Kábé egy éve, hogy rátaláltam erre az oldalra, azóta folyton olvasgatok az enyémhez hasonló történetek közt és néha úgy érzem, az én történetem nem olyan szörnyű, de leírni még sosem tudtam. Bár sok személynek elmondtam, akiben megbíztam, a szokásos "Lépj túl rajta!" meg a "csak az a baj, hogy nem akarod eléggé" dumákon nem kaptam sok segítséget.
Folytatás...Kapcsolatban voltam, azóta feleség. Kollégáimmal elmentem pizzázni, ezt követően iszogatni. Tudni kell, hogy gyermekkori abúzus áldozata vagyok... Arra viszont csak tartós kapcsolatom során jöttem rá, milyen erős hatással is volt rám.
Folytatás...Kicsi, egészen kicsi voltam. Mindig is tudtam, hogy "ez" történt velem. Semmire sem emlékszem, csak tudom. Fájt, féltem, sírtam, könyörögtem, de én voltam a kis királylánya.
Folytatás...Szeretném én is megosztani a történetemet, hátha így könnyebb lesz folytatnom az életemet. 12 éve élek együtt a párommal, 8 éve házasok vagyunk és van 2 gyönyörű gyermekünk. Én azt hittem, boldogok vagyunk, van egy szép házunk, autónk, nincsenek anyagi gondjaink, de a férjemtől mindig azt kaptam, hogy ő nem boldog.
Folytatás...Nem vagy egyedül. Itt olvashatod el, mi történt másokkal.
Az elkövetők mondták. Az áldozatokat azóta is kísérti.
Teremts kapcsolatot, beszélgess sorstársaiddal!
"A tánc és a színház számomra terápia, amely segít feldolgozni gyermekkorom titkait és traumáit."
Bozsik Yvette
koreográfus, rendező
"Kimondani: ez az első és legbátrabb lépés a gyógyulás felé. A többit már nem egyedül kell megtenni."
Víg Sára
pszichológus
"Ne félj beszélni róla! Hidd el, tudom, milyen nehéz. De azt is tudom, hogy utána minden változni kezd. Lassan, de biztosan."
Anoni Mara
túlélő