39. történet - B., 28 éves nő

Nem emlékszem pontosan, hány éves lehettem talán 9 körül, azt se tudom, hogy hányszor történhetett meg, de biztos vagyok benne, hogy nem egyszeri alkalom volt. Imádtam nagynénéméknél lenni, mindig jó programokat találtunk ki, rengeteget játszottunk, vittek minden fele. Mindig kértem anyáékat, hogy hadd aludjak náluk, ők pedig nyugodt szívvel el is engedtek, aztán egy idő után már nem volt kedvem náluk lenni.

Nagybátyámmal voltak a gondok, akkor ha ivott.

Egy alkalom tisztán él bennem, este már nagynéném takarodót fújt nekünk gyerekeknek, ő pedig elment fürdeni, addig nagybátyám bejött mesét olvasni, leült az én ágyamhoz, és a takaró alatt elkezdett matatni. Közben pedig olvasta a mesét, mintha mi sem történne, én persze nem mertem megkérdezni, hogy mit csinál. Csak éreztem, hogy a nadrágomba akar minden áron benyúlni, aztán pedig a bugyimba is, nem tudtam, hogy ez most pontosan mit is jelent, de ösztönösen rossz dolognak éreztem, úgyhogy folyamatosan szorítottam össze a lábam és próbáltam elfordulni. Persze ő nem adta fel a próbálkozást, és mikor már egyre jobban ellenkeztem annyit súgott oda, hogy "engedd meg, csak egyszer megsimítom, semmi több, olyan jó sima, csak megsimítom". 

Biztosan emlékszem rá, hogy nem engedtem meg neki, de valami fájdalom féle is dereng, ahogy próbálta feszegetni a combom. Azt tudom, hogyha józan volt akkor soha egy ujjal sem ért hozzám, de ez után az eset után ha kérdezték, hogy ott alszom-e egyre ritkábban válaszoltam igennel. Persze nagynénémet imádtam, így két tűz között voltam. 

Aztán jöttek a gondok, majdnem minden éjjel bepisiltem. Anyáék már rászoktak, hogy éjjelente felébresztettek, hogy menjek ki pisilni, lefekvés előtt pedig már nem adtak inni, mert úgy gondolták, biztos az lehet a baj, hogy sokat iszok alvás előtt, és olyan mélyen alszok, hogy nem ébredek fel arra, hogy pisilnem kell. 

Persze mikor két naponta mosni kellett miattam az ágyat akkor anyánál is elpattant a cérna, hogy hogy lehetek ilyen mamlasz nem vagyok már 2 éves, hogy bepisilek éjszakánként és, hogy ne legyek lusta kimenni wc-re, még plusz lámpát is bekötöttek a szobám mellé a folyosóra, hogy nehogy az legyen, hogy félek kimenni a sötétbe és azért inkább bepisilek. Az meg sem fordult a fejükben, hogy bármi lelki bajom lehet, hiszen otthon minden teljesen rendben volt. 

Egyszer elhatároztam, hogy elfogom mondani apának, hogy azt vettem észre, hogy én azóta pisilek be mióta nagybátyám meg akart simogatni. (nem tudom miért pont neki mondtam volna el elsőnek) De valahogy sose tudtam, hogy kezdjek hozzá. 

Amikor megint úgy keltünk egyik reggel, hogy vizes volt az ágyam, anya elkezdte mondani, hogy nincs mese elmegyünk a doktor nénihez, mert lehet valami baj van velem, na akkor fakadt ki belőlem az egész...., ketten voltunk otthon, ültünk a konyhába és én elmondtam neki, hogy mi történt, amikor anya elkezdett sírni, éreztem, hogy valami rossz történhetett velem, és én is elkezdtem sírni, ekkor anya már szinte hisztérikusan kérdezte, hogy de mondjam el biztos csak ennyi történt, biztos nem tudta megfogni, és, hogy nem csinált mást? És én akkor nyugtatgattam, hogy nem tényleg csak ennyi, de hogy én nem hagytam. 

Anya akkor megfogott és átmentünk nagynénémékhez, ott kitört belőle, hogy csináljon valamit a férjével, mert ő tuti, hogyha elmondja apának akkor ő idejön és megöli nagybátyámat, és hogy most ő nem akarja tönkre tenni a saját testvére életét (nagynéném és anya tesók), de többet nem mehetek hozzájuk, se én se tesóm. Persze nagynéném állította, hogy csak én találtam ki az egészet, mert az ő férje nem olyan. 

Anyával kötöttünk egy egyezséget, hogy senkinek nem mondjuk el, főleg apának nem mert akkor ő tuti megölné nagybátyámat. Azóta nem is beszéltünk róla, bennem minden totál élénken él, de csak ritkán jut eszembe, anya is biztos mindenre emlékszik, de ez a mi titkunk. Féltettük apát, hogy egy olyan szemét miatt mint nagybátyám nem éri meg, hogy börtönbe kerüljön. És nem viccelek, ismerem biztos, hogy halálra verte volna, mert neki én és húgom vagyunk a mindene, és értünk bármire képes lenne. 

Azóta férjnél vagyok, a férjem látásból ismeri nagybátyámat, de neki se merem elmondani, mert tudom, hogy ő is hasonlóhoz folyamodna mint apa, és a két legfontosabb férfit az életem árán is megvédem. A két család már ezer éve nem áll szóba egymással, teljesen más okból összevesztek, de nekünk ez így pont jó. 

Mostanában van, hogy többször eszembe jut ez az eset, mert kisbabát szeretnénk és fél év próbálkozás után sem jön össze, néha arra gondolok, hogy mi van ha a lelkemmel van a baj, és az korlátoz benne. Arra gondoltam, hogyha majd egyszer csak ha meghal nagybátyám, akkor férjemnek elmesélem, de hamarabb semmiképpen sem. 

Az biztos ha gyermekünk születik, nagyon oda fogok figyelni minden apró kicsi jelre, és felvilágosítom minden szexuális dologról még időben, hogy tudja mi az ami már zaklatásnak minősül, és ne tudja őt senki becsapni buta mesékkel.