Mit élhetnek át az elkövetők?

A magam részéről hiszem, hogy életünk minden területét átszövi a segítő-áldozat-elkövető hármassága. Nagyon nehéz egyensúlyban tartani a lelkünket, hiszen a különböző helyzetek különböző pályákat mozdítanak be bennünk, és ésszel nem igazán mérhető fel, hogy mikor melyik sávban haladunk. Mégis ez a tudat nekem nagyon sokat segít a mindennapok megélésében. Mert az a felismerésem támadt, hogy bizonyos szempontból, valamilyen mértékben, adott helyzetben mi is elkövetők "kell" legyünk. Akár önmagunkkal szemben, pl. amikor feladnánk a sok fájdalom, csalódás, megalázottság miatt. Vagy amikor önmagunkat rekesztjük ki/zárjuk be... Gondolom nehezen érthető, amit mondok... Mondom: nekem ez sokat segít. Hogy VAN VÁLASZTÁSOM. Ezt érzem ettől.

Angyalka írta: A magam részéről hiszem, hogy életünk minden területét átszövi a segítő-áldozat-elkövető hármassága. Nagyon nehéz egyensúlyban tartani a lelkünket, hiszen a különböző helyzetek különböző pályákat mozdítanak be bennünk, és ésszel nem igazán mérhető fel, hogy mikor melyik sávban haladunk. Mégis ez a tudat nekem nagyon sokat segít a mindennapok megélésében. Mert az a felismerésem támadt, hogy bizonyos szempontból, valamilyen mértékben, adott helyzetben mi is elkövetők "kell" legyünk. Akár önmagunkkal szemben, pl. amikor feladnánk a sok fájdalom, csalódás, megalázottság miatt. Vagy amikor önmagunkat rekesztjük ki/zárjuk be... Gondolom nehezen érthető, amit mondok... Mondom: nekem ez sokat segít. Hogy VAN VÁLASZTÁSOM. Ezt érzem ettől.

Lehet, hogy túl korán van, de én most tényleg nem értem.

karácsony írta: Faszfej!

No te aztán jól megmondtad neki. És most nemcsak erre gondolok. Abból a szempontból tán nem is volt baj, hogy idejött, és leírta, hogy gondolkozik egy elkövető, hogy így nincsenek illúzióink többé. Valószínűleg az összes így gondolkozhat. Vagy még ígyebbül, mert legtöbbje tán még bocsánatot se kérne. Nem mintha az valami varázsszó lenne, ami elmulasztana bármit is.

Anoni Mara írta: Értelek Angyalkám, igazából az is zavar, hogy ahogy Bendét olvastam, megláttam benne az embert, a vétkes halandót, és ez is nagyon zavar. Nem akarom ezt látni, nem akarok úgy gondolni ezekre, mint emberekre... Valahogy ez nem megy. Egyszer a pszichológusom célzott rá, hogy vannak kollégái, akik meg elkövetőket kezelnek, valami konferencián volt, ott beszélgettek. Nem voltam már akkor sem vevő a témára, talán azért, mert nem akarok arra sem gondolni, hogy az én emlékeim az elkövető fejében is ott vannak, hogy ott vagyok a fejében meztelenül, hogy lehet, hogy még mindig gondol rá...

Mara, első körben tényleg így van ez. Talán pont ez a "titkuk". Úgy tudnak beszélni, hogy az ember úgy érzi, nem képes nekik ellenállni. Én eddig igazából igyekeztem távol tartani magamtól ezt az embert, meg amit írt, mármint érzelmileg. De most pár napja elég labilis vagyok, nem tudom, miért, talán a fáradtság, ezért most valahogy betört az emlék, hogy milyen undorítóan és émelyítően kedves tud lenni egy elkövető. Velem legalábbis az volt a nagybátyám. Hányinger. Pont, mint itt Bende. Az ember meg szépen beszopja (bocs a szlengért) ezt a stílust...

Hajnalkám írta:

karácsony írta: Faszfej!

No te aztán jól megmondtad neki. És most nemcsak erre gondolok. Abból a szempontból tán nem is volt baj, hogy idejött, és leírta, hogy gondolkozik egy elkövető, hogy így nincsenek illúzióink többé. Valószínűleg az összes így gondolkozhat. Vagy még ígyebbül, mert legtöbbje tán még bocsánatot se kérne. Nem mintha az valami varázsszó lenne, ami elmulasztana bármit is.

Hajnalkám engem annyira felkavart, hogy alig bírtam elmenni a randimra, és még ott is kattogtam össze-vissza. Őt is utáltam az első kb. 5 percben, direkt késtem, meg nem válaszoltam az smsére, hogy teszteljem. Aztán csak megnyugodtam, hogy vannak normális férfiak a földön. Felszakadt még vagy három dolog a tudatomban, amikor gyerekként molesztáltak mások. Pont az ilyen félék. De én nem tudok megbocsájtani, mi az, hogy nincs az a bűn? Igazad van, egy csepp illúzióm sincs már afelől, hogy elgondolkoznak azon, hogy mit csináltak rosszul, sosem fogják felfogni. Mintha nekünk kellene megértenünk őket, amikor nincsenek tisztában azzal, hogy mi a következménye a tetteiknek!

Angyalka én sem értem ezt most.

Angyalka írta: A magam részéről hiszem, hogy életünk minden területét átszövi a segítő-áldozat-elkövető hármassága. Nagyon nehéz egyensúlyban tartani a lelkünket, hiszen a különböző helyzetek különböző pályákat mozdítanak be bennünk, és ésszel nem igazán mérhető fel, hogy mikor melyik sávban haladunk. Mégis ez a tudat nekem nagyon sokat segít a mindennapok megélésében. Mert az a felismerésem támadt, hogy bizonyos szempontból, valamilyen mértékben, adott helyzetben mi is elkövetők "kell" legyünk. Akár önmagunkkal szemben, pl. amikor feladnánk a sok fájdalom, csalódás, megalázottság miatt. Vagy amikor önmagunkat rekesztjük ki/zárjuk be... Gondolom nehezen érthető, amit mondok... Mondom: nekem ez sokat segít. Hogy VAN VÁLASZTÁSOM. Ezt érzem ettől.

Most úgy érted ezt Angyalka, hogy önbántalmazók is vagyunk? Így vagyunk elkövetők? Az önbántalmazás az nálam világos, hogy van, a pánikrohamaim is azok, hála Bendének lett is ismét. Még hogy állóvíz.
Szerintem ez valami más, nem elkövetés önmagunkkal szemben. Hát mondjuk az öngyilkosság az az lenne.

Vigyázzatok, hogy ne Angyalkán tomboljátok ki, amit Bendének (és az összes elkövetőnek) szántok...
Nem hinném, hogy Angyalka bármikor is az áldozatok ellen beszélne, hiszen ő maga is az. Max nem tudta jól kifejezni, amit mondani akart.

Én sem szeretem azt a mondatot, hogy "mi is elkövetők kell legyünk", gyűlölöm a gondolat minden formáját, erről már sokszor írtam. Ha valaki önmagát bántja - mint ahogy tesszük azt gyakran, különféle formában - az nem tesz minket elkövetővé. Az nem egy bűntett, hanem egy következmény, annak a következménye, ami velünk történt. Nem gondolom, hogy a depresszió, a táplálkozási zavar, a szociális problémák az "elkövetés" kategóriájába lennének sorolhatóak. De valóban bántani akarjuk magunkat, és ha ezt értjük, ha tudjuk azt is, miért, az már nagy lépés. Nagyon más, ha az ember önmagát bántja, majd viseli a következményeit, mint amikor valaki mást bántunk és bélyegzünk meg egy életre.

Szerintem Bende azért is kavart fel minket ennyire, de engem legalábbis, mert látom, hogy ő is egy ember, bármennyire szeretném azt gondolni, hogy minden elkövető egy állat...

Az állóvízzel meg elmegy a búsba.

Elszállt, amit írtam...

Angyalka írta: Elszállt, amit írtam...

Csak egy technikai ötlet: mielőtt elküldöd, jelöld ki, és jobb egér gomb-mentés (vagy Ctrl v) után nyomj a küldés gombra. Így ha közben ki is léptet a rendszer, megmarad, amit írtál, és belépés után be tudod másolni. Én minden netes fórumon így csinálom, ha nem wordben írok. De wordben is gyakran mentek, mert megbízhatatlanok a számítógépek.

Igen Karácsony, arra gondoltam, hogy önbántalmazók vagyunk. Különböző mértékben és fomában. Én például ilyenkor is, amikor megosztom a bennem lévő érzéseket, pedig tudom, hogy azzal senki nem érthet egyet, és esetleg magam ellen fordíthatom a többiek haragját. Mégis megteszem valami érthetetlen okból. Azt hiszem azért, mert valóban vannak bennem kommunikációs bizonytalanságok, ahogy Mara jelezte. Talán azért, mert évtizedeken át hiába kértem kitartóan segítséget, nem is értették, hogy mi bajom. Mindig azt kaptam vissza, hogy minden rendben a lehetőségekhez mérten bennem is körülöttem is... És csak a tisztázás végett: ELHATÁROLÓDOK MINDEN ELKÖVETŐTŐL! Nem nekik szeretnék segíteni, hanem magamat és másokat védeni azzal, hogy az ő működésüket is lehetőségeimhez képest, biztonságos távolságból figyelemmel kísérem. Lásd Bende esetét: ha nem itthon a gépemnél lettem volna, nem mertem volna elmondani talán azt, hogy bizonyára vele is történtek dolgok... És igen, fájt egy kicsit a hozzám való viszonyulás, mert eszembe juttatta anyukám reakcióját: "Elhallgass vagy agyonütlek!"- mindig ezt mondta, ha a gondolatmenetemet, érzelmeimet meg akartam osztani vele... Szerencsére a belső egyensúlyomból nem billentett ki ez a folyamat, csak elgondolkodtatott, hogy vajon miért fáj itt pár embernek az, hogy keresem a prevenciós lehetőségeket... Éppen a velem és gyermekeimmel történtek miatt figyelném,kutatnám amennyire lehet az elkövetők működését. És talán így sikerül kompenzálnom, gyógyítom azt a részt, hogy miért nem ismertem fel a "társamban". Hiszen, amíg ezen a Földön, ebben a világban élünk, naponta ismétlődnek ilyenek...Talán ha ezzel együtt kellene élnetek, ezt a működést is megértenétek... És csak szelíden megemlítem: nem én vagyok az ellenség. Ha támadunk, máris kicsit elkövetők leszünk...
És nem, nem pszichológus vagyok. Amolyan kérdezek, figyelek, meghallgatok- együtt gondolkodok-információkat adok működés jellemző rám a segítő szakmában.

Angyalka, azt hiszem, én értem, mire gondolsz. Valahol talán nem árt tanulmányozni az elkövetőket, hátha segít, hogy távul tudjuk őket tartani mind önmagunktól, mind azoktól, akiket védeni szeretnénk tőlük.
Az önbántalmazás az azért nem itt kezdődik, ez inkább túlélési ösztön. Szerintem.
Amúgy meg tán nem az fáj másoknak, hogy a prevenciós lehetőségeket keresed, hiszen ez amúgy is mindenkinek az érdeke, hanem felkavaró, hogy az első hozzászólásod alapján úgy tűnt, mintha valamilyen szinten megértenéd az elkövetőket, és ebből következően felmentenéd bizonyos fokig azzal, hogy azt írod, neki is lehetett előzménye. Ugyanakkor szerintem itt alapos félreértés történhetett köztetek, mert szerintem nem erről van szó. Hanem arról, hogy jobb, ha az ember alaposan kitanulmányozza az "ellenséget", megismeri annak a viselkedési szokásait, kiismeri a gondolkodásmódját, ahogy pl. a nyomozók is teszik az elkövetőkkel, mert így tudják őket elkapni. Ahhoz, hogy le tudjunk leplezni egy elkövetőt, sőt, egyáltalán, hogy fel tudjuk ismerni valakiben az elkövetőt, szerintem is fontos lenne, hogy felismerjük a jeleket. Ahhoz azonban tényleg tanulmányozni kell őket, megismerni a gondolkodásmódjukat. Csak hát nem mindenki áll azon a szinten, azt gondolom, hiszen először valahogy össze kell raknia az embernek önmagát bizonyos fokig legalább, hogy tovább tudjunk lépni.

Igen Hajnalkám. Pontosan erről van szó. KÖSZÖNÖM, hogy tolmácsolsz

Én azt hiszem, a nézeteltérés leginkább abból fakadt, hogy nem tartunk egy helyen sem a gyógyulásban, sem a feldolgozásban, illetve az, hogy mindenki más utat kell bejárjon. Valóban jó, ha megértjük az elkövetők indokait, valóban segíthet a prevencióban, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt nekünk, áldozatoknak kell megtennünk, illetve hogy mi, áldozatok mindnyájan képesek vagyunk erre. Pl. én úgy gondolom, elég jól állok a feldolgozásban, mégsem vagyok hajlandó (nem képes, hanem hajlandó!) azzal foglalkozni, hogy szegény-szegény unokatestvérem miért fanyalodott rám hatéves koromban.
Ez váltotta ki az indulatokat, ilyenkor gyakran nem azon csattan az ostor, akin kéne...
Viszont téged is óvnálak Angyalkám a túlzott megértési láztól, mert úgy gondolom, a haragra szükségünk van ahhoz, hogy magunknak meg tudjunk bocsájtani, és ahhoz is, hogy érezzük áldozat mivoltunkat. De lehet, hogy tévedek.

süni írta: Kedves Mara!
Feltételezem, hogy rólam van szó, bár sehol nem lettem megnevezve . A biztosítékot az verte ki nálam, hogy "mi is elkövetők kell legyünk". A fórumon többen nem értették ezt a mondatot, -sőt az egész írást sem-, mintahogy én sem értem.
Minden hozzászólást elolvastam, és Hajnalkám köszönöm, hogy próbáltad megmagyarázni.
Azt elismerem, hogy a hozzászólásom nyersre sikeredett, de semmiképpen nem írtam olyasmit, amiből arra lehet következtetni, hogy "elhallgass, vagy agyonütlek". Mindenkinek joga van a véleményét leírni (neked is Angyalka, ahogy nekem is), és mindenkinek joga van arra reagálni (nektek is, és nekem is), azt hiszem egy fórumnak ez a lényege. De nem szerencsés kiforgatni az ember szavait.
Amennyiben megsértettem a fórum szabályzatát, úgy elnézést kérek a fórum üzemeltetőitől.

Süni, tényleg nem értem, mi ez az indulatosság. Nem vádoltalak semmivel, és nálam is kivágta a biztosítékot az "elkövetők kell legyünk" dolog. Próbáltam csitítani a kedélyeket, mert nem hiszem, hogy Angyalkával kéne veszekednünk azért, mert Bende idedugta a képét. Pont azért nem neveztelek meg, mert nem voltál egyedül a véleményeddel, többek között én is veled értettem egyet.
Természetes, hogy elmondod a véleményed. Nem szeretem, mikor a moderátorok (vagy akár én) mumusként vagyunk itt beállítva. Baromi sokat dolgozunk azért, hogy a dolgok rendben menjenek, és senki ne sérüljön.

Angyalka írta: Igen Hajnalkám. Pontosan erről van szó. KÖSZÖNÖM, hogy tolmácsolsz

Örülök, hogy sikerült megértenem.