- Hozzászólások: 22
- Köszönetek: 0
Hogyan kezdődött?
- Mira
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
Mi változott meg akkor a bántalmazó viselkedésében? Hogyan reagált erre a csendestárs, ha volt ilyen? Milyen lett a légkör otthon?
Miután engem is zaklatott kisebb koromban egy rokon, ezért bizalmatlan vagyok a családomban élő férfiakkal (kivéve a bátyámmal) és anyám új élettársával különösen bizalmatlan vagyok, ugyanis az utóbbi időben nagyon agresszív és egyszerűen mindig bennem van, hogy biztos én reagálom túl, biztos én vagyok a hülye, de most az egyszer nem akarok hinni ennek az érzésnek.
Nemrég ültünk a kocsiban és meséltem, hogy tetszik egy fiú, mire rákérdezett, hogy tetszik-e a farka és én ellenkeztem, hogy erről nem vele fogok beszélgetni majd faggatott, hogy igencsak nagy baj, ha a szexuális életemről nem beszélek senkivel és hogy a barátnőim miért részei az ilyen életemnek, ha ő nem és ez igenis msáokra is tartozik. Én pedig amint lehetett kiszálltam az autóból.
Az eset után úgy tűnik kezd rendszeressé válni az ilyen jellegű kényelmetlen faggatózás, nem csak szexuális dolgokat magába foglalva, hanem egyszerűen bármiről van szó. Ellentmondást nem tűrve faggat engem és sokszor anyámnak kell közbelépnie, hogy hagyjon engem békén. Úgy döntöttem, hogy ha nem változik a helyzet, elmondom anyámnak, hogy nem fogok találkozni a férjével és elmegyek itthonról.
Persze még mindig bennem van a kétség, túlreagálom? Hogy kezdődik el egy embernél a másokra is káros agresszív viselkedés?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Amaoneth
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 146
- Köszönetek: 0
Az a bizonyos kérdés szerintem egyáltalán nem szülői érdeklődésre utal. Micsoda szöveg az hogy a szexuális életed nem csak rád tartozik? Kire tartozna még rajtad és a párodon kívül? A magánéletedbe nem szólhat bele senki. Nem tudom hány éves vagy de semmi joga ennyire belemászni még a vér szerinti apád sem tehetné meg. Főleg ennyire durva formában nem.
És hogy a kérdésedre is válaszoljak: Én hat éves voltam, amikor az első molesztálás történt. A nevelőapám megfogta a kezemet, behúzta az alsógatyájába, és a farkára tette. Én egy darabig a rémülettől ledermedtem, majd kirántottam a kezemet és elszaladtam mellőle. Ezután amennyire rémlik - elég homályosak ebből az időszakból az emlékeim - jöttek a piszok kis célozgatások. a pofátlan kérdések, persze sohasem anyám előtt hogy fiúzok-e. Hogy meddig jutottunk. A beszólások hogy nő a mellem, és hogy szőrösödök-e már lent. Még nem voltam kilenc éves mikor először megerőszakolt.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Eper
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 43
- Köszönetek: 0
sajnos azt kell mondanom, hogy velem is így kezdte a nevelőapám. Jött a kényelmetlen és durván megfogalmazott kérdéseivel, hogy járok-e valakivel, és hogy (bocsánat a szó szerinti idézetért) "megkefélt-e már", meg hogy tudom-e, hogyan kell "rendesen leszopni valakit". Mindössze 12 éves voltam ekkor. Mindig igyekeztem kitérni az ilyen jellegű beszélgetések elől, és abban reménykedtem, hogy egy idő után majd abbahagyja. Hát nem hagyta. Néhány hónappal ezután elkezdett fogdosni, benyúlt a bugyimba, stb. Ezeket is figyelmen kívül hagytam, úgy tettem, mintha semmi sem történt volna. Azután amikor 16 lettem, és életem első szerelmével jártam, akkor elém állt és közölte, hogy tudja, már nem vagyok szűz. És hogy szégyelljem magam, ő nem kurvának nevelt. De ha már így alakult, és fűvel-fával lefekszem, akkor ez bizony neki is jár. Akkor erőszakolt meg először.
Szóval azt tudom neked tanácsolni, hogy hallgass a megérzéseidre. Nem, nem reagálod túl, előzd meg a dolgokat azzal, hogy vagy szólsz valakinek, vagy pedig ha teheted, menekülj, költözz el.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Gúnár
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 29
- Köszönetek: 0
Ellentmondást nem tűrve faggat engem és sokszor anyámnak kell közbelépnie, hogy hagyjon engem békén.
Én is úgy gondolom, hogy ez tarthatatlan állapot. Mindenképpen kell valamit tenni ellene, bár nem biztos, hogy az elköltözés a legjobb. Lehet, hogy gyermekvédelmi szolgálatnál kellene jelentkezned. Vagy legalább felhívni a Kék-Vonalat: www.kek-vonal.hu/index.php/hu/ (A feleségem ott önkéntes.)
Jézus Krisztus területi képviselője, férj, négy gyermekes családapa, tanszéki mérnök, webfejlesztő
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Mira
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 22
- Köszönetek: 0
a hirtelen viselkedés változástól nagyon megrémültem és azért írtam ide. régen nem volt ilyen, sosem érdekeltem sem én, sem a saját gyerekei, anyámat nagyon szereti és kb a heló hogy vagy-ig terjedt a kapcsolatunk meg néha dumáltunk érdekes dolgokról. egy csapásra változott meg a viselkedése és elkezdem tőle rettegni, nem csak én, hanem a saját gyermekei is.
elkezdődött a faggatás és elmondtam anyámnak már rögtön pár nap után, hogy beszélnünk kell, mert egy percnél tovább nem fogom tűrni ezt a viselkedést és ha így marad, akkor engem az életben többet nem fog látni ennek az embernek a közelében. akkor mondta el, hogy pár napja rájött, hogy nem szedi a gyógyszert és el akarja vinni orvoshoz, de hát 13o kiló az ember és iszonyatosan makacs. a gyógyszer miatt aludni sem tud, hülye kényszerképzetei vannak. az elmúlt napjaim rettegésben teltek és arra készültem, hogy bármi lesz, valahogy megvédem magam. nagy könnyebség, hogy ma nem jön haza és szanatóriumba vitette anyukám.
nagyon remélem, hogy válni fognak, mert nem először csinálja ezt velünk, hogy abbahagyja a gyógyszerei szedését. csak akkor mindkét bogyót kihagyta és csak simán levert volt és magatehetetlennek tűnt, szelídnek.
tudom, hogy nehéz lehet elfogadnia, hogy ő beteg és ilyen gyógyszereket kell szednie. de csak napi két bogyó és jelenleg em tudom sajnálni. az életünk teljesen rendben volt addig, míg el nem kezdte ezt és már nem először hitte azt, hogy amjd kigyógyul a depresszióból. remélem jó későn jön haza vagy leginkább soha.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- GáLá
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 123
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- John Doe
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 1
- Köszönetek: 0
Már középkorú férfi vagyok, a történet a húgommal kapcsolatos, mindketten gyerekek voltunk, ő 6-7 talán, én 10-11, majd 4 évig zajlottak azok a dolgok, amikről szeretnék írni. Nem tudom hogy miért, vagy hogyan kezdődött, vagy gyermeki kíváncsiság volt-e, de a húgom már fiatal kora óta meglehetősen erős kíváncsiságot táplált felém, vagy nem is tudom hogyan fejezzem ki magam, inkább írok példákat. Állandóan meg akarta nézni a péniszemet, megfogni, volt olyan, hogy kacagott, üldözött szinte, lerántotta rólam a törölközőt, amikor kijöttem a zuhany alól... kislány, 6 -7 évesen! Aztán volt olyan későbbiekben, hogy mellém feküdt háttal, és a fenekét félreérthetetlenül nyomta és dörzsölte az ölemhez. Akkor mikor tévéztem, előttem elkezdett "gimnasztikázni" széttárt lábakkal, nincs rá jobb szó, bepucsítani, volt hogy a nyakamat nyalogatta!!! Az ölembe ugrott és elkezdett rugózni, hintázni miközben fogta két kezével a nyakamba kapaszkodott, és nézett a szemembe. Most hogy ezeket írom, el sem akarom hinni, és nem értem a mai napig mi váltotta ezeket ki belőle, ami nekem ebből megmaradt, az a bűntudat, amit azért éreztem, mert sajnos néha kívántam.. jól esett... tinédzser, serdülő fiú voltam. De nem tettem semmit, tudtam hogy nem szabad, viszont ez az elhárítás, ez az elnyomás, az elfojtás, okozott azóta gondokat a szexuális életemben. Sokáig nem közeledtem egyáltalán a nők felé, ejakulációs gondjaim is voltak. Aztán persze idővel abbamaradtak ezek a dolgok, és el lettek "felejtve"
Amiért ezeket leírtam az az, hogy ilyen is van, és néhány esetben szerintem a gyerekek nem is tudják, hogy hol van a határ, a kíváncsiság; játék, és a petting; felhívás között... ez is közre játszhat az abúzusban, ha valaki félreértelmezi, és gyengeségében kihasználja az "alkalmat".
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Angyalka
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 284
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Mátrix rel
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 9
- Köszönetek: 0
A lényeg, hogy aki felnőtt vagy ha nem is teljesen felnőtt még, de belátással, felelősséggel rendelkezik, annak semmilyen ilyen "alkalmat" nem szabad elfogadnia, kihasználnia, neki kell észnél lenni mindig.
Egyébként meg remélem, nem fog ez sokáig nyomasztani. Megértelek nagyon. Nem lehet tudni, mi lehetett az oka, van. aki szerint vannak ilyen gyerekek, mások szerint ez egy jel, hogy azok a gyerekek is molesztálva voltak. Szerintem sok esetben ez már kideríthetetlen.
Remélem, hamar megnyugszol.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Arra nem gondoltál, hogy így felnőtt fejjel leülj, és megbeszéld a húgoddal?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Mátrix rel
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 9
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Mátrix rel írta: Én azért nem mondanám, hogy ez abúzus, mert szerintem ez megbélyegző arra a kislányra nézve, aki szerintem nem felelős azért, amit tett. Mégiscsak egy 7 év körüli gyermekről van szó.
Én nem hiszem, hogy megbélyegző, mert nyilván ő is áldozat. Én legalábbis így gondolom. Sokkal megbélyegzőbb azt gondolni, hogy csak úgy, magától ilyen.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Mátrix rel
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 9
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!