111. történet - Eszti, 28 éves

Szerencsére az én sztorim egyszeri alkalom volt, de nagyon élénken emlékszem rá a mai napig. Kb. 5-6 éves lehettem, még nem voltam iskolás. Minden nyaramat nagymamáméknál töltöttem, egy Pest megyei faluban. Nagypapám zenész volt és egyik alkalommal eljött hozzá látogatóba egy zenésztársa, egy 50 év körüli, iszonyat ijesztő arcú férfi.

Én éppen akkor jöttem haza a szomszéd kislánytól, akivel sokat játszottam együtt. Illedelmesen köszöntem a vendégnek, majd nagypapám valamiért bement a házba. Az udvaron a rosszarcú pasi megkért, hogy mutassam meg neki, merre vannak a kiscsibéink. Gyanútlanul hátravezettem a baromfiudvarba, ekkor elkapott, hátulról erősen megfogott, hogy moccanni nem tudtam és elkezdett simogatni. Kővé dermedtem. Benyúlt a nadrágomba, aztán a bugyimba, miközben szájon csókolt és a fülembe lihegte, hogy mennyire szereti a kislányok punciját. Szerencsére ekkor meghallotta, hogy papám kifelé igyekszik és abbahagyta. Még annyit odaszólt halkan, hogy ha el merem mondani, mi történt, megöli a kutyámat.

Nem is mertem beszélni róla, egészen 22 éves koromig. Pont egy pedofil bűnözőről esett szó a konyhában nővéremmel és anyukámmal. Elmondtam, hogy mi történt velem. Anyuék döbbenten ültek, és persze kérdezték, miért nem mondtam el eddig. Én sem. Talán a szégyenérzet miatt. Vagy nem tudom... mindig is zárkózott kamasz voltam. Anyu elmesélte a dolgot Apunak, akinek idegességében 18-ra ment fel a cukra (diabéteszes). Azt mondta apum, ha megtudja, ki volt az (nem ismerte nagyapám zenésztársait), megöli.

Szerencsére nem undorodtam meg a férfiaktól, nem lettem frigid és aszexuális, de sokszor bevillannak a kisgyerekkoromban átélt képsorok.