124. történet - Empatikus, 51 éves

Tulajdonképpen amit leírok nem velem történt.Azt sem tudom igaz-e,mindenesetre nem tudom túltenni magam rajta.Nem élünk jól a férjemmel, szexuális kapcsolatunk 10-12 éve nincs.Ennek oka,hogy megundorodtam tőle,egyrészt higiéniai szempontból másrészt volt hogy előttem önkielégítést végzett,borzasztó volt.

15 évvel ezelőtt új munkahelyre kerültem 2 munkatársnőmmel együtt helyeztek át bennünket.Egy ott dolgozó nő kezdett érdeklődni felőlem,hogy kinek a felesége vagyok és itt az a dolog ami nem hagy nyugodni.A férjem olyan helyen dolgozik ahol sok gyerek van.A nő állítása szerint a jól fejlett lánya mindig panaszkodott,hogy x bácsi lesi őt ha öltöznek.Kolléganőim nem engedték ,hogy szóljon nekem,ezt most tudtam meg véletlen elszólásból.

Napokig csak bolyongtam,szégyelltem magam. Négy évig dolgoztam ezzel az anyukával jó kapcsolatban.Most a kisunokánk egy óvodába jár.Biztos,hogy másnak is elmondta.Évek óta halogatok egy válást a gyerekeimre való tekintettel.Tavasszal a nagyobbik fiam /ahol van a kisunoka/ közölte,hogy többet nem jön haza. A kislányt lehetőleg csak akkor vigyem hozzám,ha egyedül vagyok.Nem megy ki a fejemből. Ő is hallotta ezt a dolgot?

Ti mit tennétek? Ártatlanul bántani valakit szemét dolog.Ha igaz volt miért nem lépett az anyuka?Nem kellett volna rám tekintettel lenni,hanem a gyerekén segíteni.Vagy lépett csak én nem tudom,vagy senki nem törődött egy gyerekkel?????