Oszd meg, hogy segíthess!

 

Történetek

Elnézést érte, ha nem ide illő, de az érem másik oldalaként talán mégsem érdektelen ehelyt sem. Pedagógiai, sport és egyéb irányultságaim okán, szinte csak passzió-díjazásért, úgy tíz esztendőn át, minden évben, az ország legkülönbözőbb tájain táboroztattam egy széles munkahelyi közösség általános iskolás korosztályú gyermekeit. Természetemből következően és a számos pozitív visszajelzés szerint is sikeresnek érezve, nagyon szerettem ezt csinálni.

Folytatás...

A kislányomról és rólam szól. Örökbe fogadtunk egy kislányt aki másfél éves volt, ő lett szemünk fénye. Az addigi családi, baráti kapcsolataink minősége komoly változásokon ment keresztül. Volt aki már nem látott szívesen minket kislányunkkal, volt akivel szorosabbra fűződött. Férjem családja közelebb került, míg édesanyámék távolodtak. Férjem szülei mindig nagy örömmel fogadták a kislányt. A látogatások mindennaposak lettek.

Folytatás...

Az emberrel elkövetett legembertelenebb dolog amit el lehet követni!!!!!!Én pozitív okból gondoltam,hogy megosztom a történetem,mert igenis van kiút,tudom,mert nekem is át kellett élnem milyen is az, amikor egy ember kisgyerekként elveszi a nőiességemet,a gyermekkorom,és később majdnem az anyaságom!24 évig cipeltem ezt a terhet,bűntettem magam,rossznak,szennyesnek éreztem magam.

Folytatás...

Kiskoromban, olyan 7-8 eves lehettem mikor az unokatestverem kulonbozo szexualis jatekokba vitt bele. Ez nagyjabol egy hetet tartott, mivel azt mondtam, ha nem hagyja abba bearulom. Nem mertem eddig a napig elmondani senkinek. Most fogtam fel mit is tett velem 13 evesen.

 

Nagyimnál voltunk lent. 12 éves voltam. A saját apám késő este bejött a szobába mikor már aludtam és engem nézett. Aztán benyúlt a nadrágjába, és csúnya szóval elővette a péniszét és önkielégítést hajtott végre miközben engem nézett.

Folytatás...

Sziasztok! Az én történetem nem olyan tragikus kimenetelű, mint a tiétek... Sokat végig sem tudtam olvasni, annyira borzasztó. Az én kis sztorijaim mégis elkísértek engem az utóbbi 31 évben. És ha nem is gondolok ezekre nap, mint nap, van, hogy valahogy mégis feljön.

Folytatás...

Sziasztok, én egy apuka vagyok, van egy nagyon kicsi lányom akit sikeresen elválasztottak tőlem, olyan egyszerűséggel, hogy visszaélve a törvényekkel nem engedték vele a kapcsolatot s ezáltal elidegenítették amit a javára írtak a döntésnél. Eltiltottak tőle, mert sikeresen kiprovokáltak egy olyan cselekményt aminek következménye automatikusan ez. S hogy hogyan érték ezt el? Elmondanám az utolsó esetet ami inkább ide vonatkozik (az oldal témáját tekintve).

Folytatás...

14 éves vagyok. Nem tudom mihez kezdjek. Tudom,ha elmondom anyukámnak,hogy segítsen nem fog hinni nekem. Eleve nem jo a kettönk közötti anya-lánya "viszony". Nevelőapával élek olyan 2-3 éves korom óta... Nos,olyan 12 éves koromban kezdődött.. DE MINDÍG CSAK AKKOR AMIKOR ANYUKÁM DÉLUTÁNRA MENT DOLGOZNI..igy nem volt otthon anya este fél 11-ig..

Folytatás...

13 éves voltam, mikor átéltem ezt... Ő olyan 48-50 év körüli volt. Össz-vissz. 2 alkalommal láttam, ebből mindkétszer tett dolgokat. Az első alkalommal, saját magamnak kerestem a bajt... mondhatjuk így. Én ültem be egy random ismeretlen mellé, a rossz megérzésem ellenére is... "de hát olyan barátságosnak tűnt az a bácsi."

Folytatás...

Azért szeretném megosztani veletek a történetem, mert bízom benne, hogy talán tudok másoknak segíteni vele. Nekem ez az oldal adott bátorságot, hogy szakemberhez forduljak, elmondjam a szeretteimnek és szembesítsem a bántalmazóm.

Folytatás...

24 éve történt de én mégis mindenre emlékszem!! Nem szerettem az ovit inkább anyuval mentem be a munkahelyére édességgyárba dolgozott melyik gyerek nem szeretett volna oda menni! Emlékszem hideg volt a karácsonyra készülődtek habkarikákat csináltak amiből szívesen falatoztam! Egyszer csak anyu kollégája odajött hozzánk és megkérdezte hogy van e kedvem megnézni hogyan készül a habkarika nagyon kíváncsi voltam és mondtam hogy igen elmentem vele!

Folytatás...

Letört szárnyak... A testvéreimmel sosem volt sok kapcsolatom. Tilos volt otthon nevetni, hangoskodni, mert attól apunak dühkitörése támadt. Hét éves koromig egy panellakásban laktunk, a nővéremmel közös szobánk volt, de gyűlölt engem. Szép voltam, és apu jobban szeretett, mint a többieket. Legalábbis ő így érzékelte. Később tudtam meg, hogy a felém irányuló törődése egyrészt egy torz betegségből adódott, másrészt az édesanyám fenyegetése végett történt.

Folytatás...

Remeg a kezem, a könnyeimet nyelem vissza,csendben kell lennem. Az előbb olvastam el egy történetet és édes Istenem.....annyira fáj!!! Mindig tudtam,hogy nem vagyok egyedül,hogy nem csak én hanem más is. De itt elolvasva,így olvasva,mintha megelevenedett volna bennem a múlt.

Folytatás...

Körülbelül négy és hat év körül lehettem, amikor a nagybátyámnak kedve támadt rám.  Az emlékezetemben nincs kezdet, nincs idő és nincsenek hangok, csak képek, amik bevillannak. Nem tudom mennyi idő múlva láttam egy nővel csókolózni és belém hasított egy érzés, hogy nem helyes, ami történt………  a megcsalás érzésre jól emlékszem, annyira fájt…………………

Folytatás...

Az én történetem elenyésző erőszakot tartalmaz az én irányomban a többi beküldőéhez képest. A hangsúly inkább a környezet reakcióján van, és azon, hogy egy rosszul lereagált helyzet mennyire mély nyomot tud hagyni valakiben... Illetve azon, hogy egy "tanú" élete is gyökeresen megváltozik az abúzus hatására.

Folytatás...

Nem is tudom, hol kezdjem. Nehéz úgy leírni azt a sok fájdalmat, hogy közben ne kalandozzak el. Szerintem én a világ legszomorúbb kisgyerekei közé tartoztam, akik a kilencvenes években születtek. Ezt most gondolom így, akkoriban szentül hittem, hogy én tökéletes gyerek vagyok, akit mindenki irigyel. Irigyeltek, mert szófogadó voltam, okos, türelmes, intelligens, és csinos. Szép kislány voltam, bűbájos. És soha senkinek nem tudtam elmesélni, hogy mik történnek otthon.

Folytatás...

9. oldal / 20

Go to top