Centrál Színház felolvasó marathon

A 2015. április 15-i adással kapcsolatban írunk önöknek. A műsor témája a gyermekkori szexuális abúzus volt, az apropóját pedig a Centrál Színházban rendezett felolvasóest adta. Bár az adásban nem hangzott el, az est anyagát 95 százalékban a Beszélj róla! projekt honlapja szolgáltatta, vagyis a www.beszeljrola.hu oldalra beküldött történetekből állították össze. Ezt a honlapot az Anoni Mara Társaság hozta létre. Azért lett volna jó, ha az adásban ez is elhangzik, mert így a műsort néző áldozatok is megtalálhatnak bennünket. Ám ez csak zárójeles megjegyzés, valójában az adás tartalmával kapcsolatban írunk önöknek.
Az egyik meghívott – Gyurkó Szilvia – kiváló választás volt, ő remekül érti a szakmáját, ezt már sokszor bizonyította. A másik meghívott – Németh Zsolt – viszont felháborító kijelentéseket tett, és olyan mondatok hangzottak el a szájából, amelyek rengeteg ártanak a szexuális abúzus elleni küzdelemnek.
Olyan gondolatokat fogalmazott meg, hogy nem szabad az ilyen ügyeket felfújni, „azzal csak nagyobb bajt csinálunk, a gyerekek ezt a simogatást eltűrték, vagy esetleg észre sem vették (!), de ha ekkora púrpárlét (!) csinálunk körülötte, akkor tudatosul bennük, hogy ez óriási nagy baj”. „Sokszor, ahogy reagálunk rá, úgy tűnik, nagyobb bajt csinálunk.” Meggyőződésünk, hogy az abúzusos esetek efféle bagatellizálása megengedhetetlen.
Az abúzusról Németh Zsolt ezt is mondta: „Mégis csak emberi jelenség, emberek csinálták, elég nyomorult emberek, akik ilyesmit csinálnak.” Azt is megfogalmazta, hogy az abúzust elkövető szülőt nem szabad elvágni a gyermektől, a gyermeknek módot kell adni arra, hogy továbbra is szerethesse ezt a hozzátartozóját (!). Hozzátette, hogy az elkövető nincs tudatában annak, mit csinál, hiszen szereti a gyermeket, „időközben felébred a szexuális vágy, a gyerekek ebben partnerek tudnak lenni, hiszen bennük is ébredezik a szexualitás”. Ez egyértelmű áldozathibáztatás, egy kiskorú gyermeket semmilyen szín alatt nem tekinthetünk „partnernek” az szexuális abúzusban.
Németh Zsolt azt is elmondta: nem tudja, hogy javulna-e a helyzet, ha még több gyermek állna elő még több történettel, vagy a húsz-harminc évvel későbbi „napvilágra lépéssel” jobb lesz-e bármi. Ezzel gyakorlatilag hallgatásra buzdította az áldozatokat.
„Gondoljunk az elkövetőre is” – volt Németh Zsolt végszava. Baló Györgynek észre kellett volna vennie, hogy egy ilyen témájú műsornak nem lehet ez a végkicsengése. Sajnálatos, hogy az utolsó szó nem Gyurkó Szilviáé volt, ő hiába próbálta elmondani a véleményét, Németh Zsolt folyton félbeszakította őt.
Hatalmas előrelépés, amikor egy műsor szerkesztősége felvállalja ezt a – mai napig tabunak számító – témát. Ám azt gondoljuk – és ezt gondolja a Beszélj róla! honlap fórumozó közönsége is –, hogy a műsor sajnos többet ártott, mint használt az abúzus elleni harcnak, ráerősítve a sok tévhitre, amely a gyermekkori szexuális bántalmazás körül kering. Ezért javasolni szeretnénk, hogy ez a társadalmilag fontos téma kerüljön ismét terítékre, de Német Zsolt helyett valódi szakértőket hívjanak meg. Az Anoni Mara Társaság pszichológusa, Víg Sára vagy Pócs Balázs újságíró, a Beszélj róla! projekt egyik alapítója készséggel áll a rendelkezésükre. Szívesen beszélnek az abúzus lélektanáról, a hosszú hallgatás okairól, a Beszélj róla! projekt eddigi tapasztalatairól. Minderről kevés szó esik Magyarországon, az abúzus elleni harc küzdelem még nagyon az elején tart.