110. történet - Betti, 34 éves nő

Sok évvel ezelőtt történt, nagymamámnál voltam, ahol a nagybátyám is lakott, aki italozó életmódja miatt elköltözött a családjától. Már fejlett kamasz lány voltam. Mami kint volt az udvaron. Egyszer csak elém állt a nagybátyám és le akart tapogatni és próbált megcsókolni. Szerencsémre el tudtam lökni magamtól, de azóta is kísért ez a pár perces esemény.

Többet nem mentem a mamához, amíg meg nem halt a nagybátyám. Hogy miért kísért a történet? A családom nem tudja a történetet, és gyakran felemlegetik nekem, hogy nem megyek ki sosem a temetőbe a mama sírját gondozni. (Egy kettes sírba van temetve mama és a nagybátyám).

Azóta gyakran elgondolkodom, miért nem mondom el, miért hagyom, hogy tovább kísértsen a múlt? Ha elmondanám, megértenék, hogy miért nem megyek ki a temetőbe, vagy azt gondolnák, csak kifogásokat keresek?