Oszd meg, hogy segíthess!

 

Történetek

Megdöbbenve olvasom a sok történetet. És ki tudja, hány van még a lelkek mélyén! Az én sztorim nem is az enyém... Mégis úgy érzem, le kell írnom, mert a zaklatók köztünk élnek, sok esetben igen magas pozíciókat töltenek be. Ha nem tesz semmit a felnőtt társadalom, ha összekacsintunk, félrenézünk, csak mert a haverom / gyerekem / ismerősöm gyereke tette, amit tett, akkor semmi nem fog változni!

Folytatás...

Amikor 3 éves voltam a szüleim elváltak. A nagymamámhoz költöztünk anyuval és az akkor született húgommal. Apu elkezdett minket látogatni mikor 6-7 éves lettem. A tesóm beteges volt így többnyire kettesben mentem apámmal.

Folytatás...

Ugy 8-9 eves lehettem, amikor a szuleim tartottak egy kisebb "barati" osszejovetelt. Emlekszem, hogy volt 1-2 ember aki tobbet ivott a kelletenel igy mi az ocsemmel felmentunk az emeletre aludni. Mar eleg keso lehetett amikor arra ebredtem, hogy valaki jon fel a lepcson, akkor meg azt hittem apu vagy anyu jon fel, mert vege a "bulinak" es megnezik mi a helyzet velunk.

Folytatás...

37éves, 3 gyerekes anyuka vagyok. Én is megosztanám történetem. Hogy miért? Nem is tudom. Nem mondhatnám hogy túlságosan kísértenek a történtek. Valahogy túltettem magam rajta, bár időként eszembe jut, és felvillannak az emlékek. De talán ez nem is baj. Eszembe juttatja, hogy minden pillanatban figyeljek a gyermekeimre…

Folytatás...

Az iskola, ahol dolgoztam katolikus. A néptánctanár fia segített az oktatásban. A gyerekek, fiúk,lányok vegyesen max. 15 évesek. Én kollégaként kísértem a csoportot többször is. Az egyik 7. osztályos kislány sírdogálását vettem észre, közelebb mentem hozzá, hogy megkérdezzem,mi a baj.

Folytatás...

10 eves koromban tortenhetett az eset, aminek soha nagy jelentoseget nem tanusitottam. Szerintem nevelesbol eredoen mindig probaltam elrejteni az erzelmeimet es nem hagytam soha hogy az esemenyek urra legyenek rajtam. Am a gyerekkori molesztalassal nem tud megbirkozni a tudatalattim, barhogy is probalkoztam vele az elmult 20 evben.

Folytatás...

12 éves voltam amikor beiratkoztam egy küzdősportra.Rengetek barátom lett és én voltam ott az egyetlen lány a 40 fiú között.Sok jó eredményem volt versenyeken is jól teljesítettem.Mikor elkezdett nőni a mellem és egyre nőiesebb lettem nemcsak az edzőtársaim,hanem az edző is felfigyelt rám,ekkor voltam 14 éves,ő pedig 60.Bíztam benne nagypapámként tekintettem rá sok mindent elmondtam neki magamról.

Folytatás...

Az én életemben több olyan gyermekkori történés volt ami aztán évekig tartó anorexiához, aszexuális viselkedéhez, szabályos férfifóbiához vezetett.Most anyaként érzem azt,hogy dolgok helyrebillentek minden téren. Okulásul írok,hogy mást adott esetben megvédhesse gyermekét.

Folytatás...

Szerencsére az én sztorim egyszeri alkalom volt, de nagyon élénken emlékszem rá a mai napig. Kb. 5-6 éves lehettem, még nem voltam iskolás. Minden nyaramat nagymamáméknál töltöttem, egy Pest megyei faluban. Nagypapám zenész volt és egyik alkalommal eljött hozzá látogatóba egy zenésztársa, egy 50 év körüli, iszonyat ijesztő arcú férfi.

Folytatás...

Sok évvel ezelőtt történt, nagymamámnál voltam, ahol a nagybátyám is lakott, aki italozó életmódja miatt elköltözött a családjától. Már fejlett kamasz lány voltam. Mami kint volt az udvaron. Egyszer csak elém állt a nagybátyám és le akart tapogatni és próbált megcsókolni. Szerencsémre el tudtam lökni magamtól, de azóta is kísért ez a pár perces esemény.

Folytatás...

Anya 3 éves koromban költözött fel velem Budapestre. A bátyja és a felesége már itt éltek. Gyakran vigyáztak rám a szerető rokonok. A nagybátyám ivott és dohányzott, közben az ölébe ültetett és fel alá mozgatott dudorodó hímtagján, felnőttként már értem a hangjait.

Folytatás...

Az apámmal valahogyan sosem volt jó a kapcsolatom. Sosem volt meg az az igazi apa-lánya szeretet. Mai napig nem értem, miért. Pedig az első szülött gyereke vagyok... Kicsi voltam,szófogadó,jó kislány. Apám jelenlétében különösen.

Folytatás...

Én nem tudok ma sem úgy gondolni a történtekre, mintha régen lett volna és elfedte volna az idő jótékony múlással. Sajnos annyiszor de annyiszor jut eszembe ami velem történt, hogy egyáltalán csoda, hogy egy öngyilkossági kísérletem sem sikerült.

Folytatás...

Még most is szégyellem, ami velem történt. Hiába győzköd a pszichológus, én nem vagyok hibás. Még nem teljesen hiszem ezt el. Szégyenérzet, bűntudat, rettegés és a titokba zárt magány. Pszichoszomatikus tünetek, öngyilkos gondolatok és az értetlenség. Ez van évekig, ha gyerekkorodban trauma ér. Engem ért.

Folytatás...

9 éves voltam. Egy néni vigyázott rám, amíg a szüleim dolgoztak. Nem messze lakott tőlünk, az ablakból mindig láttam, amikor a szüleim hazaértek, és akkor hazasétáltam. Aznap a néninek el kellett mennie valahova, az akkor 19 éves nagyfiára bízott, hogy vigyázzon rám. Játszott velem. Nekem ez nagyon jólesett.

Folytatás...

Őszintén szólva nem tudom mit várok ettől, hogy leírom a történteket talán valami felszabadítást másoktól esetleg hogy valaki megérti mi történt és el tudja mondani miért. 6 éves voltam mikor az anyám alkoholista lett és azután csakis olyan férfiakat hozott az én és a húgom életébe akik a legszebb szóval élve is csak szemetek voltak.

Folytatás...

13. oldal / 20

Go to top