Oszd meg, hogy segíthess!

 

Azt hiszem, tényleg megtörtént. Nincs más logikus magyarázat. Nincs valódi okom kételkedni magamban, az emlékeimben. Sok szörnyűség történt velem, amik külön-külön is beküldhetők lennének ide. De csak egyet, a legrosszabbat és magam számára legfelfoghatatlanabbat írom most meg. Az emléket, ami serdülőkorom környékétől kezdve rémálomként kísértett éveken át, és minden alkalommal kiborít ma is, ahányszor csak eszembe jut.

Üldöznek. Este van, csak a távolabbi, utcai lámpákból szóródik fény az udvarunkra, ahová halálra rémülten rohanok ki a családi házunkból, a hátsó kert felé, bőgéstől eltorzult arccal. A szívem a fejemben lüktet a rémülettől, konkrétan fizikailag is rosszul vagyok. Az élményt belülről érzem, de a jelenetet kívülről látom, valahonnan fentről. Hátrafordulok, hogy az üldözőim mennyire lehetnek már távol, de ők szorosan a nyomomban járnak. Dühödt elszántsággal közelítenek. Pici vagyok, és rohanva is lassabb, mint ők.

Az apám és az ő apósa (nagyapám) utolérnek a hátsó kert bejáratánál, és... Nem tudom... Nem tudom, mi történt. Amikor az emlékek közt turkálok, itt mindig egy határhoz, egy falhoz érkezek, amit nem bírok, vagy csak nem akarok/nem merek áttörni, így nem látom, mi történt velem valójában. Nem tudom, mi vezetett odáig, hogy kirohanjak a házból. Csak azt tudom, hogy menekültem, rettegve, hogy bántanak, megvernek, de mégis a nemi szervemet féltve, pedig még egyáltalán nem voltam a nemiség tudatában. Legfeljebb 2-3 éves lehettem. Azt hiszem, megerőszakoltak. Élmény szinten ez él bennem, még ha a konkrét eseményre nem is emlékszem. A kegyetlenség és durvaság megtapasztalása áldozat oldalról tisztán bennem él. 

Az a fajta kegyetlenség, lelketlenség, amit nagyapámon (főként állatokkal kapcsolatban) számtalan esetben megfigyelhettem már. (Egyetlen példa: képes vigyorogva, jókedvűen fütyörészve, mosolyogva megölni és megnyúzni és feldarabolni a nyulakat, amiket előtte a szemében is megcsillanó, valódi szertettel táplál és simogat. Állatvédők már börtönbe juttatták volna, ha látnák, milyen körülmények közt tartja ezeket az állatokat. De őt figyelve mégis úgy tűnik, mintha őszinte szeretettel viszonyulna hozzájuk, csak a szükségleteikre teljességgel vakon. Aztán, ha már elég idősek hozzá a nyulak, módszeresen lemészárolja őket, vidáman és teljes természetességgel, majd elégedetten jóllakik a nyúlhúsból.)

Go to top