Oszd meg, hogy segíthess!

 

Megpróbálom leírni, mert elmondani nem tudtam senkinek. Olyan sokáig őriztem magamban a titkot, hogy nem tudom kimondani. Az első alakalom, amire tisztán emlékszem, egy filmet néztünk az ő szobájában, én az ágy mellet voltam lekuporodva ő pedig az ágyon feküdt. Lassan a kezét a lábam közé engedte, észre se vettem.

Elkezdte simogatni a nunimat ruhán át, de valahogy fel se figyeltem rá. Csak valami furcsa lüktetésre, aztán elszaladtam. Én nem tudtam mi történt. De valójában az volt az első orgazmus.

Többször rajtakaptam, hogy pornót néz, meg játszadozik magával. Legtöbbször el is mondtam anyuéknak. Szerintem próbálták megmagyarázni neki, hogy nem helyes.

Volt olyan, hogy az ölébe ültetett, valamit mutatott a számítógépen, közben lassan benyúlt a bugyimba. Igyekeztem mindig elszaladni, de féltem is tőle. Legtöbbször az ágyra lökött, leráncigálta a nadrágom meg a bugyim és elkezdett simogatni...aztán elővette a kukiját és élvezkedett. Legtöbbször akkor engedett el, amikor már spriccelt. Egyszer a hónom alá nyúlt és elráncigált a fürdőszobába, hogy majd ő leborotválja, de akkor sikerült elszaladni.

Soha nem történt meg maga az aktus, az ujjával volt, hogy belém nyúlt, meg izgatott, talán volt, hogy a nyelvével is. Gyűlöltem magam amiatt, hogy engedtem. Undorító volt, utáltam a testem az miatt, hogy reagált az izgatásra. De féltem elmondani bárkinek is. Mindig mondogattam, hogy "A" fogdos. De nem igazán vették komolyan, biztos gondolták, hogy a szokásos nyivákolás.

Egyszer próbáltam elmondani, de akkor is csak ennyi jött ki "A fogdos, még a bugyim is elszakadt". Akkor apa komolyabban elbeszélgetett vele, kihallgattam, de csak elbátortalanodtam, mert azt magyarázta neki, hogy mennyi bajt okozhat a családnak és hogy börtönbe akar menni, vagy miért csinálja ezt....de én ezt nem akartam, szerettem őt, mert a testvérem. Úgy éreztem az a helyes, ha soha senkinek nem mondom el és megbocsájtok mindenkinek. Neki is meg anyuéknak is, hogy nem figyeltek eléggé. Csak magamnak nem tudtam...sokszor gyötörtek öngyilkos gondolatok. Egyszer elhatároztam, hogy véget vetek az életemnek, de nem tudtam megtenni, inkább engedtem, hogy tovább bántson.

Egy alkalommal nagyon kiabáltam és mondtam neki, hogy hagyja abba mert elmondom, akkor elkezdett kergetni és meg akart verni. Emlékszem el is lökött nekiestem a fakeretes fotelnek.

Idővel egyre ritkábban kapott el...nem tudom mi lehet az oka. Nem tudom behatárolni, hogy mikor történhettek ezek. Arra emlékszem, hogy amikor először megjött a menzesem (2005) bíztam benne, hogy majd a vértől megriad és abba hagyja. És utána tényleg egyre ritkábban, de nem tudom összességében meddig, talán 2-3 éven át. Semmihez sem tudnám kötni, nem emlékszem.

Az elmúlt két hétben próbáltam elnyomni az érzéseimet. De egyre több emlék előjött, és iszonyú bűntudatom van. Talán ha jól arcon rúgtam volna, vagy kiabálok minden másként alakul.

Szörnyű volt hallani a barátnője szavait, hogy "A" sírva meséli neki, hogy otthon 20 éven át el volt nyomva és követelte, hogy kérjek tőle bocsánatot, azt mondta, hogy képeket talált, ahol én taperolom a bátyámat. Minden sebem feltépte. Sajnálom, hogy bármikor is incselkedtem vele vagy bármit tettem, amiért így reagált. Igyekeztem jó gyerek, jó testvér lenni, de mindenben megbuktam az életben. Annyira sajnálom...

Go to top