103. történet - Névtelen, 24 éves

10 éves korom körül kezdődött. A féltestvéremmel sokszor maradtam kettesben, ő jóval idősebb, mint én. Ha a szobában egyedül maradtunk, mindig mondta, hogy játszunk egy kicsit. Leült a fotelba, és simogatnom kellett a farkát. Izgatni, számba venni. Gyakran mondta, hogy ez neki milyen jól esik, én vagyok a legjobb "testvére". Azóta a viszonyunk katasztrófa, soha senkinek nem meséltem el.

A másik eset unokabátyámmal történt szintén tizenévesen. Akkoriban sokszor jöttek látogatóba hozzánk. Volt tényleges játék is, de párszor elkanyarodtunk, hogy finoman szóljak... Rámfeküdt és hagynom kellett amit csinált. Simogatott, puszilgatott, nyúlkált mindenhol.

Megerőszakolás egyik esetben sem volt, de párkapcsolataimban éreztem, és mai napig érzem, hogy nem tudok a maximumon lenni. Egyre kevésbé vannak múltbéli gondolataim, de egy ideje megint előjöttek az emlékek. Imádom a férjem, de van, hogy napokig, hetekig nem tudok rá úgy, abban a témában a topon lenni. Volt hogy rá sem bírtam nézni a nemi szervére (előtte mindig eszembe jutottak a gyermekkori dolgok). Neki sem mesélte el soha. Most leírtam. Remélem kiírtam magamból.