114. történet - Őzike, 30 éves nő

10 eves koromban tortenhetett az eset, aminek soha nagy jelentoseget nem tanusitottam. Szerintem nevelesbol eredoen mindig probaltam elrejteni az erzelmeimet es nem hagytam soha hogy az esemenyek urra legyenek rajtam. Am a gyerekkori molesztalassal nem tud megbirkozni a tudatalattim, barhogy is probalkoztam vele az elmult 20 evben.

Egy eskuvore mentunk a szuleimmel egy masik varosba, 80 km-re. Mar akkor sotet volt, mikor megerkeztunk. Tisztan emlekszem a mai napig mit viseltem. Kiszalltunk a kocsibol, es koszontott minket az ejjeli or. Meg emlekszem, hogy Anyam meg is jegyezte: ugye milyen csinos a lanyom?!

Aztan eskuvo volt, azaz csak a mulattsag ... elalmosodtam, 10 eves voltam vagy 11? Persze a nagytudasu szuleimnek, foleg Anyamnak, aki annyira imadta ezt a rokonat, annyi esze nem volt, hogy ne rangasson el minket (tesomat es engem) a vilag vegere ugy, hogy nincs szallas szamunkra. Egy panzioban volt a lakodalom.

Persze minden szoba ki volt adva a meghivottaknak. Nekunk nem... En mivel mar nagyon almos voltam, a jofej ejjelior felajanlotta a szuleimnek, hogy aludjak az o szobajaban, hiszen o ugyis orkodik. Felvittek a szobaba, meg erre is tisztan emlekszem, hogy hol helyezkedett el a szoba, hanyadik volt a folyoson, melyik oldalom, hogy vezetett oda a lepcso, stb...

Aztan arra keltem, hogy valaki "csikiz" es simogat. Zavaroan persze. Azt hittem a szuleim azok, ki masra gondolhatna az ember. Nem mitha kaptam volna toluk valaha ilyen fajta simogatast... Ezert csak hagytam-hagytam es nem nyitottam ki a szemem, mert nem akartam felkellni, aludni akartam, de nagyon zavart, ugyhogy megiscsak kinyitottam a szemem. Persze nem szulok voltak, hanem az ejjeli or, akit meg most is felismernek. Jol emlekszem minden vonasara.

Nyulkalt, nyulkalt, tapizott, mikozben en a hasamon voltam. Egyetlen szerencsem, hogy egy alul gombolos body volt rajtam, amit nem tudott levenni, pedig nagyon akarta. Fogalmam sincs meddig tartott az eset, csak nagyon-nagyon frusztralt es utaltam a helyzetet. Meg sem szolaltam, es nem mertem mozdulni. Nehogy felbatoritsam. Csak lassankent huzodtam be a falhoz es toltam magam hozza, hogy ne tudjon hozzam nyulni.

A tortenetnek az lett a vege, hogy amikor mar teljesen behuzodtam a falhoz, es nyilvan halalra voltam remulve, a paraszt mellem fekudt, atolelt es azt mondta: "ne felj, nem bantalak".... Mai fejjel tudom, hogy nyilvan valoan beteg ember volt, valoszinuleg hasonlo hatterrel.

Szoval azt mar nem birtam. Gondoltam most vagy soha. Felultem es felvettem a cipomet. O kozben nem szolt semmit, csak a fejet vakarta, hogy na most mi lesz... Lementem a lepcson, mentem Apamekhoz, es mondtam, hogy menjunk haza. Persze ok meg probaltak volna maradni, rendesen erolkodnom kellett, hogy huzzunk mar haza.

Apamnak nem mondtam az esetet, mert akkor ugy gondoltam, hogy azon nyomban vege lesz a "bulinak" es kitor a balhe. Veletlenul sem szerettem volna, hogy neki tamadjon es meg neki legyen baja belole. (ez az akkori felfogasom) Persze most mar gondolom hogy lerendeztek volna csendesen, es elvitettek volna siman. De akkor ugy gondoltam, h nagy csete-pate lenne.

Aztan el is mentunk, es masnap, vagy akar hanyadik nap mentem a baratnomhoz es meseltem mi tortent. Anyameknak nem, mig 18 eves nem lettem. Akkor is csak azert mert Anyammal veszekedtem, es gondoltam felvilagositom, hogy mit tett a csaladja (nem ok, de kozvetetten igen, mert amugy az ejjeli or a nasznep baratja volt). Tonkre tette az eletem.

Hahh,.... Erre persze a valaszuk, hogy ezen tul kell lepni stb... es nem reg azzal akart "vigasztalni ?!?"! apam, hogy valoszinuleg mar nem is el az az ember.... Tudom hogy lehet tullepni ezen, mert volt idom sokat gondolkozni rajta, csak jelenloeg nem all modomban pszichoterapias kezeleseket venni, mert orult draga - kulfoldon elek.

Fogalmuk sincs a kornyezetemnek, hogy ez az esemeny az egesz eletemet megvaltoztatta, Minden napom mas, mashogy viszonyulok az emberekhez. Szerintem a molesztalas tenyenel joval sulyosabb az, hogy milyen karokat tett bennem a mai napig. Es ezt sajnos csak az erti, akinek volt mar hasonlo esete.

18 eves koromig egyszeruen szabalyosan rosszul voltam, ha egy fiu hozzam ert. Nem is csoda, hogy sosem volt baratom. Mind addig, mig meg nem ismertem egy fiut, akit szexualisan egyaltalan nem erdekeltem, csak a szemelyisegem. Aztan meg volt egy baratom, a ferjem elott, de minden paromra (3) az volt a jellemzo, hogy sosem akartak tolem semmit szexualisan.

Sosem tudtam megbizni a ferfiakban. Ha kozel jottek hozzam, nekem beszeltek, es lattam, hogy akarnak tolem valamit, egyszeruen kove dermedtem. Bar mindig kezeltem a helyzetet es sosem tettem az ugy erdekeben, hogy fel is dolgozzam a traumat.

Mindaddig, mig 7 eve vulvodyniat nem kaptam. Aki nem ismerne, annak elmeselem, hogy ez kronikus pelvis fajas. Azaz olyan, mintha gombas fertozese lenne az ember lanyanak, es egyszeruen folyton faj az also fertaja, de foleg akkor, ha sexelni probalna. Annyira, hogy vegul a szex orultem fajdalmas, vagy lehetetlen lesz.

Ez persze tovabbi problemakhoz vezet, kiszaradas, stb... de ami a legszornyubb, hogy a betegseg masodik, 3. es 4.eveben olyan lelki betegge valtam hogy napi gondolatom az volt, hogy meg akarok halni. Egyszeruen semmit nem tudtam csinalni, nem tudtam mozogni, mert olyan irritalt erzetem volt a labam kozott. Sot, mi tobb. Nem csak hogy nem tudtam semmit csinalni es ingerult voltam, de hatalmas nagy agresszio lett urra rajtam, es embert tudtam volna olni. Egyszeruen meg hallani sem hallottam ilyenrol es nem hittem el hogy ilyen van. Kb 20 orakat fekudtem, 1-2 even keresztul.

Egyszeruen bekodositette az eletemet az esemeny es nem tudok teljes ember lenni. A csodalatos ferjemmel szinte sosem tudok szexelni, amit sajnos nem is kivanok mar 5-6 eve. Borzalmas hogy egy pillanat igy el tudja venni a szerelem oromet.

Es persze nem tudok mast csinalni, de mast hibaztatni, es azt kivanom barcsak be lehetne perelni azt az embert, hogy kifizesse a kezelesimet. Annyi pezt koltottem eddig is erre a betegsegre, es annyi negativ elmenyem volt, hogy tovabb nem tudok foglalkozni vele.

Masodik babamat varom, es rettegek a szulestol. Ujra...