Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Rotebeete... hú... neked is sokszor vannak rémálmaid? Karácsony... szintén... én csak manókat, tündéreket, virágokat és kacskaringókat rajzolok...
Viszont nagyon pozitívan megjegyezném, h tapasztalom, h többen vagyunk itt művészi hajlamokkal, rajzoltok (én csak firkálok az nem az), írunk többen is, én néha a zenével is kísérletezek...
Szóval örülök, h nem sikerült kiölni belőlünk minden szépséget és jót.

Én is nagy zenekedvelő vagyok...és imádok zongorázni, már gyerekként autodidakta módon tanultam..(Ez nem jelenti azt, hogy tudok is.)
Nem-nem Kv. , bár ma is álmodtam és emlékeztem is rá...de ez a rajz spec. a terápiához volt köthető és mélyen megmaradt bennem...magamtól is tudok borzalmakat rajzolni, de inkább más jellegű rajzok töltenek fel, a színesek. Ettől függetlenül nagyon szeretem a grafitot és a tollat is!
Valahol olvastam erről, hogy a művészet egyensúlyban tud tartani.

Karácsony a férjem a saját gyerekfurulyáján tanított meg játszani, nagyon szeretem, bár nem leszek soha egy virtuóz vagy mi. Gyerekkoromban olyan kis műanyag játékon "zongoráztunk". Az ujjaim tudták a dallamot kotta nélkül is. Az Igazim meg folyton azt akarja, h énekeljek, bár a folyton az túlzás, de... olyan zuhanyzóba való énekhangom van szerintem. )))
Szerettem rajzolni is, de nem vagyok igazán egyikben sem tehetséges. Vagyis semmiben. Bár mások mást mondanak, ez szerintem olyasmi mint az ezermester, mindenhez ért egy kicsit és közben semmihez se elég jól, bár szerintem az is fontos, h mi élvezzük, amit csinálunk.

Nekem a versírás mostanában megint nagyon sokat segít. Éreztem már, hogy olyan érzés volt, amikor egy mélyebbről jövő verset megírtam, mintha átfésülték volna az agyamat. (Eddig egy tehetség gondozónál kiadtak egy-két versemet a negyedéves antológiáikban. Úgy 10-15 éve. De nem ez számít igazán, hanem, hogy feltölt.)
Amúgy furulyázgatok is sokszor saját örömömre, énekeltem kórusokban, tanultam többféle hangszeren, nem annyira sikeresen, mert mindnek véget vetett egy rosszabb lelki állapot-sorozat. Meg táncolok is úgy magamnak. Másoknak is tetszett már. Annak idején mondtam anyámnak, hogy balettoznék, de szerinte az nagyon nehéz, és itt be volt fejezve. Fotózgatok is, (természet), egyre jobban sikerül a barátom szerint elkapnom azt a pillanatot, amit akarok. Séta a kutyával, az is feltölt, közben élvezem a fákat, felhőket, meg mindent. Szerintem ösztönösen fordulunk a művészetek felé, ami spiritualitás, és mint olyan, gyógyító. (Jó esetben.. )

Rajzolni nem tudok, de én is megijedtem a szellemedtől Rotebeete..

Alicia, ha a kutyádat lecseréled macskára, akkor azt mondom, h rólam írtál. Bár ez már nem új.

Kv, régen rettentően CSAK macskás voltam, féltem a kutyáktól...

motivator.ma/inspirator/14-dolog-amit-kr...k-maskepp-csinalnak/

!!! A fenti link alatt olvasható, hogy akit minél fiatalabb korában trauma ért, kreatívabb, több a művészi érzéke! Akkor most de jó nekünk?!

Én vagy ilyen rémségeket rajzolok, vagy pedig idilli rajzokat - ahogy a volt művészetterapeutám mondta. Szóval vagy szörnyűség, vagy csupa harmónia van a rajzaimban. A kettőt nem keverem. A kézírásom is gyönyörű, legalábbis művészi, szép. Az egyik terapeutám azt kérte, ha megnyitja az éttermét, szeretné, ha én írnám a menüsort a táblákra.
Van egy ismerősöm, festő, elég híres otthon. Veszik a képeit. A fiát Amadeusnak hívják, szintén jól rajzol. Anyukám eldicsekedte neki, hogy milyen jó a kézügyességem, de hogy ugye nem foglalkozom vele... és erre a festő azt üzente meg nekem, hogy "Bárki megtanulhat rajzolni, aki akar. Viszont akinek önmagától tehetsége van hozzá, azt nem szabad eldobni!" Nem eldobni akarom, de a helyzet az, hogy én a saját alkotásaimon kívül nem szeretném másra használni. Én nem tudom magam arra kényszeríteni, hogy lerajzoljak valamit, amit nem szeretnék.

karácsony, fogalmam sincs. engem ezek üldöznek lefekvéskor. mármint nem haluzom őket, csak ilyeneket képzelek oda. elég sok horror, thriller filmet nézettek velem szüleim, lehet innen jön a félelem.

Alicia09 írta: motivator.ma/inspirator/14-dolog-amit-kr...k-maskepp-csinalnak/

!!! A fenti link alatt olvasható, hogy akit minél fiatalabb korában trauma ért, kreatívabb, több a művészi érzéke! Akkor most de jó nekünk?!

Ez jó cikk. A kreatívitás is egy súly tud lenni,nem? Ha nem tudsz magadból valamit kitermelni az ugyanúgy képes felemésztwni. Ilyen formában szerintem a kreatív képes bepörögni, olyan lesz,mint a centrifuga...sztem.
Rotebeete, nyiss egy blogot,nekem is van..odahányok ki mindent,ami sem nem tud bent maradni és ha már kint van szerepelni akar vhol. De jó,mert így évek óta tart nálam ez a taktika és kiszabadul a dolog.
Szerintem ha ápolod a tehetséged azzal teszed a legtöbbet. Amúgy értékesítheted őket interneten,vannak oldalak,ahova művészek pakolják fel alkotásaikat. Viszont amegválni tudás képessége kell ehhez.
Engem a rajz közben üldözött,amúgy durva h kb. u.azt rajzoltuk formara.

Karácsony,
a kreativitás is tud súly lenni.. sokszor nehéz helyes irányba terelni az erőket, amiket érzek magamban. Van, hogy éjjel kell verset írni, mert különben enni kezdek pl. a feszültség levezetésére..

Borzalom, Süni. Jó lenne, ha a kislányok szülei ránéznének erre az oldalra, hogy jobban fel tudják mérni a károkat. Mert ez az, amire senki nem gondol: kapnak a fiúk egy intőt, egy kis megszidást, a kislányok meg egy életen át cipelik a traumát.

Ezek a kissrácok valamit fel akartak dolgozni. Valamelyikőjük szemtanúja volt valami hasonlónak, különben egy kisgyereknek ilyen nem jut eszébe. Mi is vizsgálgattuk egymást oviba, sőt, egymás nemiszervét is egymáshoz nyomtuk, de nem fogott le senki senkit. Persze ettől még nekem is ijesztőek ezek az emlékek... Sokáig azt hittem, ribanc vagyok (4-5 évesen!), mert iskolába is ugyanazokkal a fiúkkal jártam, akikkel oviba, és ők mondták rám ezeket, merthogy mindenkivel "kúrtam". Én meg hülye 7 éves fejemmel elhittem, hogy kurva vagyok, bár szerintem nem is értettem a szó pontos értelmét akkor még. Engem már ez megviselt, hát hogy megviselhette a lányokat, hogy lefogták őket??? Tuti traumatizálódtak. Remélem, legalább egy pedagógusnak volt annyi esze, hogy a gyerekeket szakemberhez irányította. Ugye? Vagy kevés a remény?

Ezt az esetet elintézni annyival, hogy a gyerekek kíváncsiak…. Ó, jaj.
Persze, kíváncsiak, de amit csak kíváncsiságból csinálnak, az nagyon nem ilyen!
Ez a leírtak alapján erőszak volt. Ok, hogy gyerekekről van szó, de azért biztosan tehetett volna valamit az iskola…Az intő jelen esetben nem valami, hanem egy vicc, méghozzá a bicskanyitogatóbb fajtából! Valakinek nagyon komolyan rá kellene néznie a fiúk családjára, mert nagyon nem passzol ott valami. Persze mint várhat az ember, hiszen ennél durvább jelek esetén sem történik semmi. A szokásos, „amíg vér nem folyik, addig…” hozzáállás.
Bár néha még az sem számít. Nekem tegnap a napi sokk a vak komondoros emberke volt. Akár két év felfüggesztettet is kaphat, amiért alaposan agyonverte a feleségét. Akár két év felfüggesztett…, ez ám a büntetés. Elrettentő mindenki számára, legalább annyira, mint az első esetben az intő.

Remélem, a kislányok szülei értelmesebben fogják lereagálni a történteket! Botrányos, nem is tudok mit mondani, hogy itt tartunk még mindig, ezeknél a reakcióknál.