Oszd meg, hogy segíthess!

 

Nagyapám úgy 4-5 évesen elkezdett molesztálgatni, az ölébe ültetett és szájon csókolt. Megpusziltatta velem egyszer a farkát. Rettegtem tőle, így telt el kb 10 év. Szerencsére nem gyakran láttam. 25 évig otthon volt, mert leszázalékolták, gondoltam felnőtt fejjel ettől lett bolond, ugyanakkor mint kiderült az anyámat is zaklatta telefonon (a saját menyét).

Cicis nős újságokat mutatott és azt mondta, ha nagy leszek majd összebújunk. Azóta rosszul vagyok ettől a kifejezéstől.

Mikor 14 éves lehettem, nem akartam nagyon nővé válni, akkor mondta, hogy ha a nagyi nem lesz otthon összebújunk, így mindig akkor mentem csak , amikor a nagyi otthon volt. Emlékszem egyszer véletlenül úgy mentem, hogy a nagyi nem volt otthon, majd kiugrott a szívem a félelemtől. Mindig úgy tettem, mintha nem értettem volna mire utal.

16 éves koromban meghalt és én nem bántam, addigra már nem maradt sok neki a szeretetemből, viszont nagyon sokáig más férfiak is molesztáltak az utcán. Először 16 évesen voltam pszichiáternél, majd 29 évesen kezdtem a pszichoterápiát, rendszeresen durva vagy elhanyagoló férfiakkal jöttem sajnos eddig csak össze. Viszont nagyjából jól vagyok már, és más területen sikeresnek is mondhatom magam.

Go to top