Végül a szüzességemet nem vette el

„A mai napig emlékszem minden csókjára, minden érintésére. A parfümje keserű íze itt van a nyelvemen. Egy másodpercet sem élveztem a találkozóból, az öleléséből, az érintéséből, és ő látta, hogy nem élvezem, hogy szabadulni próbálok, hogy menekülnék, ez tüzelte fel.

Végül a szüzességem nem vette el. Nem tudom, miért. Talán ennyire taszította az, hogy fejlettebb vagyok, mint a gyerek, akit a hangom alapján várt.” Ez Emily álneves visszaemlékezése, amit április 14-én Básti Juli fog felolvasni a Centrál Színházban.

A történetfelolvasó maratonon a Centrál, az Örkény, a Radnóti és a Vígszínház színészei, többek között Für Anikó, Gryllus Dorka, Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara, Mácsai Pál, Rudolf Péter, gyerekkorukban erőszakot elszenvedő áldozatok névtelen beszámolóit, visszaemlékezésit fogják felolvasni, jó pár órán keresztül. A szervezők célja:

Sándor Erzsiék már másodszor szerveznek maratoni felolvasást a Centrálban. Tavaly egy alternatív holokausztmegemlékezést tartottak a Holokauszt és a családom nevű oldalon megjelent memoárok felhasználásával.

Azok olvasták fel saját családtörténeteiket, akik ezt vállalták. „Este hattól éjszakáig tartott, tömve volt a nézőtér” – emlékezik vissza Sándor Erzsi. Hozzátette: az egész megrendítő volt és tragikus, többen családi fotókat is küldtek nekünk, ezeket kivetítettük a színpadon, miközben felolvastak.

Borzasztóan fontos téma

Idén a gyerekek ellen elkövetett erőszak lesz a maratoni felolvasás témája. „Arra gondoltunk, hogy belenyúlnánk egy olyan szeletébe az életnek, ami nem kap elég hangsúlyt, pedig borzasztóan fontos és mélyen meghatározó” – mondja Sándor Erzsi.

A téma akkor került a szervezők figyelmének középpontjába, amikor megjelent Anomi Mara könyve, a Bűn vagy bűnhődés, ami maga is egy áldozat anonim visszaemlékezése. A könyvhöz kapcsolódott egy honlap, a Beszélj róla!-projekt. Itt mára több száz anomnim történet jelent meg.

Nagy a látencia

„Olyan nők, néha férfiak mesélik el történetüket, akik egykor elszenvedői voltak gyerekkori abúzusnak. Az utóbbi években az derült ki, hogy ők sokkal többen vannak, mint amennyiről tudunk, nagyon nagy a látencia” – teszi hozzá Sándor Erzsi.

Marionett visszaemlékezését Rudolf Péter fogja felolvasni: „Szerintem 5-6 éves lehettem, mikor még közös szobánk volt a bátyámmal. Nem emlékszem, hogy kezdődött az egész, részletekre emlékszem. Játszottunk olyat, hogy nekem kellett őt simogatni.

Aztán olyat, hogy aki elkapja a másikat, bármit tehet vele... természetesen esélyem nem volt megmenekülni. Ezen kívül is sokat bántott, és máig ellenséges velem. Én pedig máig nem értem miért, és mit ártottam neki. Mostanában eszembe jutott, hogy talán vele is történt valami, amiről én nem tudok.”

Ez mindannyiunk ügye

„Ha ezeket az anonim történeteket neves színészektől halljuk, ekkora mennyiségben, akkor azok mellett már nem lehet csak úgy elmenni” – fedi fel a rendezvény koncepcióját Sándor Erzsi.

„Én azt gondolom, sajnos senki sem nő fel erőszak nélkül. Ide értem a sportedzők által elkövetett, a villamoson megtörténő abúzust, és bizonyos, férfiak számára magának értetődő gesztusokat, amelyekről azt gondolják, hogy megtehetik. Nem lehet felnőni úgy, hogy ne érje az embert valamilyen inzultus, csak valahogyan ezt megpróbáljuk eltitkolni” – meséli.

Hinnénk nekik, ha el mernék mesélni?

Ahogy arról a rendezvény Facebook-eseményén eddig megjelent pár visszaemlékezés vagy például Sipos Pál története is árulkodik, „a gyerekek ellen elkövetett szexuális abúzus elszenvedői rendre megpróbálják eltitkolni, a saját bűntudatuk alá söpörni a sérelmet. Azt próbálják elhitetni magukkal, hogy ők tehetnek róla, hogy nem is úgy volt, és ha elmondanák, akkor nem is hinnének nekik. Ez utóbbiban sok igazság van” – mondja Sándor Erzsi.

„Csakhogy ezekből az abúzustörténetekből később pokoli párkapcsolatok lesznek, gyerekvállalással kapcsolatos konfliktusok, pánikbetegség. A pszichoterápia kimutatja, hogy az ilyenek mögött nagyon gyakran gyerekkorában elszenvedett szexuális zaklatás áll” – teszi hozzá.

Egy színház is kiállhat fontos ügyek mellett

Ezért is nagyon fontos, hogy minél több fórumon beszéljünk a jelenségről, minél több fórumon.
Persze egy ilyen rendezvény az egész problémakörnek csak egy kis szeletét tudja csak megjeleníteni.

„Ahhoz tudunk hozzányúlni a színházban, ami felolvasható, ami szövegben megvan már. De minden ilyen rendezvény és kiállás hozzátesz ahhoz a párbeszédhez, ami szinte még el sem indult. Nekünk nincsenek más eszközeink” – mondja. „Egy színháznak lehet társadalmi felelőssége, kiállhat fontos dolgok mellet, amiről saját véleményt alkothat.”