Oszd meg, hogy segíthess!

 

Kicsi, egészen kicsi voltam. Mindig is tudtam,hogy "ez" történt velem. Semmire sem emlékszem,csak tudom. Fájt, féltem, sírtam, könyörögtem, de én voltam a kis királylánya. 

Sokat fájt a hasam. Nem akartam enni,semmit,soha.

Mozdulatlanul kellett maradni, aludtam, s arra ébredtem,hogy simogat,betapasztotta a számat.

Most is él. Sajnos...

Senki nem hitt nekem,egyszer bevettem egy csomó gyógyszert, felnőtt koromban, felhívtam anyát s elmondtam neki. Rágalmazásnak vette, azt mondta,beteg vagyok, hogy ilyeneket gondolok.

Megharagudott. Apám mentegetőzött. Testvéreim megharagudtak rám. Nekem kellett bocsánatot kérni mindenkitől. Tőle is. 

Undorodom tőle. Ránézek s émelygek.

Go to top