323. történet - Laura, 20 éves

Nagyon sokáig eltemettem magamban ezeket az emlékeket. Viszont vannak érzések, amiket nem lehet kontrollálni... A félelem, a szorongás, a düh kapargatta a tudatom felszínét. De elnyomtam magamba, megkönnyebbülve vettem tudomásul, ha nem gondolok rá, nem fog fájni. Ostoba voltam, hogy ezt elhittem.

Ezek a szörnyű dolgok, amiknek tanúi voltam és átéltem, gyökeret vertek bennem. Kiirthatatlan élősködőként, háttérből befolyásolva irányítják az életem... Ezek határoznak meg, és sokáig észre se vettem.

Olyan 5-6 éves lehettem amikor először történt velem meg visszaélés. A bátyám 6 évvel idősebb nálam, szerettem mint minden kishúg a bátyját felnéztem rá. Aztán egyszer egy délután, egyedül maradtam vele a nagymamámnál, azt kérte játsszak vele, boldogan bele egyeztem. Azt mondta menjek utána a fürdőbe, én készségesen követtem. Levette a nadrágját, azt kérte vegyem le én is. Bevallom furcsálltam, és rossz előérzetem volt, de erősködött. Végül levettem a nadrágom. Azt mondta emeljem fel a lábam, nem akartam, ő felemelte a lábam, hozzá érintette a nemiszervét az enyémhez, én mondtam hogy kérlek ne, nem akarom, iszonyúan rettegtem, sírva fakadtam ezután ő megijedt és elengedett. Ő többet sose nyúlt hozzám. Szerintem ő nem is emlékszik rá. Vele nem tartom a kapcsolatot, drogfüggő lett.

Az apám is csinált velem dolgokat. Bevallom gyűlölöm érte. Egy alkoholista beteg ember, aki képes kihasználni a saját családtagjait. Nem csak lelkileg hanem fizikailag is bántott. Lelki terrorban tartott akárhányszor ivott. Lekurvázott, megszégyenített, ki nevetett, ordított velem. Anyám pedig nem tett semmit. Mert félt. De kérdem én, hogy hagyhatod figyelmen kívül ha a saját gyerekedet bántják?

Rémlenek vele kiskoromból emlékek amikor egy kádban fürödtünk, de nem emlékszem mi történt csak arra, hogy kellemetlen volt. Utána következő emlékem 12 éves koromból van amikor elkezdtem nőiesedni, emlékszem a konyhában inni akartam amikor apám mögém lépett és alám nyúlt... Nagyon megijedtem. Élesen él benne az emlék, hogy mennyire tehetetlennek éreztem magam. Persze részegen csinálta ezt és nevetve elment a reakciómat látva. Utána sokszor nem tudtam úgy elmenni mellette ha a közelemben volt hogy ne fogta meg volna a fenekem. Emlékszem amikor megölelt, mindig lejjebb csúszott a keze. A mai napig gondom van az öleléssel, nagyon kellemetlen számomra, sok időbe telik mire képes vagyok megölelni valakit.

Aztán ahogy telt az idő, furcsa dolgokat vettem észre. Ahogy a nappaliban ült és pornót nézett, amikor megláttam hirtelen azt se tudtam mit látok. Beteg. Volt hogy amikor leültem a számítógép elé, hogy a házi feladathoz keressek anyagot, olyanokat láttam a keresési előzménybe, hogy brutális családi szex stb. Tehetetlennek éreztem magam. Akárhányszor észrevettem ahogy bámult, mindig mondta nőnek a melleim, milyen szépek... stb. Rosszul vagyok ahogy erre gondolok. Egyre többet tett szexuális megjegyzéseket rám, mindig a nem létező párkapcsolataimról kérdezett, van e barátom? szűz vagyok e még? Apám munkatársai párszor eljöttek hozzánk, és rólam beszélgettek milyen szép vagyok, úgy lestek, hogy majdnem kifolyt a nyáluk, beszédtéma volt mit tennének velem....

Egyik éjjel hallottam ahogy anyám az apámmal ordít, hogy mennyire undorító amit tőle kér. Nem akarom tudni mit kért. Apám a tapogatásnál nem mert messzebbre menni. Ahogy nőttem fel, egyre jobban kiálltam magamért és nem hagytam hogy hozzám nyúljon. Mai napig szégyenlem magam amiért ezek megtörténtek. Anyám valószínűleg tudta mit tesz velem, de inkább figyelmen kívül hagyta. 13 évesen besokalltam, elegem volt, hogy mindennap attól rettegtem mikor fog hozzám érni az az állat, miután a melleimet fogdosta, én eldöntöttem véget vetek ennek, feladom. Felvágtam az ereimet. Folyamatos megalázás, bántalmazás hatására 13 évesen úgy döntöttem eldobom az életem. Nagymamám talált rám, még időben. Több hét a kórházban, én nem beszéltem ezekről. Nem tudtam beszélni róla. Később anyámnak elmondtam, de azt mondta csak kitalálom, fejezzem be hogy ilyeneket mondok.

Nos itt vagyok 20 évesen tele gátlással. Viszont lassan de biztosan haladok a gyógyulás felé. Párkapcsolatot kialakítani nehéz a számomra, nehezen bízok, sőt a testi kapcsolattal is vannak problémáim. Mai napig találkozok az apámmal rosszul vagyok. Egy mérgező beteg ember, aki képes tönkretenni mindenkit saját maga körül. Hogy megbocsátok e valaha? Kétlem. Ezekre a dolgokra nincs bocsánat senkinek sem.

Köszönöm, ha elolvastad a történetem!