98. történet - 20 éves nő

Az apám szigorú ember, kicsiként nem járhattam el sehová, csak iskolába. Ha rossz jegyeket szereztem, elfelejtettem valamit, panasz volt rám, akkor megütött. Visszahúzódó, csendes lány voltam, nem voltak barátaim. 10 éves voltam, amikor apám hűtlensége miatt elváltak a szüleim, szerencsére. Anyám elkezdett új férfiakkal ismerkedni, nem érdekelte, hogy hánykor megyek haza vagy mit csinálok.

Volt egy osztálytársam, aki annak fejében, hogy segítek neki dolgozatoknál, barátkozott velem. Az elején olyan csodálatos volt! Végre vannak barátaim! Körülbelül két hét múlva rászoktam a dohányzásra és megismertem az osztálytársam szomszédját. Húszas évei vége felé járhatott és törődött velem, mikor senki más nem. Egy ideig a simogatásait csak a "testvéri" szeretet megnyilvánulásaként tekintettem. Egyik nap az osztálytársamnak el kellett mennie, amikor ott voltunk nála, a férfi pedig közölte, hogy izzadt, elmenne fürödni. Elment, pár perc múlva szólt, hogy kint hagyta a törülközőt, bevinném-e neki? Bevittem, és ő ott volt felizgult állapotban és megkérte, hogy vegyem be a számba. Tiltakoztam, de azt mondta, hogy ez természetes, csináljam. Megtettem. Soha többé nem voltunk kettesben és ezután már kerültem.

Közben anyám se vesztegette az idejét: két hónappal apám kiköltözése után új férfi jött a lakásba. Elején óvatos voltam, próbáltam elmarni anyám mellől, persze sikertelenül. Apámmal ellentétben nem kiabált, kedves volt, egyszer még ki is sminkelhettem. Megkedveltem, bár egy dilis ismerősként tekintettem rá, nem apaként.

A problémák olyan 12-13 éves koromban kezdődtek, amikor nőiesedni kezdett a testem. Régebben is folyton csikizett, de most már a mellemet és a puncimat markolászta. Pár hónapig némán tűrtem, de elkezdtem kerülni, amit ő nem hagyott, újra és újra "megcsikizett". Átjött a szobámba késő éjjel, amikor anyám lefeküdt aludni, hogy "játsszon velem". Rászoktam arra, hogy ilyenkor úgy visítok, mint akit nyúznak és akkor anyám átjön ordibálni, hogy mégis ÉN mit képzelek magamról. Ez fájt a legjobban. Az idő múltával egyre később jött anyukám vagy egyáltalán nem. Ekkor a férfi az ágyamban feküdt és "csikizett".

Meglesett fürdés közben a kulcslyukon keresztül, majd amikor rászoktam, hogy az letakarjam, hozott egy széket, hogy az ajtó feletti szellőztetőnyíláson keresztül kukkoljon. És az anyám tudta, a bátyám tudta és senki nem tett semmit.

Egyszer a konyhában voltam, miután hazaértem egy több napos osztálykirándulásról, anyám pedig nem volt otthon. Odajött, megrántotta a felsőm elejét és közölte, hogy most azt csinál velem amit csak akar. Megijedtem, eltűntem otthonról. Pár óra múlva (miután anyám otthon volt) hazamentem, akkor közölte velem, hogy nem gondolta komolyan. Ennek ellenére egyik "csikizése" alkalmával meg akarta mutatni, hogy mennyire lehet élvezni és hozzáért a csiklómhoz, mire beleharaptam vérzésig. Természetesen én voltam a hibás.

Megszületett a kistestvérem, anyám őt is elhanyagolta, heti többször órákra elmentek otthonról, miközben én az éhségtől síró testvéremmel voltam. Végén a testvérem csak nekem fogadott szót, csak én tudtam megnyugtatni, ami anyámat nem tette boldoggá. A férfi továbbra is fogdosott és leskelődött fürdés közben.

14 éves voltam, amikor felhívtam egy rokonomat, hogy hadd költözzem hozzájuk. Könyörögtem, sírtam a telefonba és azt mondták, hogy azon a hétvégén eljönnek értem vidékről, pakoljak össze. Nem kérdezték, hogy mi történt, én meg nem beszélek róla.

Mai napig utálom meglátogatni anyámat, önbizalom hiányos vagyok és képtelen vagyok elviselni az emberi érintkezést. Most, 20 évesen, sose volt még barátom, sose csókolóztam, visszahúzódó, csendes kisegér vagyok. Nem akarom, hogy megérintsenek.