Házavató bulit tartottunk a kertünkben. Ott volt egy fiú aki segített építeni a lakásunkat. Én ekkor 10 éves voltam. Kint ültünk, beszélgettünk. A srác megszólalt, hogy menjek ki vele mert telefonálnia kell. Mindig is cserfes nagyszájú lány voltam de ez nem is lehetett volna másképp hiszen a családom nagyrésze fiú de sosem tartottam egyiktől sem.

A srác kihívott és mondta, hogy üljünk fel Apukám autójának a platójára. Felültünk de telefonálni még mindig nem akart. Nézelődtem ki a kocsi platójáról mikor ránéztem és elkerekedett a szemem. A szemem láttára elővette a f.rkát is elkezdte simogatni. Gyerek fejjel mit tudja az ember, hogy az mi? Megkérdeztem tőle.

-Mit csinálsz?
-Kiverem magamnak. Gyere fogd meg. Csak simitsd meg - kérlelt.
Nagy szemekkel bámultam rá, mondtam, hogy bocsi de nem szeretném. Megértette és egy ideig csak magának csinálta de 5 perccel később benyúlt a bugyimba és simogatni kezdett. A rémülettől nem bírtam mozdulni. Jött ismét a kérdés.
- Mit csinálsz?
-Ujjazni próbállak. De szólj, ha nem jó.
Szóltam. Leugrottam a platóról és befelé vettem az irányt.
-Jó nem csinálom neked, de legalább várd meg amíg kiverem magamnak.
-Nem.

Ezzel berohantam és elkezdtem bőgni. Anyukám odajött és kérdezte mi bajom majd bőgve elmondtam neki, hogy fogdosott engem XY. Azonnal üvölteni kezdett,hogy jöjjön elő. XY mint aki jól végezte dolgát visszajött, de a családom fiú tagjai kergetni kezdték. Az egyikük elkapta és nagyon megverte őt.

Nagyon féltem éjszakánként, Anya mellett éreztem csak biztonságba magam. Azóta eltelt 6 év. Van egy barátom, a lelkitársam, a szerelmem. Ő tud erről és akárhányszor látja az utcán mindig urrá lesz rajta a düh és nehéz visszafognia magát.

Köszönöm,hogy megoszthattam a történetem.