Csoportterápia

Vett már részt valaki csoportterápián? Mik a tapasztalatai? Nekem vannak fenntartásaim a dologgal kapcsolatban, de úgy érzem, hogy a félelem beszél belőlem. Egyik oldalam azt mondja, menjek el rá, a másik, hevesen tiltakozik. Esetleg valaki tud ebben biztatni? Használ? Annyira nem tudom magam elképzelni, hogy egy csoport előtt beszélek az életemről, mikor csupán a terápián is folyik rólam a víz, ahol csak ketten vagyunk.

Valahol olvastam, hogy az abúzus terápiájában nagyon hasznos a csoportmunka. El is tudom képzelni, hogy hasznos, de csak akkor, ha csupa hasonló sorsú ember van együtt, tehát kifejezetten abúzus-specifikus csoportot tudok elképzelni. Végül is amit itt csinálunk, az is egy kicsit csoportterápia.
Ugyanakkor én is úgy vagyok, mint te: irtózom, még a gondolattól is. És igazad van, ez a tiltakozás nem véletlen... Szeretném egyszer kipróbálni, pl. egy olyan csoportmunkában is jó lenne részt venni, ahol megtanítják a testi érintést, az egymásban bízást, az egymásra támaszkodást stb.

Anoni Mara írta: Valahol olvastam, hogy az abúzus terápiájában nagyon hasznos a csoportmunka. El is tudom képzelni, hogy hasznos, de csak akkor, ha csupa hasonló sorsú ember van együtt, tehát kifejezetten abúzus-specifikus csoportot tudok elképzelni. Végül is amit itt csinálunk, az is egy kicsit csoportterápia.
Ugyanakkor én is úgy vagyok, mint te: irtózom, még a gondolattól is. És igazad van, ez a tiltakozás nem véletlen... Szeretném egyszer kipróbálni, pl. egy olyan csoportmunkában is jó lenne részt venni, ahol megtanítják a testi érintést, az egymásban bízást, az egymásra támaszkodást stb.

Hűha. Én jártam tréningekre, és ott voltak ilyen bizalmi gyakorlatok is. Elviseltem, mert van önfegyelmem (jószerével másom sincs), de nem szerettem. De bizonyos jellegű bizalomjátékot azt hiszem, soha nem tudnék és nem akarnék játszani. Pl. hogy dőlj hátra csukott szemmel, esetleg egy széken állva, és a másik elkap. Kösz, inkább nem.
Viszont tudom magamról, hogy ezt nem, ahogy azt is, hogy miért nem, tehát egyfajta tudatos döntés ez a részemről, és egész jól elvagyok ezzel a magam bizalmatlanságával. Azért ez is valami, nem?

Szerintem kifejezetten hasznos, ha abúzus specifikus csoportterápia. Az más kérdés, ha valakiben ennyi ellenérzés van, hogy tudja végig csinálni, mert akkor a motiváció azért nem ugyanolyan mértékű szerintem. Én voltam ilyen terápián. Szerintem arra kell ilyenkor figyelni, hogy mindig elmenj a foglalkozásokra.

Manu írta: Szerintem kifejezetten hasznos, ha abúzus specifikus csoportterápia. Az más kérdés, ha valakiben ennyi ellenérzés van, hogy tudja végig csinálni, mert akkor a motiváció azért nem ugyanolyan mértékű szerintem. Én voltam ilyen terápián. Szerintem arra kell ilyenkor figyelni, hogy mindig elmenj a foglalkozásokra.

Igen.

Én például már azért is nagyon hálás vagyok, hogy létezik ez a fórum, hogy itt lehet erről beszélni másokkal erről a témáról. Komolyan mondom, sokat segít.

Köszönöm mindegyikőtöknek, hogy itt vagytok és hogy itt lehetek.

Végül is a beszéljróla is egy csoportterápia, mert itt is van interakció. Viszont kényelmes is, mert van idő elgondolkozni, és kisebb a szorongás. És itt specifikusak vagyunk. Nem tudom milyen jellegű csoport lesz, még csak érintettük a témát párszor, de lehet, hogy ez úgy nagyon kemény lenne, ha vegyes problémákkal érkezők lennének együtt. Talán a megértés az, ami miatt az abúzus átélteknek jobb együtt feldolgozni. Más jellegű tréningeken én is vettem részt, és elég jól ment, ahhoz képest, hogy csoportok előtt kellett szerepelnem. De ott mindig kivágtam magam valamilyen vicces jelenettel. Azt hiszem itt nem lenne meg ez a menekülési lehetőségem . Meg akkor értelme sem lenne. De érdekes módon én azokból is sokat tanultam, mert kaptam mintákat is, és éreztették a csoporttagok egymással azt, hogy értékesek vagyunk, és ettől sokkal bátrabban tudtam társaságban viselkedni. Abúzust átéltek élő csoportterápiájáról még nem nagyon hallottam. Ezért is érdekelne, hogy más jellegűben volt-e valaki, és hogy élte meg. Biztos, hogy nem könnyű.

Nagyon ismerős ez, hogy viccel elütni a túlságosan fájdalmas helyzeteket, én egész életemben ezt játszottam, és mindig, mindenhol sikerült, a legfájdalmasabb dolgokról is viccesen mesélni, mindenki dőlt a nevetéstől, így nem is kérdeztek semmit. Jó menekülés.
De egy hasonló körben ezt nyilván nem lehetne megcsinálni, vagy egy terapeutával szemben sem, mert átlátnak rajta talán.
Én sokszor voltam csoportban, tartottam is ilyen tréningeket, az érzelmek átélése kapcsán... de akkor még nagyon mélyre volt temetve minden bennem. Úgy tíz éve abbahagytam ezeket, úgy éreztem, nem vagyok hiteles, bár az akkor még nem tudtam, miért. Most már tudom
A csoportmunkában az a jó, hogy mások eredményei/eseményei segítik a többieket is, hogy mélyebbre menjenek, nehezebb megállni, lezárni egy bizonyos szinten, mint az egyéni terápiában, "belesodornak" a többiek.
Ez szerintem egyértelműen jó. És éppen ez a hátránya is: ha valaki megáll, mert nem képes tovább nyílni ott és akkor, a többiek motivációja pedig erősebb, de nem tudják áttörni az illető falát, akkor benne erősödhet a kirekesztettség-érzés, és csak tetteti, hogy csinálja a feladatokat. Nagyon jó csoportvezető kell hozzá, hogy ezeken túl tudjon lendülni a csoport egésze.
De alapjában véve jó dolog, szerintem.

Pedig van és létezik, igaz, tudtommal is csak egy, de van.

Hát nem tudom, nekem már mondtál jókat. A reakció időmmel biztos gondom lenne, mert sokszor én sem tudok reagálni a saját problémámmal kapcsolatban sem, de lehet, aki lát kívülről, -csoporttag, az tud, és ezzel magában is valamit megmozdít.

és Süni néven lesz kapható?

karácsony írta: és Süni néven lesz kapható?

Azért reméljük, hogy ha mégsem, akkor elárulja nekünk a címét.

süni írta:

Hajnalkám írta:

karácsony írta: és Süni néven lesz kapható?

Azért reméljük, hogy ha mégsem, akkor elárulja nekünk a címét.

Aranyosak vagytok! Már megvan a név, amely alatt megjelenik, és a címe is, de nincs levédve, így nem szeretném leírni, nehogy valaki elvegye az ötletet. Viszont, ha megjelenik, el fogom mondani.

Jó. Alig várjuk.

Tudja valaki, hogy van-e már valahol ilyen működő abúzus-specifikus csoportterápia, amihez lehetne csatlakozni? Végiggondoltam, és elképzelhető, hogy nekem hasznosabb, mint az egyéni. Az egyéniben nagyon zavar, hogy meg akarok felelni a terapeutának is... hiszen éppen ez a bajom... a csoportban a többiek talán segítenek. Megpróbálnám. Vagy, ha ilyen még nincs, vannak-e olyan áldozatok, akik részt vennének ilyenben? Akkor már csak terapeutát kell hozzá találni....

nyugodt írta: Tudja valaki, hogy van-e már valahol ilyen működő abúzus-specifikus csoportterápia, amihez lehetne csatlakozni?

LESZ.

Online vagy élő?