108. történet - Honette, 38 éves nő

Az apámmal valahogyan sosem volt jó a kapcsolatom. Sosem volt meg az az igazi apa-lánya szeretet. Mai napig nem értem, miért. Pedig az első szülött gyereke vagyok... Kicsi voltam,szófogadó,jó kislány. Apám jelenlétében különösen.

Valamiért mindig "szekált" engem,sosem tudtam a kedvére tenni. Négy éves voltam,mikor először hozzám nyúlt a paplan alatt. Nem értetettem,de nem mertem ellenkezni. Innen indult minden... Ennek sajnos 20-22 éves korom körül lett vége. Amíg gyerek voltam,minden alkalmat megragadott,hogy szexuális kapcsolatba léphessen velem. Ha Anyu dolgozott én menekültem a szomszéd gyerekekhez,hogy ha mással vagyok,talán nem bánt. De persze valamilyen ürüggyel mindig hazahívott... Borzalmas volt.. Olyan is előfordult,hogy az éjszaka közepén kirángatott az ágyamból,és szájjal kellett kielégítenem a sötét konyhában. Ekkor úgy 8 éves lehettem. Állandóan szorongtam,ha pedig tudtam,hogy éppen kettesben leszünk otthon,már pánikban voltam. Anyu lett volna az egyetlen mentsváram,de nem mertem szólni neki. Borzasztóan szégyelltem magam,mások előtt soha semmilyen jelét nem mutattam,hogy milyen problémáim vannak.

Amikor nagyobb lettem,már csak a "túlélésért" küzdöttem. Úgy voltam vele,legyen vége minél előbb,és egy időre békén hagy. "Természetesen" a szüzességemet is ő vette el. Aztán szerencsére véglegesen megromlott a kapcsolat a szüleim között,apámnak mennie kellett. Ekkor úgy éreztem magam,mint ahogy a rabok érezhetnek,mikor hosszú évek után kiszabadulnak. Szabad lettem! Féltem,hogy nem lesz majd normális párkapcsolatom,de nem így történt! Aztán ahogy teltek az évek,azt hittem,majd tudok én ezzel a dologgal együtt élni. Hiszen mi baj lehetne már..? Sajnos nem így történt. Már gyerekkorom óta gyötörtek a rémálmok. Éjszaka nagyon sokszor kiabáltam álmomban,és mindig Anyut hívtam. Mikor férjhez mentem,az álmok ugyanúgy megmaradtak,és nagyon sokáig még mindig azt kiabáltam,hogy Anyu. Férjem ismeri a történetem,kérte,menjek el orvoshoz,aki talán segíthet. Hát így jutottam el egy kineziológushoz,akinek a segítségével már kordában tudom tartani a rossz álmokat. Nála sokat sírtam,igazából ott jött ki belőlem minden fájdalom. Ma úgy érzem szívesen beszélgetnék másokkal is,akik hasonló helyzetben voltak. Az apámmal természetesen nem beszélek. Nem tudom,fogok-e még valaha..