A gyermekkori szexuális abúzus áldozatainak 92 százaléka ismeri az elkövetőt, a hazai hivatalos statisztikák szerint pedig minden tizedik gyermeket ér valamilyen szexuális inzultus – mondta lapunknak Berkesi Zsuzsa tanár, az áldozatok segítésére létrehozott www.beszeljrola.hu című weboldal egyik alapítója.
A honlapra érkezett beszámolókból kiderült, hogy a gyermekek szexuális zaklatóinak 62 százaléka családtag volt. Berkesi Zsuzsa a statisztikákat ismertetve elmondta, hogy a zaklatók legnagyobb része – 20 százaléka – a gyermek vér szerinti apja, de jelentős a nevelőapák, a nagyapák és a fiútestvérek aránya is. Az anyákra nem jellemző a szexuális bántalmazás, a sérelmeiket vállalók mindössze egy százaléka említette, hogy az anyja vagy a nagynénje bántotta. A gyermekek ellen elkövetett szexuális zaklatások mindössze nyolc százalékát követik el ismeretlenek – tette hozzá Berkesi Zsuzsa.
Ezt erősíti korábbi cikkünk is, amelyben a rendőrségtől kapott adatok alapján írtuk, hogy csak ebben az évben eddig 105, tizennégy évesnél fiatalabb gyermeket ért szexuális erőszak miatt indult eljárást zártak le. Tavaly 150 ilyen eset történt. Ráadásul a szakemberek szerint az esetek csupán 10 százaléka derül ki, a többit életük végéig magukban tartják az áldozatok.
A szexuális abúzusnak sok formája lehet, a szexualizált légkör megteremtésétől a valódi közösülésig.
Az elkövető minden esetben hatalmi pozícióban van a gyermekkel szemben, és ezzel él vissza, amivel súlyos és tartós károkat okoz. Az áldozatok leggyakrabban depressziótól, szorongástól, poszttraumás stressztől szenvednek, és nem ritka köztük az antiszociális viselkedés. A tapasztalatok szerint a gyermekkori szexuális abúzus áldozatainál négy-ötszörös a magatartási problémák, a gyenge iskolai teljesítmény, az otthonról elszökés, az alkohol- és a kábítószer-fogyasztás kockázata – mondta Berkesi Zsuzsa.
Arra a kérdésre, hogy miként lehet elejét venni a gyerekek szexuális zaklatásának, Berkesi Zsuzsa nem tudott egyértelmű választ adni. Kiemelte: fontos a megelőzés, a felvilágosítás, de a legfontosabb a problémával való szembenézés. A társadalom nagy része ha hasonló esetekről hall, még mindig azt gondolja, hogy ilyen vele vagy a közvetlen környezetében nem történhet meg.