329. történet - Berni, 37 éves

Sokáig azt mondogattam, hogy szerencsés vagyok, engem nem erőszakoltak meg, mit törődök én ezzel, csak felnagyítom ahelyett, hogy egyszerűen elfelejteném. Egy időre el is felejtettem, pontosabban 15 évig nagyon mélyre ástam, mert azt gondoltam, ha a szüleim nem hisznek nekem, akkor mégis ki hinne.

Gyerekként a nyarakat a telkünkön töltöttük, de mivel a szüleim az egész nyarat nem tudták kivenni, az volt a szokás, hogy ismerős családok jöttek le gyerekekkel és cserébe, hogy ott nyaralhatnak, vigyáznak rám az öcsémmel. Ez egy teljesen bevett szokás volt, nagyon szerettük, de aztán 11 éves voltam, mikor azon a nyáron megtörtént a rémálom.

Egy házaspár a templomból a gyerekével (és hoztak még egy nálam 1-2 évvel fiatalabb lányt) jöttek le hozzánk egy hétre. Régóta ismertük egymást, kedveltük is őket, tehát a bizalom teljes mértékig megvolt.

Első este: a másik lánnyal egy nagy ágyon aludtunk, ő belül, én kívül. Megvolt az esti mese, majd a férfi leült az ágyam mellé, benyúlt a takaróm, majd a bugyim alá. Fogalmam sincs meddig játszadozott ott. Nem is értettem, azt tudtam, hogy ez furcsa és nem normális. Aztán egyszer csak abbahagyta, én meg csak döbbentem feküdtem az ágyon, úgy, hogy mellettem volt ez a másik lány és a szobában volt az öcsém, a férfi nevelt fia és nekünk még egy barátunk (mindenki 9-11 év között.) Természetesen sötét volt.

Másnap a kislány (aki picit fiatalabb volt, mint én) megkérdezte, hogy történt-e valami furcsa. Mondtam igen, mire bocsánatot kért. Ugyanis vele ugyanez történt előző évben, mikor vigyáztak rá és ezért akarta, hogy én aludjak kint, de nem is sejtette, hogy velem is ezt fogja csinálni. Sosem haragudtam erre a lányra. Mondtam neki, hogy este majd kicselezzük ezt a férfit.

Második este: öcsémet magam mellé fektettem, de úgy szorítottam és karoltam át, nehogy valami bántódása essen. Szerencsére ez az aberrált állat kisfiúkhoz nem nyúlt hozzá. Azt hittem, megúsztuk. De éjszaka arra ébredtem, hogy a másik lány sirdogál, és akkor észrevettem, hogy köztünk van ez a férfi. Próbáltam valahogy megfogni a kezét, de aztán elkezdett simogatni és végül megállt a mellemen (hozzáteszem, akkor még nem is igazán volt mellem). Ekkor próbáltam vhogy a keze alá kerülni, mire erősen megfogta a kezemet és a farkához tette. Ekkor döbbentem rá, hogy teljesen meztelenül fekszik köztünk. Úgy, hogy öcsém mellettem fekszik, a nevelt fia és még egy gyerek a szobában van. Elhúztam gyorsan a kezem. De innentől kezdve semmire nem emlékszem, csak ez a két este van meg nagyon erősen az elmémben, pedig egy hétig lent voltak.

Elmondtam a szüleimnek, de nem hittek nekem. Következő évben megint le akartak küldeni velük, de valószínű kivertem otthon a balhét (nem emlékszem) és végül nem kellett. De továbbra is a templomban, vendégségben kellett vele találkoznom. Természetesen úgy tett, mintha mi sem történt volna.

Sosem volt egy nagyon vékony alkat, de egyértelműen ezután indult be úgy igazán a hízásom. Valószínű a testem így védekezett. 25-26 éves koromban, már nem emlékszem hogyan, de a legjobb barátnőmnek elmeséltem ezt a dolgot. Ő volt az első, aki hitt nekem. Annyira fura volt a reakciója, hogy valamiért azt gondoltam, hogy talán ez mégsem történt meg. De ilyen furcsa az agy. Természetesen a barátnőm mondta, hogy menjek el pszichológushoz, de sokáig azt mondtam, hogy erőszak nem történt. Pedig dehogynem.

Még sosem volt párkapcsolatom, sosem volt testi kontaktusom egy férfival. Félek egy férfi érintésétől, ölelésétől, rögtön az kapcsol be, hogy veszély, veszély. Pedig nagyon vágyom rá, de amint érzem, hogy valaki vonzónak talál, elmenekülök. Szégyellem magam, mocskosnak érzem magam, azt érzem, hogy nem érdemlem meg, hogy szeressenek, mert ez a bélyeg rajtam van. Bármilyen kapcsolatban, legyen az csak baráti, nagyon nehéz kialakítanom egy bizalmi viszonyt, sok időre van rá szükségem.

36 évesen jutottam el oda, hogy akkor egy pszichológus segítségét kérjem. Fél évig jártam, de mindenképp vissza akarok menni. Csak az utolsó alkalommal annyira mélyre mentünk, hogy megijedtem, több is kiderül, mint amire emlékszem. De kell vennem egy nagy levegőt és menni tovább. Barátokkal már nyíltabban tudok beszélni a dologról. Már ismerős fiúknak/ férfiaknak is elmondtam a dolgot és az ő reakciójuk sokat segít.