127. történet - Pillangó, 21

Olvasom a történeteket, és elborzadok, milyen sorsok vannak. Vettem a bátorságot, hogy megosszam veletek az én történetem. Engem édesapám molesztált gyerekkoromban, nagyon megviselt. Nem tudom, mikor kezdődött, de természetesnek tűnt gyerekként, hogy apa hozzám dörgölőzik. Egy idő után kezdett kialakulni bennem egy szégyen, zárkózott lettem, féltem tőle, sokat hisztiztem.

Egyszer emlékszem, hogy egy szomszéd kisfiúval fürödtem, és egymást mosdattuk. Nem mertem hozzáérni a fütyijéhez, mert féltem tőle, ő pedig mutatta nekem, hogy ott is meg kell mosni, azt ne hagyjam ki.

Rengeteget bébiszittelek, és 90%-ban általában kisfiúkra vigyáztam, ami megtanított arra, hogy a fiúk is szerethetőek, ők is ugyanúgy érző, érzékeny és empatikus emberek. Utána már úgy voltam, hogy attól féltem, ha kislányra kell vigyáznom, nem fogok tudni vele mit kezdeni, mert annyira hozzá voltam szokva a fiús játékokhoz, fiús dolgokhoz. De szerencsére a gyerekek érzik azt, aki őszinte szeretettel fordul feléjük, nagy meglepetésemre mindkét nemmel ugyanolyan jól kijövök.

A gyerekkori traumák feldolgozása miatt önsegítésbe kezdtem, pszichológiai könyveket olvasok, képzéseken voltam, és terápiára is jártam egy időben.

Most két gyerekre vigyázok, akikkel együtt is élek. A bizalmukba fogadtak, jobban kötődnek és ragaszkodnak hozzám, mint az anyjukhoz. Végtelenül szeretem őket, világ életemben gyerekharcos voltam, minden erőmmel gyerekek jogaiért harcolok, mert tudom, milyen érzés gyerekként kiszolgáltatottnak és tehetetlennek lenni.

De rémálmok gyötörnek. Szörnyűek. Ezek az álmok arról szólnak, hogy molesztáló vagyok. Nem magáról a molesztálásról, hanem a büntetésről szólnak, gyanúsítgatásokról, hogy én pedofil vagyok. Nem tudom leírni szavakkal, milyen terhesek nekem ezek az álmok. Nincs semmi, aminél jobban elítélem a molesztálókat, pedofilokat. Ha én ezzé válnék, biztosan nem tudnám elviselni ezt a bűnt, és öngyilkos lennék. Olyan intenzívek ezek az álmok, hogy kihatnak a mindennapjaimra, és féltem magamtól a gyerekeket. Pedig tudom, hogy az álom nem a valóság, de a félelmek megbélyegzik az embert.

Sok cikket olvastam arról, hogy molesztáltakból lesznek molesztálók, és ez sajnos annyira megfogott, hogy azóta ezen pörög az agyam. Statisztikailag is nagyon ritka, hogy egy nőből pedofil lesz, de engem a számok nem nyugtatnak. Van párkapcsolatom, és félek attól, ha teherbe esek, akkor fog kialakulni bennem ez a beteges hajlam. Úgy érzem, belebetegedek ebbe a félelembe, és senkinek nem merek róla beszélni, mert félek attól, hogy ezentúl nem bízna meg bennem senki.