Azért kezdtem el ezt a témát, hogy minél jobban különítsük el, hogy mi írható az abúzus számlájára, és mi nem. Pl. Nekem van egy nős szeretőm, aki nagyon ugrott már kamaszkoromban az erotikus kisugárzásomra. Közben megnősült, férjhez mentem, de ahányszor összefutottunk a házasságkötésem előtt, mindig kibeszéltük a párkapcsolati ügyeinket, aztán egymás karjaiban kötöttünk ki. Ő vette el a szüzességemet, azelőtt csak petting volt. Semmit nem éreztem, jót, amikor elvette. végtelen magányosságérzésem, és szeretetéhségem vezetett ezekhez a cselekedetekhez. Ő akkor is eljátszogatott velem pl, amikor még nem jött meg a "macája" a táborba, utána le voltam sz... va. Majdnem belepusztultam ilyenkor az életbe. Aztán már a házasságom alatt összefutottam vele, és elkezdett bombázni ajánlatokkal, de akkor tartottam magam, mert párterápiába jártunk a volt férjemmel. Egészen addig, amíg komolyan nem akartam elválni, nem hagyta abba a "bombázást". Hívott a szülinapjaimon, stb. És mindig emlegette, hogy mi kéne neki tőlem, és milyen rossz a házassága. Aztán amikor el akartam már válni, a karjaiban találtam magam, de annyira belekapaszkodtam, hogy elmenekült. (Dupla veszteség mindjárt.) Merthogy ugyan kibírhatatlan a házassága, de ő soha nem fog elválni a gyerekek miatt sem, meg értem? Igazán tudom, hogy semmire sem becsültem magam, ezért mások sem engem. Ő sem . Csak a szex kellett neki tőlem, meg, hogy meghallgatom a nyomorát, én nem piszkálom semmivel, mint a felesége. De rájöttem, hogy a feleség akárhogy csicskáztatja, fütyül rá, annál inkább becsüli. Nem úgy, mint engem, aki állítólag egy jó barát vagyok, és mellesleg működik jól a szex kettőn közt. Valóban jó szerető, jól érzem magam vele az ágyban.Szerelemről ne beszéljünk, mert az nincs részéről. Részemről sem igazán, de oldotta a magányomat, amikor itt volt, előtte, utána is kicsit jobb volt a hangulatom, munkabírásom, ezek miatt elkezdtem kötődni hozzá. Viszont imád undok dolgokat beszólni, miközben azt mondja, minden testi, és lelki hibámmal kívánatos vagyok számára. De a beszólogatások fájnak. Legutóbb pedig szívességet kértem tőle, amit ő ajánlott fel előzőleg, végül nemet mondott. Akkor kiborítottam a bilit, hogy otthon mit nem kap meg, amit tőlem igen. Erre minősíthetetlen stílusban reagált, aminek kb. az volt a lényege, hogy a családjához képest egy senki nem vagyok. Azt hittem, ennél többet érek neki, teljesen összeomlottam pár napra. Most kezdem úgy látni, hogy ő egy múltból itt ragadt figura, aki kihasználja az abúzusból származó magányérzésem, szexéhségem, zavarodottságom. Annyiszor jelenik meg az életemben, ahányszor kapcsolat híján vagyok, és ezt jelzem neki. Azt hiszem, az ingyen kurvája vagyok, mert majdnem semmi fajta felelősséget nem gyakorol, nem akar tudni irányomban felelősségről, ígérete ellenére sem. Én azt gondolom, ha igazán szeretni akarom magam, végleg meg kéne szabadulnom tőle..
Ti mit gondoltok? Mennyire van köze az abúzushoz, és kell-e hagyni, hogy becsméreljen, cserébe a kapott kellemes órákért?
Témaindító
