Áldozathibáztatás

Nekem az jut eszembe a hibáztatásról, hogy valamilyen formában folyton visszatér. Az én pszichológusom is mindig mondta, hogy nem vagyok hibás, és én csak elszenvedője voltam a dolognak nem okozója. Ettől folyton sírtam, még most is. Próbáltam ezért nem hibáztatni magamat. De akkor a szüleimet hibáztattam. Aztán megint magamat, mert, hogy beszélhetek így a szüleimről. Majd megint magamat, hogy miért nem voltam képes nemet mondani, és bár tudtam mi fog történni abban a szobában, mégis mindig bementem oda. Talán kicsit vártam is dolgot, ezt viszont szörnyen szégyellem.
Így aztán körbe körbe jár a hibáztatás. Még a pszichológust is hibáztattam, mikor hasonló élményt éltem át nála, vagy csak akartam de ő nem engedte. Vagy nem is tudom, ez most elég fura!

Anoni Mara írta: Alaine, tök jó, hogy itt vagy velünk! Jól érzem, hogy szakemberrel van dolgunk?
Persze, áldozathibáztatás van, és nyilvánvalóan fennáll az újratraumatizálás veszélye. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az esetek többségében (vagy legalábbis egy részében) nem az áldozathibáztatás a fő probléma. Nyilván azon is sok múlik, ki az elkövető, milyenek a körülmények, stb.
Nekem az, ha hibáztatnak, még sokszor segít is. Mert az annyira felháborít, hogy olyankor érzem igazán, hogy nem vagyok hibás...

Szerintetek az, hogy ki mennyire tudja felmenteni magát felnőttként, az függ az elkövető személyétől? Vagy mindenképpen marad a bűntudat?

Mara, én nem így reagálok a hibáztatásra. Lebénulok tőle, és nagyon fáj. Igaz, utána lehet, hogy támadok, mint a sarokba szorított állat, de ez nem jó így. Nem hiszem, hogy az elkövető személyétől függne, hogy az ember fel tudja-e menteni magát.

Azt gondolom, hogy azért lehet központi téma egyes szakembereknél az áldozathibáztatás és ennek minden negatív hozadéka, mert sajnálatos módon roppant gyakori, még bizonyos szakemberek körében is. Ugyanúgy, ahogy az áldozat által elmondottak hiteltelenítése. Ehhez még csak hozzá adódik, hogy az áldozatok többsége el sem jut addig, hogy segítséget kapjon, mert azok a szakemberek, akik körül veszik, egyszerűen nem veszik észre vagy nem akarják észrevenni, hogy valami gond van. Több olyan iskola van például, ahol a vezetők szemrebbenés nélkül kijelentik, hogy náluk az iskolában nincs bántalmazás. Ezt azért több száz fős iskolákban elég nehéz elképzelni. Több olyan gyermekorvos van, akik a kérdésre, hogy adott évben hány gyermekbántalmazással kapcsolatos esettel találkoztak, azt válaszolják, hogy ja, az ő körzetében, sőt, a kerületben sincs gyermekbántalmazás. A védőnők, az óvónők, a pedagógusok, orvosok stb. - a jelzőrendszer tagjai - még 17 évvel a gyermekvédelmi törvény után sincsenek tisztában azzal, ha bármilyen bántalmazást, abúzust észlelnek, kinek kell jelezniük, és gőzük sincs arról, hogy ez jelzési kötelezettséget jelent, melyet ha elmulasztanak, akár gyermekvédelmi bírság is szabható ki az adott intézményre. Azzal sincsenek tisztában, hogy nekik semmit sem kell bebizonyítani - sokan ezzel indokolják a jelzés elmaradását: ja, hát nem tudtam volna bizonyítani, hogy tényleg ez történt... Miközben az nem az ő dolga. Arról nem is beszélve, hogy rettegnek attól, hogy kiderül, ki jelzett, erre tavaly ki is találták, hogy minden ilyen jelzést titkosan kell kezelni - mintha eddig egy jó szakember úgy vette volna fel a kapcsolatot a családdal, hogy xy-tól hallottam, hogy ezt és ezt csinálták a gyerekkel. Az megint más kérdés, hogy ezzel a fene nagy titkolózással a gyerekben újra azt erősítjük, hogy ami vele történt, arról nem lehet beszélni, vagy csak sutyorogva lehet beszélni...
A másik, ha esetleg egy jelzés el is jut az illetékesekhez (elenyésző esetben - meg lehet nézni a gyermekjóléti szolgálatok éves statisztikáit, ugyanis statisztikát kell vezetniük arról, hogy milyen ügyekben érkezett be jelzés, vagy meg lehet nézni a gyermekotthonok, nevelőszülői hálózatok statisztikáit a bekerülése okokról - találunk bántalmazással, abúzussal összefüggő jelzést, ill. bekerülést. Ez persze minimum egy külön hozzászólást érdemelne, hogy miért.) nem biztos, hogy valóban történni is fog valami. És itt pl. nagyon sokszor kúszik be még a "szakemberek" részéről is az áldozathibáztatás. Különösen igaz ez a fiatalkorú prostituáltakra. Akiket a btk is elsőskörben bűnelkövetőként kezel. Ha egy 14 vagy 16 éves lányt lekapcsolnak az utcán, rendőrségi szakszóval élve tiltott kéjelgésért, akkor automatikus ellene indul eljárás. Még véletlenül se az ellen, aki ebbe belekényszerítette, és azért elég nehezen elképzelhető, hogy egy 14, 15, 16... lány önszántából álldogál ott. Ennek ellenére még szakemberek is képesek olykor azt gondolni és el is hinni, hogy ő tényleg ott akart állni, hiszen megmondta, ezzel milyen jól keres, ő tényleg ezt akarja csinálni. Szerintem ez az elképesztő és ez az elkeserítő. Hogy azok a szakemberek, akiknek meg kellene védenie ezeket a gyerekeket, áldozatokat ennyire nincsenek képben ezzel az egésszel. És sokkal egyszerűbb rámondani, hogy hazudott, nem is így volt, fantáziált, vagy ő is akarta. Ezért tűnhet úgy szerintem, hogy bizonyos szakemberek meg túlzottan nagy figyelmet fordítanak az áldozathibáztatásnak. Sajnos nem alaptalanul.
Arról meg már nem is beszélve, hogy ezeknek a gyerekeknek csak elenyésző része jut megfelelő segítséghez, mert általában ők azok, akikkel "nem lehet mit kezdeni". Dehogynem lehetne. Csak kicsit kevesebb kiégett, inkompetens, hanyag, nemtörődöm "szakember" kellene.

Sára, én ezzel egyetértek, csak sajnos ez se kap elég nyilvánosságot. Másfelől ez is olyan terület, ahol sok pénz kellene, de ilyen dolgokra valahogy alig jut. Őszintén szólva nem tudom, mi a megoldás, mert írt ide is egy pedagógus, leírta a maga kálváriáját. Az ügy végén még őt hurcolták meg, mert jelenteni merte, hogy egy gyereket bántalmaztak. Szóval van itt még munka elég. Nagyon hosszú utat kell bejárni, azt hiszem, mert a gyerekek jogainak védelme tán még a nőkénél is kevésbé biztosított. Kellene valamiféle hatékony érdekképviselet a gyerekek számára, csak hát egyelőre nem nagyon látni ennek a nyomait.

Óvónőként azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem vagyunk felkészítve az ilyen helyzetekre. Csak a saját ítélőképességünkre hagyatkozunk, egy-egy eset kapcsán. Volt rá példa, hogy maga a szülő panaszolta el, hogy mi történt a családban, a beleegyezésével el is indultunk a jelzőrendszer felé. A végén magamra maradtam az ügyben, mert a szülők védték egymást mikor már más is bekapcsolódott az eseményekben. Úgy tűnt a végén, hogy én reagáltam túl a dolgot..

Hajnalkám, igen tudom, olvastam a történetet, mennyire egyedül maradt ebben. És itt igaza van Áginak, nagyon nehéz úgy - és ebben nem is kételkedem - kiállni ilyen ügyek mellett, amikor nem áll mögötted senki, és magányosan kell végigvinned - ez nagyon gyakran szerintem lehetetlen is. Nekem szerencsém volt, mert sokáig egy olyan helyen dolgozhattam, ahol a team nagy része ilyenkor beállt az ember mögé, és nem egyedül kellett képviselnie magát, nézeteit, megérzéseit és a tényeket az embernek, hanem az egész intézmény nevében - ez azért nagyon sok erőt, támogatást tud adni. Persze ennek ellenére még itt is megjelent egy-egy kolléga részéről áldozathibáztató, negatív, degradáló megjegyzés, de mivel volt egy jó vezető, ezek nem tudtak teret kapni, mivel nagyon hamar el lettek hallgattatva az ilyen vélemények.
Szóval azt gondolom, hogy ideális esetben egy szakembernek nem egyedül kell megvívnia ezt a harcot, hanem kap hozzá segítséget, mert kétségtelen, hogy ezek roppant megterhelő és nehéz ügyek a másik oldalról nézve is. És úgy gondolom hatékonyan csak úgy lehet segíteni, ha maga a szakember sincs ebben egyedül és kap megerősítést, visszajelzést a kollégáitól.

Alaine írta: A családi kitagadás, akár támadás, akár közöny formában jön, borzasztó élmény és nagy szenvedéssel jár.
Jó "védelmezőket" kell választani. Írtad korábban, hogy szakember is segít "lepakolni a könyveket".
Jól választottál, amikor bejöttél a fórumba. Máris nem vagy fallabda. A labda az örömteli játék, az ember lehet örömforrás, de soha nem játéktárgy!
Megosztod az érzéseidet és ezzel segítesz a többieknek, nekem is.

Hát nem is leszek senkinek sem a cuki kis játéktárgya...köszönöm.

Ez így van, Sára. Jó, ha van olyan vezető, aki ilyen pozitívan áll hozzá.

www.szabadfold.hu/csalad/ezt_a_kislanyt_...vedeni_a_nagyapjatol

senki sem írta: www.szabadfold.hu/csalad/ezt_a_kislanyt_...vedeni_a_nagyapjatol

Ártalmatlan öregember? Mégis hogy lenne teljesen veszélytelen egy – a hölgy leírása szerint - nagydarab, kicsit mindig italos pasas, aki minősíthetetlen stílusban beszél emberekkel és gyakorlatilag semmibe veszi a nőket?

Nem kifejezetten az íráshoz kapcsolódik, de az ártalmatlan öregember kifejezésről eszembe jutott: Nagyon, nagyon ki tudok akadni azoktól, akik az időseket valamiféle piedesztálra emelik, és igencsak sok dolgot elnéznek nekik, semmi rosszat nem feltételeznek róluk, kizárólag csak azért, mert leéltek már x évet. Kiráz a hideg, mikor azt hallom, hogy „Tiszteld az időseket”, vagy „Tiszteld a kort”. Sajnálom, de én önmagában egy koron nem tudok mit tisztelni.
Van egy film (Rohanás (Faster), f.sz.: Dwayne "The Rock" Johnson) amiben egy öreg pasas épp ezt kihasználva csal fel a lakására egy fiatal lányt. Maga a film olyan amilyen, de ez a jelenet igencsak elgondolkodtató benne.

Fúj, remélem, nem előzte meg ezt a szóbeli abúzust korábbi esemény. Még szerencse, hogy az anya ennyire résen van. Szegény kislány. Nem értem, hogy az apa, hogy lehet ennyire elnéző. Talán ezen nem a válás segítene, hanem valami agymosás.

karácsony írta: Fúj, remélem, nem előzte meg ezt a szóbeli abúzust korábbi esemény. Még szerencse, hogy az anya ennyire résen van. Szegény kislány. Nem értem, hogy az apa, hogy lehet ennyire elnéző. Talán ezen nem a válás segítene, hanem valami agymosás.

Apukánál is nagyon félrecsúszott valami, ha nem veszi észre, hogy minek is teszi ki a lányát azzal, ha ragaszkodik a látogatásokhoz.
Nem mentegetni akarom, de ki tudja gyerekként mit élt át, mit látott/halott egy ilyen családban...

Hát igen, biztos terror alatt volt tartva, ezért nem mer kiállni magukért. Ideje lenne felébrednie.

Viszont úgy tűnik, hogy az anya "igyekszik felébredni", azt még követhetik további "felébredések" a másik oldalon (apa). Na erre jó lehet az "agymosó", vagyis a pszichológus esetlegesen ! ?

Teljesen igaz Eperke "alanyi jogon" szerintem sincs ártalmatlanság.