Oszd meg, hogy segíthess!

 

Történetek

12 éves voltam amikor beiratkoztam egy küzdősportra.Rengetek barátom lett és én voltam ott az egyetlen lány a 40 fiú között.Sok jó eredményem volt versenyeken is jól teljesítettem.Mikor elkezdett nőni a mellem és egyre nőiesebb lettem nemcsak az edzőtársaim,hanem az edző is felfigyelt rám,ekkor voltam 14 éves,ő pedig 60.Bíztam benne nagypapámként tekintettem rá sok mindent elmondtam neki magamról.

Folytatás...

Az én életemben több olyan gyermekkori történés volt ami aztán évekig tartó anorexiához, aszexuális viselkedéhez, szabályos férfifóbiához vezetett.Most anyaként érzem azt,hogy dolgok helyrebillentek minden téren. Okulásul írok,hogy mást adott esetben megvédhesse gyermekét.

Folytatás...

Szerencsére az én sztorim egyszeri alkalom volt, de nagyon élénken emlékszem rá a mai napig. Kb. 5-6 éves lehettem, még nem voltam iskolás. Minden nyaramat nagymamáméknál töltöttem, egy Pest megyei faluban. Nagypapám zenész volt és egyik alkalommal eljött hozzá látogatóba egy zenésztársa, egy 50 év körüli, iszonyat ijesztő arcú férfi.

Folytatás...

Sok évvel ezelőtt történt, nagymamámnál voltam, ahol a nagybátyám is lakott, aki italozó életmódja miatt elköltözött a családjától. Már fejlett kamasz lány voltam. Mami kint volt az udvaron. Egyszer csak elém állt a nagybátyám és le akart tapogatni és próbált megcsókolni. Szerencsémre el tudtam lökni magamtól, de azóta is kísért ez a pár perces esemény.

Folytatás...

Anya 3 éves koromban költözött fel velem Budapestre. A bátyja és a felesége már itt éltek. Gyakran vigyáztak rám a szerető rokonok. A nagybátyám ivott és dohányzott, közben az ölébe ültetett és fel alá mozgatott dudorodó hímtagján, felnőttként már értem a hangjait.

Folytatás...

Az apámmal valahogyan sosem volt jó a kapcsolatom. Sosem volt meg az az igazi apa-lánya szeretet. Mai napig nem értem, miért. Pedig az első szülött gyereke vagyok... Kicsi voltam,szófogadó,jó kislány. Apám jelenlétében különösen.

Folytatás...

Én nem tudok ma sem úgy gondolni a történtekre, mintha régen lett volna és elfedte volna az idő jótékony múlással. Sajnos annyiszor de annyiszor jut eszembe ami velem történt, hogy egyáltalán csoda, hogy egy öngyilkossági kísérletem sem sikerült.

Folytatás...

Még most is szégyellem, ami velem történt. Hiába győzköd a pszichológus, én nem vagyok hibás. Még nem teljesen hiszem ezt el. Szégyenérzet, bűntudat, rettegés és a titokba zárt magány. Pszichoszomatikus tünetek, öngyilkos gondolatok és az értetlenség. Ez van évekig, ha gyerekkorodban trauma ér. Engem ért.

Folytatás...

9 éves voltam. Egy néni vigyázott rám, amíg a szüleim dolgoztak. Nem messze lakott tőlünk, az ablakból mindig láttam, amikor a szüleim hazaértek, és akkor hazasétáltam. Aznap a néninek el kellett mennie valahova, az akkor 19 éves nagyfiára bízott, hogy vigyázzon rám. Játszott velem. Nekem ez nagyon jólesett.

Folytatás...

Őszintén szólva nem tudom mit várok ettől, hogy leírom a történteket talán valami felszabadítást másoktól esetleg hogy valaki megérti mi történt és el tudja mondani miért. 6 éves voltam mikor az anyám alkoholista lett és azután csakis olyan férfiakat hozott az én és a húgom életébe akik a legszebb szóval élve is csak szemetek voltak.

Folytatás...

10 éves korom körül kezdődött. A féltestvéremmel sokszor maradtam kettesben, ő jóval idősebb, mint én. Ha a szobában egyedül maradtunk, mindig mondta, hogy játszunk egy kicsit. Leült a fotelba, és simogatnom kellett a farkát. Izgatni, számba venni. Gyakran mondta, hogy ez neki milyen jól esik, én vagyok a legjobb "testvére". Azóta a viszonyunk katasztrófa, soha senkinek nem meséltem el.

Folytatás...

Nem hinném hogy a történetem sokban különbözik másoktól. Anyám miután elvált vér szerinti apámtól újra férjhez ment. Egy darabig rendben mentek a dolgok, de azt hiszem apró jelek már ekkor voltak. A problémák - számomra - hat éves korom körül kezdődtek. Egy alkalommal nevelőapám megfogta a kezemet és az alsógatyájába húzta. Rátette a farkára, azt akarta hogy megfogjam.

Folytatás...

36 éves nő vagyok, fővárosi, sokdiplomás, családos. 2 és fél évesen kellett “felnőnöm”. A szexuális zaklatás lelkileg kegyetlenül tönkrevágott, de az emléket olyan erővel nyomtam el magamban, hogy egészen a nagyobbik fiam születéséig nem sikerült egészében feltárnom. Mikor minden feltört, mint egy gejzír, majdnem “elmosott”... kisbabát várok, nem engedhetek meg magamnak ilyesmit. Így azt tettem, teszem, amit egész életemben: túlélek. Véleményem szerint csak ez az egy út létezik...

Folytatás...

Ez a történet az anyám története, ma mesélte el, és megengedte, hogy megosszam. 10 éves vagy 11, mikor az általános iskolai osztályfőnökét megkínálta a névnapja alkalmából egy zacskó cukorkával. Úgy, ahogyan egy 10 éves forma kislány teszi ezt, miközben a többiek kedves dolgot írnak az emlékkönyvébe.

Folytatás...

Örülök ennek a lehetőségnek és honlapnak, hogy legalább felnyílnak az emberek szemei, mik történnek ma a családokban. Én jelenleg 52 éves nő vagyok, és látom, ma is tabutémák a gyermekkori bántalmazások. Engem a saját, vér szerinti apám kívánt meg, egész kisgyermek korom óta, nem is tudom, hány éves lehettem, mikor rendszeresen bejárt a fürdőszobába, mikor fürödtem, és szüleim utasítására nem zárhattam be az ajtót.

Folytatás...

Az apám szigorú ember, kicsiként nem járhattam el sehová, csak iskolába. Ha rossz jegyeket szereztem, elfelejtettem valamit, panasz volt rám, akkor megütött. Visszahúzódó, csendes lány voltam, nem voltak barátaim. 10 éves voltam, amikor apám hűtlensége miatt elváltak a szüleim, szerencsére. Anyám elkezdett új férfiakkal ismerkedni, nem érdekelte, hogy hánykor megyek haza vagy mit csinálok.

Folytatás...

13. oldal / 19

Go to top