tapasztalataidat! Tudok mazsolázni belőlük.

Örülök!
háth lehet, hogy mindenkivel van némi dolgunk, akivel találkozunk, ha mást nem is, hordoz valami üzenetet számunkra...
a jókat, nem kifejezetten tudnám ezt mondani csak arra gondoltam, hogy lehet, hogy hasonlóan sérült fiúval kellene ismerkednem, mint például, ahogy a látássérültek is többnyire egymással ismerkednek...hát erre fel bevonzottam, de ő pl. egyedül szeretne most lenni.

karácsony írta: Örülök!
háth lehet, hogy mindenkivel van némi dolgunk, akivel találkozunk, ha mást nem is, hordoz valami üzenetet számunkra...
a jókat, nem kifejezetten tudnám ezt mondani csak arra gondoltam, hogy lehet, hogy hasonlóan sérült fiúval kellene ismerkednem, mint például, ahogy a látássérültek is többnyire egymással ismerkednek...hát erre fel bevonzottam, de ő pl. egyedül szeretne most lenni.

Nnna! Egyedül szeretne lenni.. Bocsánat, de én is szeretnék egyedül lenni, csak rohadtul nem megy. . Remélem, Neked viszont sikerül rávenned, hogy feladja az egyedül létet.
Amúgy nekem is egy pszichésen sérült kapcsolatom volt nemrégiben, de nem jött be. Lehúztuk egymást depresszióban.. Bár, volt ott más baj is, ami ezen túl mutat,de ne firtassuk, lehet, hogy a betegsége mellett még szélhámos is volt..

megérintett, amiről írtál. Hidd el (de TÉNYLEG), hogy minden rendben lesz. Hogy mondjak egy hasonlatot: Én pontosan az ellenkezőjét tettem. Egyedül akartam/akarok lenni. Engem mindenki hagyjon békén, ne nyúljon senki sem hozzám stb. Most ott tartok, hogy egyetlen egy embert engedek magamhoz. Ő is sérült, lassan ment a folyamat. De már megbízunk egymásban és jól vagyunk A jelenidős "akarok lenni" arra vonatkozik, hogy másokra nem tudom ezt kivetíteni. De én megvagyok ebben a kettős (plusz a ciccem ) világban. Nem akarok megfelelni. Senkinek.
Te se AKARJ!! ha van rá módod és nem alapból utálod a macsekokat, szerezz be egyet. lehetőleg kicsit meglátod, milyen az, önállónak lenni, közben szeretni is a másikat

Sajnálom, ha hülye a kommentem, remélem azért rosszat ezzel nem okozok.

Kedves Málna!
Aranyos vagy, imádom a cicceket, csak sajnos cicaszőr allergiás lettem. Ezért most egy kuttyom van, nagyon cuki ő is. Ha tehetném, lenne mindkettő, de az allergia miatt nem megy..
Igazából volt nekem is egy nagy elhatározásom, hogy egyedül leszek. A távkapcsolatom rábeszélt, hogy azért őt hagyjam meg. Nem volt nehéz rábeszélnie, de most átkozottul hiányzik. (érzelmek lettek a dologból, és mostanság nehéz összehozni a találkozást.)

Az az őrjítő ebben az egészben, hogy rám jön, hogy szeressenek már, szeressen már valaki, és nagyon nehezen kezelem ezt a helyzetet. Pánikba esem. Az egész több szempontból dühítő: Látom, mások vígan elvannak egyedül, engem meg depresszióssá tesz, ha legalább hetente nem ölel meg, akit szeretek. Igaz, hogy amúgy is az vagyok, de ettől még inkább. Próbálok itt tőletek tanulni, hogy más hogy csinálja. A kutyus is sokat old, tényleg, de ő mégsem a kedvesem, bár nagyon szeret, és én is őt.
Látom, hogy az abúzus miatt van, aki emberkerülő lett itt, én meg nem tudok egyedül meglenni. Pedig állítólag csak így tudom elkerülni a szar kapcsolatokat, hogy először megpróbálok egyedül lenni. A távkapcsolatom erre jó valamennyire, hogy egyedül is vagyok, de mégsem. Hülye egy helyzet.

Sziasztok!
Ez a bevonzás dolog nagyon érdekes. Nekem is sikerült. Bár az elején nem tudtam, mikor már nagyon együtt voltunk a férjemmel, elmesélte, hogy volt egy ikertestvére, aki már pár naposan meghalt mellőle. Jelenleg még a szüleivel sem tartja a kapcsolatot. Szóval az ő története is megérne egy terápiát. De most túl hosszú lenne a tüneteket, meg az összefüggéseket ecsetelni (amit igazán mi sem látunk át). A lényeg, hogy sokszor lehúz engem, vagy erőmön felül nekem kell őt támogatnom. Talán ezért is jó nekem a pszichológus segítsége, mert az én helyzetemben ezt nagyon nehéz lenne egyedül megoldani.

Alicia09 írta:

karácsony írta: Örülök!
háth lehet, hogy mindenkivel van némi dolgunk, akivel találkozunk, ha mást nem is, hordoz valami üzenetet számunkra...
a jókat, nem kifejezetten tudnám ezt mondani csak arra gondoltam, hogy lehet, hogy hasonlóan sérült fiúval kellene ismerkednem, mint például, ahogy a látássérültek is többnyire egymással ismerkednek...hát erre fel bevonzottam, de ő pl. egyedül szeretne most lenni.

Nnna! Egyedül szeretne lenni.. Bocsánat, de én is szeretnék egyedül lenni, csak rohadtul nem megy. . Remélem, Neked viszont sikerül rávenned, hogy feladja az egyedül létet.
Amúgy nekem is egy pszichésen sérült kapcsolatom volt nemrégiben, de nem jött be. Lehúztuk egymást depresszióban.. Bár, volt ott más baj is, ami ezen túl mutat,de ne firtassuk, lehet, hogy a betegsége mellett még szélhámos is volt..

Szélhámos?? Én mikor bebábozódtam, mint egy hernyó, akkor pont azt csináltam, mint amit Süni tanácsolt itt valakinek. A természet lett a barátom. A napsütés, az erdő, az egyedül kirándulgatás segített. Elmentem úszni és élveztem, ahogy a vízben könnyűvé válok, és miután kiúsztam magam, mindig sokkal jobb volt. Amíg jó idő volt/van, mert már több mint egy éve tart ez az állapotom, mindig kerestem vízpartot, ahol leülhettem és néztem, hogy játszik a napfény a hullámokban, mint az aranyhalacskák. Napról-napra fogadtam el, hogy áldozat vagyok, hogy úgy élek, mint aki meg lett csonkítva, és hogy ezért nem tudok szexuális kapcsolatot létesíteni, és időnként úgy érzem, hogy sebes a testem, hogy nem bírnám, ha hozzámérnének. Valahogy lett egy beletörődés a háborgásomból. Mindezzel viszont szembemegy a vágyam, hogy mégis vágyom arra, hogy kiszabaduljak az emlékek börtönéből, hogy tudjam engedni a közeledést, és lehet, hogy haladok.... Ha valaki úgy közelítene, lehet, hogy így mindennek a tudatában, már menne.
Ezzel fiúval buliban ismerkedtem meg, ő jött oda hozzám, csókolóztunk! (ittas voltam), és elkérte a számom. Másnap (szó szerint), elhívott randizni, és akkor mesélt össze mindent, ilyet még nem éltem, hogy egy pasi ennyit legyen képes beszélni, de élveztem. Meg azt is, hogy szabad vagyok, mert elmondtam neki, hogy sérült vagyok, ennek úgy láttam megörült. Jó volt így először őszintén kimondani ezt egy ismerkedéskor. Viszont totál nem értettem, hogy minek hív el randizni és mondja azt, hogy ő az egyedüllétet gyakorolja most. Nem erőltettem semmit, mert tiszteletben tartom, én is csak most bábozódom ki, ismerem ezt az elszigetelődési folyamatot, még régebben volt ilyenem. Szerintem fél attól, ha kapcsolata lenne, újra elveszítené önmagát, és meg akar erősödni. Szóval még a végén meghívott palacsintázni, napokig nem bírtam a fejemből kiverni. De Alicia, tudom, hogy mennyire nehéz. Engem az ijeszt meg, hogy egyedül fogok maradni, és szerintem te is ettől félsz. De, ha ez segít, ezzel nem vagyunk egyedül...Lehet, hogy idővel jön majd egy másik sérült is, hozzád és hozzám is! Reményre fel!

A lényeg, hogy sokszor lehúz engem, vagy erőmön felül nekem kell őt támogatnom. Talán ezért is jó nekem a pszichológus segítsége, mert az én helyzetemben ezt nagyon nehéz lenne egyedül megoldani.[/quote]

Ági, szerencse, hogy vannak a világon pszichológusok! Komolyan! Ez a bevonzás dolog érdekes!!

karácsony írta: Szélhámos?? Én mikor bebábozódtam, mint egy hernyó, akkor pont azt csináltam, mint amit Süni tanácsolt itt valakinek. A természet lett a barátom. A napsütés, az erdő, az egyedül kirándulgatás segített. Elmentem úszni és élveztem, ahogy a vízben könnyűvé válok, és miután kiúsztam magam, mindig sokkal jobb volt. Amíg jó idő volt/van, mert már több mint egy éve tart ez az állapotom, mindig kerestem vízpartot, ahol leülhettem és néztem, hogy játszik a napfény a hullámokban, mint az aranyhalacskák. Napról-napra fogadtam el, hogy áldozat vagyok, hogy úgy élek, mint aki meg lett csonkítva, és hogy ezért nem tudok szexuális kapcsolatot létesíteni, és időnként úgy érzem, hogy sebes a testem, hogy nem bírnám, ha hozzámérnének. Valahogy lett egy beletörődés a háborgásomból. Mindezzel viszont szembemegy a vágyam, hogy mégis vágyom arra, hogy kiszabaduljak az emlékek börtönéből, hogy tudjam engedni a közeledést, és lehet, hogy haladok.... Ha valaki úgy közelítene, lehet, hogy így mindennek a tudatában, már menne.
Ezzel fiúval buliban ismerkedtem meg, ő jött oda hozzám, csókolóztunk! (ittas voltam), és elkérte a számom. Másnap (szó szerint), elhívott randizni, és akkor mesélt össze mindent, ilyet még nem éltem, hogy egy pasi ennyit legyen képes beszélni, de élveztem. Meg azt is, hogy szabad vagyok, mert elmondtam neki, hogy sérült vagyok, ennek úgy láttam megörült. Jó volt így először őszintén kimondani ezt egy ismerkedéskor. Viszont totál nem értettem, hogy minek hív el randizni és mondja azt, hogy ő az egyedüllétet gyakorolja most. Nem erőltettem semmit, mert tiszteletben tartom, én is csak most bábozódom ki, ismerem ezt az elszigetelődési folyamatot, még régebben volt ilyenem. Szerintem fél attól, ha kapcsolata lenne, újra elveszítené önmagát, és meg akar erősödni. Szóval még a végén meghívott palacsintázni, napokig nem bírtam a fejemből kiverni. De Alicia, tudom, hogy mennyire nehéz. Engem az ijeszt meg, hogy egyedül fogok maradni, és szerintem te is ettől félsz. De, ha ez segít, ezzel nem vagyunk egyedül...Lehet, hogy idővel jön majd egy másik sérült is, hozzád és hozzám is! Reményre fel!

Köszönöm, Karácsony, hogy megosztottad velem a gyógyulási módszeredet, egyéb történeteket, együttérzésedet. Jól esik.
Egyre inkább úgy látom, hogy én itt ebben más vagyok, mert inkább magányos lesz mindenki, akit abúzáltak, én meg függő vagyok, szeretet-, szerelemfüggő. Biztos, hogy nem szeretnék egyedül maradni, de most az a katasztrófa számomra, hogy beleszerettem a távkapcsolatomba, akinek a korlátait elég jól ismerem, ennek ellenére nagyon nehezen megy, hogy nélkülöznöm kell sokat mostanság. Nagyon jó együtt, ha van az a kevés idő, amit rám tud szánni. Azt hittem, hogy nem szeretek bele, meg azt hittem, hogy le tudok mondani arról, hogy biztonságos kapcsolat létezik, és bele vagyok betegedve, hogy ez nem így megy, legalábbis nekem sosem jött össze. Tudom, hogy ő is szeret, de ő tele van kötelezettségekkel, én meg punnyadok a depressziómban, amiből próbálok kitörni, de sokszor visszaesem. Ma már úgy éreztem, hogy az egész agyam tiszta seb az életem során bekövetkezett sérülésektől. Bevettem egy kevés nyugtatót, és aludtam sokat ma délután. Sokszor csak ez segít. Meg az, ha beszélek a barátnőimmel. Ha eljön a Kedvesem, akkor olyan, mintha nem lenne semmi bajom. mindent el tud velem felejtetni. Ő egészséges. Meg is szokta jegyezni, hogy egy depressziós nő vagyok, akiből buzog az életerő, és nem tudja elképzelni, hogy min megyek keresztül, amikor nincs itt.
Igen, az előző "stabil" kapcsolatom egy szélhámos pszichés beteg volt.. Nagyon nehéz azt is feldolgozni, hogy nem ismertem fel, hogy becsap.. Bár már a vége felé járok a feldolgozásnak. Már több, mint fél éve elment. Mindent elhittem róla neki, a tenyeremen hordtam, amennyire tellett tőlem. Hülye vagyok hozzá, hogy felmérjek egy férfit, hogy kicsoda. (?)