116. történet - LillaRóza, 37 éves nő

37éves, 3 gyerekes anyuka vagyok. Én is megosztanám történetem. Hogy miért? Nem is tudom. Nem mondhatnám hogy túlságosan kísértenek a történtek. Valahogy túltettem magam rajta, bár időként eszembe jut, és felvillannak az emlékek. De talán ez nem is baj. Eszembe juttatja, hogy minden pillanatban figyeljek a gyermekeimre…

1. eset: 8-10éves lehettem. Egy dugig tömött buszon, a hátam mögött álló vadidegen férfi elkezdte magát a fenekemhez dörzsölni. Több megálló keresztül tette. Éreztem a nadrágján keresztül a dudort. Akkora tömeg volt, hogy meg sem tudtam fordulni, bár az igazat megvallva talán nem is akartam. Nem akartam tudni hogy ki lehet, milyen ember tesz ilyet. Amint odaért a busz az „én” megállómhoz, leugrottam, és rohantam haza.

2. eset: 15éves körül lehettem. Ez csak egy érzés…egy átvillant rossz gondolat, amivel kapcsolatban a mai napig kételyeim vannak. Lehet h rosszul gondolom. Lehet hogy nem is az volt ami. De én úgy érzem hogy igenis az volt. Apám, aki kissé alkoholista volt, aki velem hordatta a pornófilmeket a videótékából, és aki szökőévben egyszer simogatott meg…Egy napon enyhén ittasan csak úgy, az előszoba közepén magához húzott, és átölelt. Ahogy átölelt hosszú kezeivel keresztezve átfogta az egész hátam, és a tenyerei az oldalamon a melleimen álltak meg. Percekig álltunk, ő pedig simogatott.

3. eset: Szintén 15éves voltam. Barátnőmmel már diszkóba jártunk. Tinidiszkóba. Az emlékeim homályosak. Volt egy fiú…vagy inkább férfi. Odasündörgött hozzánk. Hozott egy üdítőt. Innen már csak felvillanó emlékképeim vannak…ahogy a diszkóba a falhoz nyomva dörgölőzik hozzám…ahogy egy buszon ülünk és magához húzva nem enged leszállni ott ahol lakom. Közben egy barátja a buszon letolja a nadrágját és a farkát mutogatja a buszon ülő megdöbbent embereknek…ahogy egy tízemeletes ház valamelyik felső szintjén lévő lakásba felmegyünk….ahogy a „kísérőm” egyik haverja elmondja hogy most szabadult a börtönből és ha nem hagyom magam, lelkiismeretfurdalás nélkül elvágja a torkom….ahogy lényegében hárman megerőszakolnak…ahogy az sem zavarta őket hogy épp menstruáltam…. Ahogy végül a kezembe nyomtak egy marék aprót, hogy menjek haza taxival… Felnőttként jöttem csak rá, hogy az az üdítő, nem egy egyszerű üdítő volt…

Kb 3-4 évvel a 3. eset után a piacon szembe jött velem a „kísérőm”. Megismert. Odajött, rámvigyorgott, és megkérdezte, hogy akarok-e sok pénzt keresni. Mondtam hogy kösz, de van munkám, és elfutottam.

Kb 10 évvel a 3.eset után a híradóban hallottam egy öngyilkossági kísérletről a városunkban. Azon a környéken, egy fiatal lány kiugrott egy lakásból, ahová erőszakkal bezárták, bedrogozták, és prostitúcióra kényszerítették. Soha nem jártam utána, hogy ugyan az a lakás volt-e ahol én is jártam. De tudom. Érzem.

Az első két esetet soha senkinek nem meséltem. A harmadikat a volt férjem, a jelenlegi párom és pár barátnőm tudja. Anyámnak nem mondtam el. Valahogy nem éreztem szükségét, mert igazából soha volt olyan jó viszonyunk hogy ilyeneket elmondjak neki.

Időnként eszembe jutnak a történtek. Főleg a 3. Akkor kattogok rajta pár órát, aztán megint hetekre elmúlik. Elfelejteni soha nem fogom.