Szeretném én is megosztani a történetemet, hátha így könnyebb lesz folytatnom az életemet. 12 éve élek együtt a párommal, 8 éve házasok vagyunk és van 2 gyönyörű gyermekünk. Én azt hittem, boldogok vagyunk, van egy szép házunk, autónk, nincsenek anyagi gondjaink, de a férjemtől mindig azt kaptam, hogy ő nem boldog.
Folytatás...Azt, hogy mikor éltem át ezeket a dolgokat, csak onnan tudom visszaidézni, hogy fontos események is történtek közben, amiknek a dátuma viszont tény. Pl. amikor a féltestvérem megszületett, én 10 éves voltam. Akkor már tartott. Az, hogy mikor kezdődött, pontosan nem tudnám meghatározni.
Folytatás...Az én tudatra ébredésem része volt a molesztálás is. Ezért egészen kicsi gyerek koromtól tudtam, hogy nem szabad senkinek mondani. Nem tudom, apám pontosan mikor kezdte, mert egyszerűen mindig is volt. Egészen 14 éves koromig, amikor el mertem hajtani. Addig viszont folyamatosan.
Folytatás...Nem tudom, mikor kezdődött. Ötödikes koromban vagy csak hatodikban? Esetleg korábban? Nem tudom. De arra emlékszem, hogy senki sem védett meg. Én pedig úgy gondoltam, túlreagálom a dolgot.
Folytatás...Nem vagy egyedül. Itt olvashatod el, mi történt másokkal.
Az elkövetők mondták. Az áldozatokat azóta is kísérti.
Teremts kapcsolatot, beszélgess sorstársaiddal!
"A tánc és a színház számomra terápia, amely segít feldolgozni gyermekkorom titkait és traumáit."
Bozsik Yvette
koreográfus, rendező
"Kimondani: ez az első és legbátrabb lépés a gyógyulás felé. A többit már nem egyedül kell megtenni."
Víg Sára
pszichológus
"Ne félj beszélni róla! Hidd el, tudom, milyen nehéz. De azt is tudom, hogy utána minden változni kezd. Lassan, de biztosan."
Anoni Mara
túlélő