123. történet - Lávalány, 26

Olvasom a történeteket és nagyon felkavar. Az enyém ehhez képest csekélység, de meg szeretném osztani. Általános iskola első osztályos voltam. Napközibe jártam, a délutáni játék után be kellett menni tanulni. Aznap valahogy nagyon belemerültünk a barátnőmmel a játékba és nem vettük észre, hogy már a többiek bementek. Egy idősebb fiú jött, biciklivel és mi szóba elegyedtünk vele.

Azt mondta, ha elmegyünk vele a bokorba, akkor mutat nekünk szép köveket. Nagyon meggyőző volt, és én nagyon látni akartam a köveket. Mindig nyitott gyerek voltam, bátyám is volt, nem gondoltam, hogy bármi rossz történhet. Elmentem vele és ő a bugyimba nyúlkált és simogatott ott. Mindezt az iskolaudvaron, a barátnőm szeme láttára. Nem is értettem, nem is értettük, hogy mi történik.

Aznap a nővérem jött értem, elmeséltem neki, hogy mi történt, ő mondta el a szüleinknek. Apukám nagyon kiakadt, ha tudtam volna, hogy ki volt az, biztos megveri. De én nem tudtam ki volt. Nem hagyott bennem mélyebb nyomokat a történet, úgy érzem, a szexuális életem is rendben van, annak ellenére, hogy a mai napig nem szeretem, ha hozzám nyúlnak ott lent. Mindig elgondolkodom, hogy ez ennek a következménye, vagy enélkül sem szeretném. Nem fogom már megtudni soha a választ.

Ami aggaszt, ha egyszer lányom lesz, hogy óvjam meg őt ettől? Engem is mindig óva intettek, hogy ne álljak szóba idegenekkel, de mégis megtörtént. Nem tudom, mit lehetne tenni.

Soha senkinek nem beszéltem erről. Amikor nyolcadikosok voltunk, barátnőm rákérdezett, hogy emlékszem-e erre. Mivel mások is hallották és mert már nem voltunk olyan jóban, úgy tettem, mintha nem tudnám, miről lenne szó. Ebből tudom, hogy nem csak képzeltem az egészet.

Így utólag elképzelni sem tudom, hogy mi vihet rá fiúkat/férfiakat, hogy ilyeneket tegyenek kislányokkal.