Oszd meg, hogy segíthess!

 

Történetek

18 éves koromig állami gondozott voltam, így bejártam a nevelőszülő és intézeti elhelyezés különböző fázisait. Sokáig halvány "sejtésem sem volt"arról, hogy mi a baj velem, de tudtam, hogy valami nem stimmel. Igazán a szexuális életem soha nem volt nevezhető normálisnak, volt férjem leginkább frigidnek tekintett, így házasságom megromlásának egyik oka is ez volt. Egyszerűen undorom volt, de nem is foglalkoztam vele, én magam is betudtam a dolgot frigiditásnak. 33 éves koromban idegösszeomlást kaptam, így először pszichiátriára, majd szerencsémre pszichoterápiás osztályra kerültem.

Folytatás...

Nem is tudom,hol kezdjem az én történetemet. Huszonöt éve már és a mai napig nehezemre esik beszélni róla. Az egész gyerekkorom egy rémálom volt, apámnak köszönhetően. Hárman vagyunk testvérek. Amíg kicsik voltunk,addig csak anyukámat terrorizálta lelkileg és testileg egyaránt. Hat-hét évesen sor került ránk.

Folytatás...

Sajnos sok alkalommal a nevelőapa követi el ezeket a szörnyűségeket. Nálunk is ez történt. Édesanyám dolgozott, mi a testvéreimmel egész nyáron otthon voltunk a mostohaapánkkal. Szörnyű ember volt. Alkoholista és ilyenkor rendkívül agresszív is. Nagyon sokszor sajnos én voltam a céltábla. A bátyámmal nem tudott mit kezdeni, mert ő mindig visszaszólt neki. Mi lányok meg féltünk, nagyon. Én kb 6-7. osztályba jártam, pontosan mikor történt már nem emlékszem, de egyébként sajnos a 30-as éveim közepén minden másra úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna és sajnos nem megy a felejtés.

Folytatás...

3-4 éves voltam. A szüleim válófélben. Apám alkoholista volt, anyám a szülei alárendeltje. A nagyszülőknél laktunk egy egoista, erőszakos, agresszív nagyapával és egy szavanincs nagymamával, aki mindent úgy tett, ahogy a férje mondta. Bár náluk éltünk, szinte sosem vigyáztak ránk, ezt a feladatot meghagyták nagymamám testvérének és a férjének. A férfi egy fogatlan, láncdohányos, nagydarab ember volt, akinek az ujjai a nikotintól sárgállottak, egész nap a díványon feküdt, pöfékelt és a tv-t nézte vagy a rádiót hallgatta. Nem tudom, hogyan kezdődött, valószínűleg annyira fiatal voltam, hogy ezért nem emlékszem.

Folytatás...

Két évvel ezelőtt egy szaunázás közben szakadt fel bennem az emlék. Baráti társasággal voltam, akikkel akkor már lassan egy éve alkalmanként segítettünk egymásnak a megvilágosodásban, Lélektánccal, dinamikus meditációval, transzlégzéssel, tűzjárással, izzasztó kunyhózással, diád gyakorlatokkal. Összeforrott csapat voltunk, ahol sok év után ismét nevettem és jól éreztem magam időnként. Ezen a napon csak szaunázni gyűltünk össze, időnként egy két mantra is elhangzott, ám a szokásos befelé figyelés volt a lényeg. Ilyenkor csendben, a légzésünkre figyelve azon tartjuk a fókuszt, hogy milyen érzés van bennünk és testünk melyik része, hogyan reagál rá.

Folytatás...

Nem szívesen gondolok vissza a gyerekkoromra. Elég sokat költöztünk ahhoz, eleget szenvedtünk ahhoz, hogy olyan dolgokat lássak és tapasztaljak, amelyeket soha nem akartam. Ilyen volt az, amikor édesanyám társfüggőként egy olyan emberre talált, akivel karöltve merülhettek el az alkoholizmusban. Sokszor verte és veri őt még ma is. Ennek a férfinak a szülei is kegyetlenek.

Folytatás...

Talán négy éves kislány lehettem amikor a nagybátyáméknál aludtam és egy éjszaka wc-ről visszajövet az ő ágyában feküdtem, Hihetetlen a többiek elbeszéléséből is felfedezni, hogy el tudjuk nyomni az élményt, de csak sokkal később meditációk után tudatosult bennem, hogy fogdosott a nagybátyám. Legalább ezt követően - felnőtt fejjel-beszéltünk róla a családban és az is kiderült, hogy a saját nagylányait az én nagynéném soha nem hagyta éjszakára az apjukkal.

Folytatás...

A bántalmazásom egészen kicsi koromban történt. Olyan mélyre épült be a rettegés az elmémbe, hogy szinte sohasem volt kedvem az élethez. Éreztem, hogy nem az élet szeretettemmel van a baj, ezért nem lettem sohasem öngyilkos, de a depresszió bugyrait többször megjártam és járom még időnként most is.

Folytatás...

Érdekes volt számomra a felfedezés, mikor rájöttem, hogy valamilyen módon én is áldozat vagyok. Bár 17 éves koromig blokkolva voltak az emlékeim, még utána is küzdöttem a saját gondolataimmal: akkor én most szexuálisan bántalmazott vagyok? Vagy ez még nem számít annak? A mai napig nem tudom, hogy hol is helyezkedem el ebben az egészben.

Folytatás...

Tavaly ősszel olvastam egy hírt, amiben az állt, hogy a szülővárosomban eltűnt egy 10 év körüli kislány. Nyomon követtem az eseményeket, és megtalálták a kislány tetemét egy tóban, majd kiderült, hogy megerőszakolta egy rokona, és megölte őt. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy lehet jobban járt, mert nem kell átélnie az utóhatásait ennek a szörnyűségnek. Majd mivel Google jó barátom, beütöttem a keresőbe a gyerekkori szexuális bántalmazás szavakat és megdöbbentem, hogy azért ilyen az életem amilyen, ami velem történt...

Folytatás...

48 éves vagyok, ápolónő, három gyerek édesanyja. De senki sem tudja, hogy ki vagyok. Belefáradtam a titkolózásba. Olyan régen történt, olyan kicsi voltam, hogy nem is emlékszem igazán, hogyan kezdődött. Az apám volt… Amikor nagyobb lettem, azt mondogatta, hogy az isten is erre teremtett, nem mertem ellenkezni. Azóta is próbálom megérteni, hogy mi történt velem.

Láttam egy dokumentumfilmet, a készítők szemmel láthatóan nem jöttek rá, ami számomra világossá vált összerakva az egészet, hogy a kislányt zaklathatta a nevelőapa, néma volt és szökött, az anya ellenséges volt vele, olyan , mint egy rivális... aggasztó volt, hogy egy jó pedagógus, elemző karizmatikus szociális segítő volt a forgatás fő hajtóereje, és ő sem látta, ami számomra nyilvánvaló volt... nem szóltam... nem tudom, mit kellett volna tennem...

Folytatás...

Szerintem 5-6 éves lehettem, mikor még közös szobánk volt a bátyámmal. Nem emlékszem, hogy kezdődött az egész, részletekre emlékszem. "Játszottunk" olyat, hogy nekem kellett őt simogatni. Olyat, hogy ő felvilágosított, milyen részei vannak a nemi szerveknek. Aztán olyat, hogy aki elkapja a másikat, bármit tehet vele... természetesen esélyem nem volt megmenekülni.

Folytatás...

4 éves voltam. Szüleimmel egy Bács-Kiskun Megyei faluban éltünk 6 éves koromig. Apám szinte soha nem volt itthon, ha mégis szinte állandóan csak veszekedtek. Nyár lehetett, már nem emlékszem pontosan. Anyunak el kellett mennie, be a városba... És itt ezen a napon tette tönkre az egész gyerek koromat és felnőtt korom egy részét a "kedves szomszéd bácsi". Mindenki a mai napig isteníti, hogy milyen kedves, hogy szereti a gyerekeket.

Folytatás...

6 éves voltam, amikor a 3 évvel idősebb bátyám molesztálni kezdett. Ő a család kedvenckéje, mióta csak az eszemet tudom. Már igen fiatalon nagy megbecsültségben áll, mondjuk úgy, hogy kitaposott úton jár. A családunkban soha nem volt szó szexualitásról. Anyám azt se mondta el soha, mire való a tampon, betét. Amikor elkezdtem menstruálni, és magam mostam a véres fehérneműmet, üvöltözött velem, miért nem mondtam el neki. És amikor elvesztettem 16 évesen a szüzességem (másodjára...) szintén.

Folytatás...

Először is köszönöm, hogy létezik ez az oldal. Mivel ezzel a témával kapcsolatban is, már gyerekként elnyomtam az érzéseimet, így nem nehéz róla beszéljek. Sőt, fontosnak tartom erről is beszélni, mert sajnos többen érintettek ebben a dologban, mint azt el tudnánk képzelni. Már egy blogban leírtam, de mindenhová le szeretném írni, mert fontos, hogy aki akár most van benne, akár már régen tudják, hogy a problémájukkal nincsenek egyedül.

Folytatás...

19. oldal / 20

Go to top