125. történet - Szandi, 24

Nagyon sokáig eltemettem az emlékeket, néha ritkán felvillantak, aztán egyszer csak élesebben, talán csak úgy a semmiből előtörtek. 6-8 éves lehettem, legalábbis ha jól emlékszem, mintha iskolát kezdtem volna akkor már. Családi nyaralásra indultunk, együtt, annyi különbséggel, hogy ezúttal velünk jött a féltestvérem is. Természetesen a szülők és a három gyerek külön szobában aludtak mindig. A nyaralás utolsó estéjén kezdődött az egész.

Csak beszélgettünk a bátyáimmal, a féltestvérem akkor lehetett 18-20 körüli, egyszer csak felvetette, hogy nincs-e kedvem aludni mellette, az ágyában. Kislányként mindig is imádtam szüleimmel aludni, valahogy jó érzés volt a családdal együtt aludni, mellettük, akik szeretnek, biztonságban van az ember. Eleinte nem is akartam igent mondani, dilemmáztam, de végül beleegyeztem. Lehet volt már akkor is megérzésem, csak nem hallgattam rá, hisz olyan kicsiként azt se tudtam mi az a megérzés... meg mi az ami történik velem.

Reggel arra ébredtem fel, hogy simogatnak. A testem, nem tudtam miért történik, csak hagytam... aztán egyre lejjebb ment a keze, a nemi szervemet simogatta már. Tudtam hogy helytelen, hogy rossz, de nem tudtam akkor persze még hova tenni, miért történik ez, és ezt szabad-e, mert éreztem hogy nem, de akkor ez miért is történik? Ráadásul olyan naiv kislány voltam, hogy emlékszem, akkor is az futott át az agyamon, hogy ez helytelen, de ezzel ugye semmilyen betegség se lesz senkinél se, aggódtam nehogy bajunk legyen... Erre tisztán emlékszem, és aztán végre ott abbahagyta, én azonnal megfordultam, és így sajnos szembe néztem vele. Kéjes vigyor, és nézés fogadott: "Jó reggelt!" Azonnal közöltem, hogy én most megyek vissza az ágyamba, és rögtön átmentem és bebújtam a paplan alá, majd az megvéd...

Aznap reggel, mikor már másik bátyám is, szüleim is ébren voltak, már csak annyira emlékszem, pakoltunk hazafelé, és anya ment az ajtón kifelé, én meg csak szorongattam a kis plüss cicámat, és gondolkoztam: Elmondjam-e? Éreztem hogy rossz ami történik, ha elmondom, azzal tönkreteszem a családi békét, és életet? Akkor az apám elveszti a fiát, vagyis gondoltam hogy nagy családi baj is lehet belőle, de nem mondtam el végül. Ma se. Egyetlen egy embernek mondtam el eddig, egyik legjobb barátnőmnek, mert pont akkor tört fel ez az emlék, és úgy éreztem testi tüneteim vannak miatta, így megakartam szabadulni ettől az emléktől, 18 évesen.

Ennyiben merül ki az én történetem. Később hallottam, akkor már én is 18 körül lehettem szintén, amikor féltestvérem mondta, mennyire bejön nekik a velem egykorú unokatestvérünk, és de találkozgatna vele, "csak" csókolózni... "az nem bűn". Lehet pont ez hozta fel bennem az emlékeket, nem tudom, homályos az egész. De arra emlékszem, hogy már kiskoromban megtudtam, mi az a szex, mi az a simogatás, hogy helytelen, mert miután hazaérkeztünk a nyaralásról, utána egy ideig próbáltam kutatni a válaszokat, és akkor valahonnan hallottam ezeket a szavakat, és összeraktam a lényegét, kislányként. Nem hagyom, hogy ez a párkapcsolataim jobban befolyásolja, inkább erőt adjon mindenkinek, túlélők vagyunk, és erősek, ha mindenezek ellenére, sikeresek tudunk lenni az élet minden területén.