Abúzus és kereszténység

A topik témája, hogy segítsen felismerni, hogy az elszenvedett szexuális abúzus mellett nem vagy-e keresztény lelki abúzus áldozata is. Honnan tudod, hogy keresztény lelki-szellemi abúzus áldozata lettél? Olvasd el a belinkelt oldalt, és rájössz!

keresztenylelkiabuzus.blogspot.hu/

Ha úgy érzed, itt a helyed, szívesen látunk.

Szándékom a segítségnyújtás olyan gyerekkori szexuális abúzust elszenvedett valláskárosultak számára, akik ebből is szeretnének kijönni, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a topik felekezetenkívüli, tehát nem támogatok egyetlen keresztény (és nem keresztény) vallási felekezetet, csoportosulást sem.

süni írta: "Az egyén hitét kihasználva bátorítják a vallásfüggőséget, és a közösség veszi át Isten szerepét az egyén életében, feltétlen engedelmességet kérve tőle."
Kedves Hajnalkám! A fenti mondatot az általad belinkelt oldalról idéztem.
Van egy kérdésem: Aki keresztény lelki-szellemi abúzus áldozata lett, az miben higgyen azután? Hiszen a hitét kihasználva bántották őt. És miért ne féljen? Ha egyszer már kihasználták, újra megtörténhet. Nem ettől félsz Te magad is?
Távolj álljon tőlem, hogy megbántsalak, ha mégis bántó a hozzászólásom, szólj, és kitörlöm!

Nem bántó, sőt, a kérdés nagyon jó, mert éppen a lényegre hívja fel a figyelmet. Hogy tudniillik hit vagy vallás? Klérus vagy Jézus? Azaz hogy kiben, miben hiszünk? A megtéréskor kinek köteleztük el magunkat? Amikor a különböző felekezetek evangélizálnak, Jézushoz vagy a felekezethez vezetik-e el az embereket? Nyilván amikor az ember megtörten, fáradtan hazatér, azaz elfogadja Jézust, akkor jó, ha ezt nem egyedül teszi, hanem egy felekezet égisze alatt, de legalábbis szerető testvérek körében, akik odafigyelnek rá, támogatják. De ha ez elcsúszik, mert adott felekezetnek nem az ember kell, hanem csak a biodíszlet, úgy szoktam ezt mondani, hogy a számháborújához kell a létszám, akkor régen rossz. Annál még egyedül is jobb.

Nagyon sok olyan kereszténnyel találkoztam, akik hozzám hasonlóan keresztülmentek ezen. Itt valóban fel kell tennie az embernek a kérdést önmagának: hiszek-e Istenben, hiszek-e Jézusban? Akarok-e továbbra is Krisztus követője lenni? Mert ha erre is nem a válasz, akkor nincs értelme sehova elmenni. Akkor legfeljebb vallási képmutatóvá válik az ember. Nyilván nem hibáztatok senkit, aki még a hitét is elveszíti ebben a mai nagy lélekkufárságban. De ha hiányzik Jézus, ha azt érzi az ember, tudja, kinek hitt, amikor elfogadta Jézust, és úgy érzi, a szíve mélyén ott ég a tűz a parázs alatt, akkor innen újra lehet építkezni. Már 2-3 ember elég, hiszen maga Jézus mondja ezt. Tudod, ha ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében... Azt az egy vagy két másik embert pedig magad választhatod meg, akivel ilyen szellemi-lelki közösségben tudsz, akarsz lenni. Már ha akarsz, persze.

A topik címe pedig utalás Jézus saját szavaira.

Bátorító üzenet:

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.
Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.
Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! (Ézsaiás 41. 10-13.)

Süni, közben még az is eszembe jutott, hogy Jézus maga se volt sem vallásalapító, se nem beszélt arról, hogy alapítsatok felekezeteket. Arról beszélt, hogy a tanítványok tegyenek tanítvánnyá minden népet (illetve ez tán nekünk is szól), de ez számomra nem azt jelenti, hogy egész iparágnak kéne ráépülni a kereszténységre. Ma viszont nézd meg, milyen szinten intézményesült (és bizonyos szempontból elüzletiesült) a kereszténység.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne összejönni többen, sőt. Viszont János arról ír (János evangéliuma 4), hogy

"23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják."

Nekem alapvető problémám van a papokkal, a gyónással. Mert miért tartozik egy másik emberre az én legbelső gondolatom, a "bűneim"?

Szerintem érdemes nem egyenlőségjelet tenni a Katolikus Egyház és a kereszténység közé. A reformáció óra (de igazából előtte is) sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy a Katolikus Egyház elég messze van a bibliai példától.

De ugye azt is a Bibliából tudjuk, hogy Jézus nem magányos harcosoknak, hanem az ő Egyházának tagjaként hívott el. Ilyen képeket használt pl:
- Az egyház egy épület, amely kövekből (a hívőkből) épül fel.
- Az egyház egy test, amelyben minden tagnak megvan a saját szerepe és értéke.

A mi gyülekezetünkben pl. sok segítséget kapunk egymástól a kisebb-nagyobb problémáink között. Egymás meghallgatásától a közös takarításon át az egymás anyagi terheinek megosztásáig nagyon sok mindent. Én olyan gyülekezetet kerestem, ahol hozzám hasonló hitű, és mások felé szolgáló testvérekkel lehetek közösségben. Itt pl. néhány olyan felvételt találhatsz, ahol elhangzik, kik hogyan találkoztak Jézus Krisztussal, mint személyes megváltójukkal, és hogyan lettek a gyülekezetünk tagjai:
kecskemetibaptista.hu/istentiszteletek?t...=bemer%C3%ADt%C3%A9s

Kedves Süni, tökéletesen értem, miről beszélsz. Minden gyülekezet, vallási felekezet korlátozza valamilyen szinten a tagjait, mivel mindenhol van egyfajta teológia. Na és hierarchia. A lelkésznek/papnak akkor is igaza van, ha nincs igaza. Olyan tekintélyt tulajdonítanak neki, ami alapvetően nem krisztusi. Jézus ugyanis éppen ennek ellenkezőjét tanítja:

Mt 20,27
És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.

Nekem az a célom, hogy Jézushoz, és rajta keresztül az Atyához találjak vissza, már nem is keresek vallási felekezeteket. Az más lapra tartozik, hogy ha lennénk többen (akár itt, akár máshol), akikben meglenne az igény, hogy összegyűljünk, mert maga Jézus gyűjtene minket össze, akkor nem zárkóznék el előle, hogy időnként együtt legyünk, és mondjuk imádkozzunk. Aztán ha lenne olyan gyülekezet, ahova maga az Úr küldene, az más lapra tartozik, de egyelőre nem tartok itt.

Ami viszont a hit kérdését illeti: abban még lehetsz partner, ha Jézus megérinti a szívedet. De én azt gondolom, nekem itt nem a térítés a dolgom. Ha valaki csatlakozni szeretne hozzám, és segítene az ide tévedőknek, az rendben van, én is ezt vállaltam itt, és ez se kevés. Sok hely van a neten, ahol lehet mindenféle vallási dolgokról beszélni, de nagyon kevés olyan, ahol lehet segítséget találni valláskárosultaknak, olyat pedig egyet se találtam, ahol olyan valláskárosultaknak segítenének, akik gyerekkori szexuális bántalmazás áldozatai is.
Éppen az a bajom pl. a korábban is emlegetett Joyce Meyerrel is, hogy nem segít, nekem legalábbis nem. Éppen arról nem beszél, ami engem érdekelne, hogy vezet(het) ki az Úr ebből minket, hogy gyógyít meg.

Kedves Gúnár, tudom, nem jelöltem meg pontosan a topik célját, lehet, hogy majd pótolom. De egyik célom a felekezetköziség vagy felekezetenkívüliség, mert a szándék a segítségnyújtás olyan gyerekkori szexuális abúzust elszenvedett valláskárosultak számára, akik ebből is szeretnének kijönni.

Kedves Süni! Én nagyon értem mit érzel.... Bár némi különbség van: engem 2,5 évesen erőszakoltak meg, a lányomat 9,5 évesen, a kisfiamat 3,5 évesen és mindannyiunknál folytatólagos volt(gyerekeimnél évekig tartott). Van hitem és mégis elveszettnek érzem magam hitügyileg.... Nekem a hivatalos ügyek keserítik meg az életemet, mert egy ilyen "mocskosul galád" ügyben is zajlik a tusolás, erőteljesen teper le a rendszerabúzus... A felnőtté válásom 43 évesen kezdődött hát.... Az elkeseredés nagy bennem amiatt, hogy gyermekeimmel együtt élve be akar darálni a rendszer... mégis valamiféle csodaváró állapotban vagyok, bár tényszerűen inkább időszakosan kételkedőnek érzem magam....

Kedves Süni, engem a korábbi gyülekezetem szoktatott rá, hogy olvassam a Bibliát, noha már előtte is próbálkoztam vele. Emiatt ismerem ennyire. Én vigaszt találok benne, és Istenhez visz közelebb. A bibliai idézetek ezért vannak, de nyilván nem várom el, hogy más is tudjon ilyen idézeteket. Ugyanakkor talán ha ezeket olvassa más is, ad némi vigaszt.

Ami a gyülekezeteket illeti: ha valakinek szüksége van rájuk, azzal sincs baj, de azt azért tudnod kell,hogy Isten közel van mindenkihez, templom nélkül is. Sőt, nekem éppen ott nem sikerült rálelnem soha.

Süni, megértelek. Nekem meg a természetbe kell kimennem, hogy közel érezzem magamhoz az Urat.

Viszonylag közel lakom Kecskeméthez, így van egy kérdésem: csak úgy, minden kötelezettség nélkül el lehet menni egy Baptista istentiszteletre? Úgy, hogy ha nem szeretnék, akkor ne kelljen beszélni senkivel? Vagy oda csak Baptisták járhatnak? Bocsánat a butának tűnő kérdésért, de majdnem mindenhol kivülállónak érzem magam...

Kedves Süni!

Természetesen mindenki számára nyitottak az alkalmaink. Érdemes először belenézni a korábbi istentiszteletek felvételeibe, így látni fogod, hogyan zajlik nálunk egy Istentisztelet.

A nálunk megjelenő látogatókat igyekszünk kedvesen fogadni, személyesen köszönteni. Pl. a lelkipásztorunk is az ajtóban fogadja az érkezőket. Így nem tudom garantálni, hogy senki nem fog megszólítani. De ha van akkora bizalmad, hogy még kívül, a közelben találkozzunk (én a feleségemmel és a gyerekekkel szoktam menni), akkor bemehetünk együtt, és így tudok arra figyelni, hogy a neked kellemetlen szituációkat elkerüljük. Természetesen mi sem fogunk faggatni, csupán felajánljuk a lehetőséget, ha szeretnél kérdezni, vagy segítséget kérni.

Amennyiben rászánod magad, megtalálsz a nyilvános kapcsolati adataimon keresztül:
Vasárnaponként 9 órától vannak istentiszteleteink. Most pont az a ritka alkalom lesz, amikor nem leszünk. De ha neked pont ez a hét lenne a jó, akkor valószínűleg ezt is meg tudom oldani, csak minél előbb keress meg.

Úgy gondolom, hogy mivel a honlapom egyébként is szerepel a profilomban, és az adminisztrátorok számára is hozzáférhető, talán nem lesz törölve a hozzászólásom. Amennyiben ez mégsem felel meg így a fórum elveinek, kérek valamilyen más megoldást a kapcsolatfelvételre a kedves adminisztrátoroktól.

Kedves Süni!

A Sclerosis Multiplex, mely lassan 3 hónapja keseríti meg az életemet rádöbentett, mennyire egyedül (rokonok nélkül) állok az életemben. Csak és kizárólag a férjemre számíthatok, jelenleg úgy érzem Isten is cserben hagyott. Bár a gondolataimban mindig ott motoszkál, hogy a férjemet Istennek köszönhetem, de a betegség miatti elkeseredés sokkal erősebb, mint a hitem. Csak, mert elegem van a sorsomból. Egy pokoli gyerekkor után további 17 évet vesztegettem el az életemből; a felnőtté válást 35 évesen kezdtem meg, miközben már 9 évesen rám erőszakolták azt.

Azt nem írhatom, hogy együtt érzek veled, hiszen nem éltem meg ezeket a terheket, amit itt felsoroltál. De azt elmondhatom, hogy sok nehéz sorsú, komoly sebeket kapott testvérem van a gyülekezetben. A terheket viszont igyekszünk együtt hordozni ("egymás terhét hordozzátok"), és különösen Jézusra bírni. Ha úgy gondolod, hogy segítségedre lehetünk, akkor várunk szeretettel.

Kedves Süni!

. Legkorábban egy júliusi hétvége jöhet szóba, de nem tudok előre időpontot mondani.

Ok. Addig is ajánlom a felvételeket, vagy az élő közvetítést. Most vasárnap egy különleges alkalom lesz: bemerítés.

én csak attól tartok mindig, hogy kinéznek egy helyről, ahová nem tartozom (nem tudom mennyire érthető).

Nálunk mindig sok vendég van. Szeretnénk befogadó, otthonos légkört teremteni minden látogató számára. Úgyhogy továbbra is szeretettel várunk

a Baptista templom (imaház) csak istentisztelet alatt van nyitva, vagy bármikor be lehet menni?

Sok programunk van, amikor nyitva van. De programokon kívül zárva van. Illetve szívesen megmutatjuk az épületet, ha egyeztetünk időpontot.

Gúnár írta:

Viszonylag közel lakom Kecskeméthez, így van egy kérdésem: csak úgy, minden kötelezettség nélkül el lehet menni egy Baptista istentiszteletre? Úgy, hogy ha nem szeretnék, akkor ne kelljen beszélni senkivel? Vagy oda csak Baptisták járhatnak? Bocsánat a butának tűnő kérdésért, de majdnem mindenhol kivülállónak érzem magam...

Kedves Süni!

Természetesen mindenki számára nyitottak az alkalmaink. Érdemes először belenézni a korábbi istentiszteletek felvételeibe, így látni fogod, hogyan zajlik nálunk egy Istentisztelet.

A nálunk megjelenő látogatókat igyekszünk kedvesen fogadni, személyesen köszönteni. Pl. a lelkipásztorunk is az ajtóban fogadja az érkezőket. Így nem tudom garantálni, hogy senki nem fog megszólítani. De ha van akkora bizalmad, hogy még kívül, a közelben találkozzunk (én a feleségemmel és a gyerekekkel szoktam menni), akkor bemehetünk együtt, és így tudok arra figyelni, hogy a neked kellemetlen szituációkat elkerüljük. Természetesen mi sem fogunk faggatni, csupán felajánljuk a lehetőséget, ha szeretnél kérdezni, vagy segítséget kérni.

Amennyiben rászánod magad, megtalálsz a nyilvános kapcsolati adataimon keresztül:
Vasárnaponként 9 órától vannak istentiszteleteink. Most pont az a ritka alkalom lesz, amikor nem leszünk. De ha neked pont ez a hét lenne a jó, akkor valószínűleg ezt is meg tudom oldani, csak minél előbb keress meg.

Úgy gondolom, hogy mivel a honlapom egyébként is szerepel a profilomban, és az adminisztrátorok számára is hozzáférhető, talán nem lesz törölve a hozzászólásom. Amennyiben ez mégsem felel meg így a fórum elveinek, kérek valamilyen más megoldást a kapcsolatfelvételre a kedves adminisztrátoroktól.

Kedves Gúnár,
lásd: moderátori üzenetek.

Kedves Mindenki, átneveztem a topik címét, mert így jobban látszik, mi a témája.