319. történet - Nő, 21 éves

Sokáig úgy gondoltam, hogy ez a borzalom tizenkét éves koromban kezdődött. De aztán beugrott egy emlék óvodás koromból. Otthon voltunk. Apám bejött a szobába meztelenül, én pedig elfordultam, hogy ne lássam. Rám szólt, hogy „Ne szégyenlősködj! Gyere, fogd meg!” Emlékszem, hogy engedelmeskedtem. Utána az ágyba zavart és onnantól nincs emlékem.

Négyen vagyunk testvérek, három lány és egy fiú. Mindegyikünket nagyon durván vert az apánk. Ahol csak ért, ütött és dolgoztatott. Olyan szórakozásai voltak, minthogy öngyújtóval égetett minket. Hétévesen a kezemet égette meg, a mai napig megvan a nyoma. Szlogenje 1 mindenkiért mindenki egyért, ez azt jelentette hogy ha a 4 gyerekből valaki rosszat csinált, mindenki kapott a nadrág szíjjal vagy ököllel. Olyan sok verésben volt részünk, hogy ahogy vissza gondolok rá mintha normálisnak gondolnám hogy vernek…….

Tizenkettő lehettem, amikor elkezdődött apám részéről a rendszeres szexuális visszaélés és bántalmazás. Akkoriban egyik éjszaka anyám az én ágyamban aludt el este, ezért én a szülői ágyban voltam kénytelen aludni. Apám hajnalban jött haza totál részegen. Felébresztett és befeküdt mellém. A fejemet a takaró alá dugta és azt mondta, hogy csináljam. Mai napig dühít, hogy miért nem tudtam nemet mondani. Másnap mosolygott rám és azt mondta, hogy ügyes vagyok, és nagyon szeret. De a szeretete nem tartott sokáig, mert a következő pillanatban már megvert valami apróság miatt.

Azt az éjszakát követően apám már többet akart. Egyik este, miközben anyám fürdött, apám már be akarta tenni nekem. Amikor anyám visszajött a fürdőszobából, ránk nyitott. De nem történt semmi, nem vesztek össze. Apám elnevette magát és kiküldött a szobából. Ezt követően apám minden éjszaka talált valami ürügyet, amiért bejött a szobánkba. Nem számított neki, hogy alszom vagy bármi bajom volt, fel kellett kelni és kimenni vele a fürdőszobába vagy a faházba, és rendszeresen kielégíteni. A lihegése ami olyan hangos volt este a csöndben mikor a szobába lépkedett, mai napig hallom a fülemben.

Szórványos emlékeim vannak ezekről a dolgokról. Emlékszem egy olyan esetre is, hogy apám és anyám mindketten be voltak drogozva. Apám bejött hozzánk a szobába. Először a nővéremet akarta elvinni magával, de ő nem hagyta magát. Aztán engem akart kiráncigálni, de a nővérem megakadályozta. Eközben apánk meztelen volt.

Egyik este arra ébredtem, hogy apám a nővéremen fekszik. A szobánkban egymás mellett volt három ágy. Rászóltam apámra, hogy hagyja békén a testvéremet. Azt a pofont, amit akkor kaptam, és az utána következő napokban történt kínzásokat sosem felejtem el.

Amikor tizennégy lettem és testileg picit erősebb, már próbáltam ellenállni. Szintén pofon és munka lett a vége. Folyamatosan rettegtem. Esténként attól féltem, hogy bármikor bejöhet, napközben pedig alkalmanként ilyen-olyan ürüggyel elküldte a testvéreimet valamerre, hogy kettesben maradjon velem. Később kiderült, hogy a húgommal ugyanezt csinálta. Nem rég tudtam meg.

Olyan eset is történt, amikor apám és anyám együttesen próbáltak rávenni a szexre. Családi pornót nézettek velem és alkohollal itattak. Apám arra akart rávenni, hogy csináljuk hármasban az anyámmal, de nekem sikerült rosszullétet tettetni az alkohol miatt, ezért anyám visszavitt a szobámba.

Később, amikor már erről nyíltabban tudtunk beszélni a nővéremmel, elmondta, hogy ő nem hagyta apámnak, hogy elvegye a szüzességét. Ettől függetlenül apám orálisan folyamatosan fajtalankodott vele, és anyám is kihasználta szexuálisan. Ő azt mondta anyám nagyon is élvezte ekkor a nővérem 7 éves lehetet (Azt gondoltam, hogy anyánk nem hibás, hogy apánk kényszerítette de ezután a válasz után átgondoltam az egészet). Azt ő is elmondta ha nem engedelmeskedett nagyon megverte őt, szerintem ő szenvedett a legtöbbet, vele kezdte a legkorábban 7 évesen.

Aztán nemrég ugye a húgom is elmondta, hogy őt is megerőszakolta apánk. Pedig neki valamelyest szerencséje volt, mert tizenegy évesen intézetbe került. Valószínűleg ezt megelőzően, kilenc- és tízéves kora körül zaklathatta őt az apánk. Egyébként azért került intézetbe, mert tizenegy évesen megszökött otthonról és a rendőrségen kötött ki. Elmondta, hogy nem akar hazamenni, és hogy azért szökött el, hogy öngyilkosságot kövessen el. Hajnalban a síneken sétált, de akkoriban egyetlen vonat sem járt arra, így lesétált egészen Vácig a barátnőjéhez. Ő hajnalban beengedte, náluk a húgom egy kést vett magához mikor a rendőrök meg érkeztek hogy azzal vessen véget az életének, de végül mégsem tette meg mert meg ijedt tőlük, ezt mind 11 évesen.

A rendőrségen mindent elmondott, ami vele történt. Minket is kihallgattak, de mi letagadtuk a történteket. Nem tudtuk, hogy mit tehettünk volna, hiszen gyerekek voltunk. Engem személy szerint akkor csak egyszer hallgattak ki, viszont volt egy húszcentis nadrágszíj nyom a karomon, amit lefotóztak. Apámtól elvették a nadrágszíjat és az egész eset következménye annyi lett, hogy öt hónapot ült előzetesben, majd bizonyíték híján kiengedték. Pedig a húgom valóban mindent elmondott. Egy tizenegy éves kislány nagyon súlyos vádakat említett, mégsem lett következménye.

Mi a nővéremmel tagadtunk, mert féltünk, és attól rettegtünk, hogy ha a szüleink ellen vallunk és ők megtudják, akkor még nagyobb pokol vár majd ránk. Mai fejjel egyáltalán nem tudom megérteni a hatóságokat sem. Gyerekek voltunk és egy iszonyatosan komoly ügyben merült fel gyanú a szüleinkkel kapcsolatban, de egyetlen pillanatig nem esett szó olyanról, hogy pszichológushoz vigyenek minket és szakember segítségével próbálják felderíteni az ügy hátterét. Az öt hónap előzetes után apám ismét kint volt és minden ment tovább.

A húgomnak abban az időszakban több öngyilkossági kísérlete is volt, amivel a Heim Pálban kezelték. Több intézetet is meg járt 18 éves koráig. A nővérem teljesen megszakította a kapcsolatot a szüleinkkel. Gyakran hangoztatják, hogy nem értik, mi baja van velük.

Az öcsémet magamhoz vettem. Soha semmi rosszat nem tettünk egymással, mégsem tudok a szemébe nézni. Nem tudok beszélni vele, mert egyszerűen elkezdek szorongani, ha mellém ül. A szüleinket nagyon ritkán, nagyjából évente egyszer meglátogatom, de lelkileg az is nagyon megterhel. Illetve ebben az évben teljesen megszakítottam velük a kapcsolatot mert uralkodni akarnak felettem. A szemembe vágják hogy milyen jó szülők voltak… komolyan ezek után a szemembe mondják milyen hálátlan vagyok, mennyi mindent megtettek (se ruhát se élelmet nem vettek pedig iskolások voltunk). Elmondtam nekik, hogy hogyan érzem magam, hogy vele álmodom miközben sexelünk és hogy bármit csinálok eszembe jutt.. Erre anyu válasza az volt keressek fel egy orvost, illetve hogy hazudok.

Mind a mai napig folyamatosan visszatérő szexuális álmaim vannak az apámmal. Ezek után úgy ébredek fel, hogy rosszul vagyok. Máskor egyszerűen csak feltörnek belőlem az emlékek, hogy mi történt velem, mit követtek el velünk anyámmal együtt.

Ha az anyagi oldalt nézem, akkor ma már tökéletes életem van. Nem szenvedek hiányt semmiből. Sőt! Saját házunk van a barátommal, vadonatúj autóink, kutyáink, macskáink. Ha valamit elképzelek, hogy szeretném megvenni, teljesen önerőből szinte azonnal megszerezhetem. Mégis minden nap úgy ébredek fel, hogy nincs értelme az életemnek és öngyilkos akarok lenni. Amikor valami rossz dolog történik velem, ez az érzés még erősebb.