Oszd meg, hogy segíthess!

 

Történetek

Én mondjuk - ellentétben a legtöbb íróval - férfi vagyok, akiről senki nem gondolta volna, sőt, a családomban mai napig senki nem gondolja, hogy mi történt. Így visszatekintve az életem normálisan zajlott a nemi érés szempontjából, addig a nyárig, amíg a nagyszüleimnél a két jóval idősebb lány unokatestvérem egy "bungallót", vagyis rejtekhelyet nem épített.

Folytatás...

Otthon a családban tabutéma volt a szex… előttem. Ha valamilyen csókolózós jelenetet mutattak a tévében, édesanyám azonnal elkapcsoltatta, de milyen a gyerek, kíváncsi… Volt, hogy a paplan alól néztem meg egy filmet, vagy titokban elolvastam egy szexuális tartalmú lapot, amire rátaláltam. Tíz éves korom előtt… Nem tudtam, mitől kell tartani.

Folytatás...

A történetem igazából csak most kezd összeállni, még sok részletre nem emlékszem, talán nem is fogok soha, így igazi bizonyítékom sem lesz, hogy mi az, ami megtörtént, és mi az, ami a képzeletem műve. Úgy 3 és 12 éves korom között semmilyen emlékképem nincs a gyerekkoromról, csak egyfajta mélységes magárahagyottság, magány, szorongás és félelem érzése. Most, hogy párkapcsolati problémák miatt pszichológushoz fordultam, kezdett ez furcsa lenni.

Folytatás...

Azok után, hogy a Sipos Pál ügyét taglaló cikkeket elolvastam, gondoltam, talán ez az a fórum, ahol hozzá lehet szólni a témához, és a magam tapasztalatait megoszthatom. Értő és szenzációhajhász, érzékeny és tudományos megközelítésű elemzéseket találtam az ügyről, és mind árnyalja valamilyen módon azt a jelenséget, hogy tabuként kezeljük az ilyen helyzeteket. Én még egy szempontot szeretnék mutatni azzal az üggyel kapcsolatban, ami velem esett meg.

Folytatás...

Otthon állt a „bál”, szokás szerint. Anyám már sokadszorra adta be a válóperes papírokat – és később ismét visszalépett… Mindenki jó ötletnek tartotta, hogy a nyarat az unokatestvéreméknél töltsem, és talán én örültem neki a legjobban. Nagy ház, ahol még saját, külön fürdőszobám is lehet, az udvaron pedig medence van. És csend van, ami talán még a medencénél is többet nyomott a latba. Az unokabátyám nagyjából az első náluk töltött hét vége felé jött be hozzám először.

Folytatás...

A nagyapám volt az. Még soha egy temetésen sem láttam annyi embert, mint az övén. Mindenki meg van róla győződve, hogy nagyszerű ember volt. Emlékszem, én is sírtam. Fogalmam sem volt róla mi történt, mai napig nem emlékszem tisztán. Milyen érdekes, hogy az elménk természetes módon elrejti a feldolgozhatatlannak ítélt részleteket. Pár éve kezdtem emlékezni.

Folytatás...

Sokat rágódtam, hogy megírjam-e a történetem. Igazából azóta követem nyomon az oldalt, amióta létrejött, mégse sikerült el kezdenem leírni. Hónapok óta minden nap feljönnek bennem az emlékek. Illetve már amennyi van, mert 14 éves koromig nem igazán vannak, de lehet, hogy jobb is így. Szóval most végre erőt nyertem hozzá, hogy kiírjam magamból.

Folytatás...

Korulbelul 1 honapja lattam meg eloszor ezt az oldalt. Eppen nyaraltunk es alvas elott olvasgattam a neten amikor "veleltlenul" valaki FB-n posztolta az oldalt. Masnap elmeseltem a ferjemnek, hogy mit talaltam es lehet en is elmeselem a tortenetemet. Azota tepelodtem. Irjak? Ne irjak? Jobb lesz tole? Vagy csak feltepem a regi sebeket? Ma vegre (azota eloszor) raszantam magam. Megirom. Aztan megse... Aztan forumot olvastam, sirtam, aztan torteneteket olvastam, sirtam... Aztan most raszantam magam. Molesztalt az apam.

Folytatás...

Sosem gondoltam volna, hogy lefogom írni, ami velem történt, ilyen formában biztosan nem. Ahogy olvasgatom a történetet, pár kis részlet összerakásával lesz egy kerek egész, ami onnantól már az enyém. Feltépődnek a sebek, akaratlanul, mindig van olyan élethelyzet, ami kihozza a rossz érzèst ès a gondolkodást. Azt hiszem, elfelejtem, de sosincs így, időről időre előjön.

Folytatás...

Vártam, hogy értem jöjjenek, de nem jöttek. Vagy csak elkéstek, azóta se derült ki. Mint ahogy az se, hogy ki volt az az ismeretlen, aki hazaérve megszólított. Látta, hogy nem tudok bemenni. Zárva minden. Gondolta, segít. Átrakott a kerítésen és utánam mászott. Ott maradt, ne legyek egyedül, amíg hazaérnek.

Folytatás...

Én nem igazán tudom, hogy ez mennyiben számít abúzusnak...Velem egy egészen más helyzet állt fenn, mint a többiekkel...Szóval régen volt egy nagyon jó barátnőm,még óvodás koromban...A családjával rendszeresen összejártunk,mondhatni nagyon jó kapcsolatot ápoltunk.

Folytatás...

Olvasom a történeteket, és elborzadok, milyen sorsok vannak. Vettem a bátorságot, hogy megosszam veletek az én történetem. Engem édesapám molesztált gyerekkoromban, nagyon megviselt. Nem tudom, mikor kezdődött, de természetesnek tűnt gyerekként, hogy apa hozzám dörgölőzik. Egy idő után kezdett kialakulni bennem egy szégyen, zárkózott lettem, féltem tőle, sokat hisztiztem.

Folytatás...

Nem emlékszem, mikor kezdődött és meddig tartott, kb. 3-6 éves koromban (hozzávetőlegesen a testvérem születése a viszonyítási pont). Amikor az óvodában szünetek voltak, én megőrzésre kerültem az apai nagymamámékhoz. Nem igazán szerettem ott lenni, de hát ez nem az én döntésem volt. Az emlékeket nagyon mélyre eltemettem, nem sokra emlékszem… Arra igen, hogy a nagymamám megkért, vigyek fel levest az egyik szomszéd bácsinak.

Folytatás...

Nagyon sokáig eltemettem az emlékeket, néha ritkán felvillantak, aztán egyszer csak élesebben, talán csak úgy a semmiből előtörtek. 6-8 éves lehettem, legalábbis ha jól emlékszem, mintha iskolát kezdtem volna akkor már. Családi nyaralásra indultunk, együtt, annyi különbséggel, hogy ezúttal velünk jött a féltestvérem is. Természetesen a szülők és a három gyerek külön szobában aludtak mindig. A nyaralás utolsó estéjén kezdődött az egész.

Folytatás...

Tulajdonképpen amit leírok nem velem történt.Azt sem tudom igaz-e,mindenesetre nem tudom túltenni magam rajta.Nem élünk jól a férjemmel, szexuális kapcsolatunk 10-12 éve nincs.Ennek oka,hogy megundorodtam tőle,egyrészt higiéniai szempontból másrészt volt hogy előttem önkielégítést végzett,borzasztó volt.

Folytatás...

Olvasom a történeteket és nagyon felkavar. Az enyém ehhez képest csekélység, de meg szeretném osztani. Általános iskola első osztályos voltam. Napközibe jártam, a délutáni játék után be kellett menni tanulni. Aznap valahogy nagyon belemerültünk a barátnőmmel a játékba és nem vettük észre, hogy már a többiek bementek. Egy idősebb fiú jött, biciklivel és mi szóba elegyedtünk vele.

Folytatás...

12. oldal / 20

Go to top