327. történet - Nohope, 40 éves nő

Rengeteg önismereti munka és terápia után 38 évesen kezdtem emlékezni arra, hogy egészen pici koromtól 19 éves koromig molesztált, és erőszakolt az apám.

Egyszer kölcsönadott a testvéreinek (2 bátyja van), majd eladott egy falubelinek, az apja pedig (apai nagyapám) „saját jogán” erőszakolt meg kétszer. Párkapcsolatra és intimitásra képtelen vagyok, iszonyú testi és lelki kínokkal küzdök.

Mindezt tetézi, hogy az elkövető még sajnos él, és mióta megtudta, hogy emlékezem és beszélek, el akar hallgattatni. Zaklat, 1-1 felbukkanása, hívása életveszélyes állapotba hoz. Hiába jelentettem fel, a rendőrség szerint – hiába mondtam el minden előzményt – ez nem zaklatás, úgyhogy zöld lámpát kapott.

Csontig hatoló halálfélelemben élek, az utcára alig merek kimenni, ha tudok aludni pár órát, azalatt is traumatikus emlékekkel álmodom. Már nem reménykedem semmiben.