Oszd meg, hogy segíthess!

 

Sziasztok! Végigolvastam minden egyes történetet (volt mikor sírva), s mélyen meg vagyok döbbenve hogy Isten ilyen "embernek" nevezett "állatot" enged élni hagyni ebben a világban köztük az én "édesapámat" !!!! A történeteteket elolvasva gondoltam meg magam s írom meg az enyémet is,igaz sokszor kezdetem neki,de hátha ezzel segíteni tudok így leírom...

Az én esetem eléggé "gázos" értem ezalatt azt h az apám rendőrként tette ezt meg velem. Szolgálunk és Védünk mi.....

12 éves koromban kezdődött mikor is a panelből egy vidéki kis faluba/községbe költöztünk,mivel bátyámat szívre műtötték s az orvos friss levegőt ajánlott neki,így építkezésbe fogtak.Mikor beköltöztünk a felső szint félig volt kész így egy szobában voltunk 5-en pár hétig.Nagyon korán érett voltam testileg.Ekkor már rendelkeztem olyan méretű mellekkel mint másnak felnőttként nincs(90B).Szégyelltem is elég rendesen főleg h az új suliban mindenki "lapos volt".E tájt kezdte el mondogatni h "teljes úgy nézel ki mint anyád fiatal korában".Eleinte büszkeség töltött el mikor ezt mondta hisz szerettem anyumat,de később már nem mikor mondogatta h milyen szépek a melleim,s a fenekem is jó már.S jött a fekete leves...apámat nyugdíjazták így sok szabad ideje maradt amit nem tudott mivel eltölteni.Amikor anyu elment a boltba-általában a húgommal-ő feljött a szobába s elkezdett simogatni mindenhol.Azt mondta h minden rendes apa ezt teszi a lányával.Nem igazán értettem,s azt is éreztem h ez nem jó de nem csináltam semmit.Nap nap után ezt cselekedte amikor is kész lett az emelet s mi húgommal egy szobába költöztünk fel,a bátyám meg mellénk lévőbe.Igaz h 3 szoba volt az emeleten de a kishúgom mindig velem aludt mert nagyon félt.Én ezt egyáltalán nem bántam akkor.

Teltek múltak a napok s valahogy felbátorodva az apám úgy véle h komolyabbra veszi a dolgokat.Nem elégedett meg a simogatásokkal,hanem már össze vissza nyalogatott csókolgatott és élveszkődött rajtam.Azt mondogatta h ezt azért csinálja h ha lesz egy fiúm könnyebb legyen nekem,de anyunak nem lehetett szólni,meg senkinek sem mert ez a mi kis titkunk.Nagyon naiv voltam,s elhittem neki h minden apa ilyen.Egyre durvább lett a szitu ahogy cseperedtem.Egyre nőiesebb lettem.Ő orálisan élvezkedett rajtam mindenhol s kérte h tegyem ezt meg neki is,nem akartam de akkor már fenyegetett h ha nem teszem anyut bántani fogja s ezt nem akartam,hát megtettem neki.Minden egyes nap kellettem neki a kis játékához hisz ő nőként nézett rám és élvezte amit tesz.A vigyora,a tekintete az érintései mind mind erről tanúskodtak.Gyűlöltem s gyűlölöm most is!!!Ki kellett vernem neki,orálisan kielégíteni,s azt is kérte néha h análisan is izgassam a nyelvemmel-erre képtelen voltam-s ha nem volt a válaszom akkor jött a "tudod mi lesz" meg "ne akard h...".S én csináltam,s bele betegedtem.Trichotillomániás lettem,ami abban nyilvánul meg h kitéptem a szemöldököm és a szempillám h csúnya legyek,h ne hasonlítsak anyura mert azt hittem azért csinálja ezt velem mert úgy nézek ki mint amilyen ő volt akkor mikor beleszeretett.Nem akartam h úgy nézzen rám.Nem sokat értem el vele de amikor hozzám nyúlt utána mindig bántottam magam.Senkinek nem tűnt fel h kicsit furán nézek ki egyedül anyai nagymamámnak aki meg is szólt érte.Imádtam őt de neki sem tudtam,mertem szólni.Általánosból való elballagásom napján egyik rokon hölgy azt tanácsolta nekem erre a bajomra h használjak ceruzát,húzzak helyette vonalat s így nem lesz feltűnő(hisz szégyelltem),s ezt is tettem így mikor középiskolás lettem nem is látták.Az abúzus viszont nem maradt el,mivel nagyobb voltam a nemi szervét hozzám illetve az enyémbe akarta rakni.Azt mondta h ő fogja elvenni a szüzességem,s a fiúknak utána könnyebb dolguk lesz meg nekem is.Nem engedtem neki,sosem,mindig mondtam h fáj s h ne rakja már oda,de ő mindig tovább és tovább dugta mint előzőleg.Elég vastag volt a pénisze s nem is akarta h nyoma legyen így csak a makkját tette be,s análisan is akarta.Rajtam élte ki magát,mert anyám sok mindent nem akart vele megcsinálni s ő ezt el is mondta nekem,meg h jobb vagyok mint anyu.

Nem minden tiszta,néha homályos h miket csinált.Emlékszem egyszer el akartam menni a barátnőimmel bulizni-sosem engedett sehova-s azt mondta h csak akkor ha előtte leszopom s berakhatja(Én engedelmeskedtem neki mert ekkor tájt volt az "első szerelem"" egy fiú iránt a suliban s mivel ő és azt osztálya épp bulit csináltak én menni akartam),fel kellett állnom a csigalépcsőre pont úgy h neki fejmagasságban legyek s ő hátulról tudjon gusztustalanodni/élvezkedni.Undorodtam az egésztől főleg mikor kérdezgette "ugye milyen jó" "élvezed igaz" "hát h élveznéd ha beraknám neked" Fuuu de gyűlölöm!!! Nos az eset után sokáig zuhanyoztam mert le akartam mosni magamról a szennyet s a szégyent amit éreztem,hisz tudtam h ezt rossz tisztában voltam azzal h ez zaklatás de mivel már új fenyegetései voltak pl h anyut is és mindenkit meg fog ölni a családban mindig engedtem neki.Akkor a buliban nem igazán voltam felszabadult,nem tudtam elengedni magam.17-et betöltöttem mikor azt mondtam h most már nem,mert egyre erőszakosabb volt és egyre jobban firtatta a szüzességemet,h el akarja venni.Ekkor már zártam az ajtómat kulcsra s hiába dörömbölt nem engedtem be.Ha anyu boltba ment mentem vele,akár milyen korán is volt az.Nem engedtem többé az érzelmi zsarolásának,egyrészt mert a fiúba szerelmes voltam másrészt elég erősnek éreztem ahhoz már magam h vissza utasítsam.Elkezdett undokoskodni lekurvázni legyalázni...stb de nem engedelmeskedtem többet neki.Anyunak is feltűnt de nem szólt csak mindig annyit h ne beszéljen velem így.Nos megint eljött egy olyan buli ahová menni akartam de ő nem engedett sőt megtiltotta h bárhová is elmenjek.Ordítoztuk egymással s én megfenyegettem h elmondom s ő vissza h nyugodtan anyu úgy sem fog nekem hinni meg akkor már úgy is mindegy lesz mert ő megöl minket.Én akkor is elmentem a bulira(megszöktem egy hazugsággal h a barátnőmnél akarok aludni így anyu elengedett)s ott a hőn szeretett fiúval összejöttem,de örömöm nem tartott sokáig,mert másnap szóba sem állt velem.Nagy csalódás volt ez nekem s onnantól egy fiúban sem bíztam meg és soha többé nem is lettem szerelmes.Apám ugyan úgy bepróbálkozott a zárt ajtók mögött de nem engedtem neki,s 18 évesen egy épp utánam sóvárgó családapának(24 éves volt)odaadtam a szüzességem.Mindegy volt h ki lesz az aki elveszi csak ne az apám legyen.Nem nagyon éreztem semmi csak egy enyhe fájdalmat de mint egy darab fa úgy feküdtem alatta.Ő szerelmes lett belém s a családját is úgy ahogy otthagyta,velem akart lenni de én nem éreztem iránta semmit,ettől függetlenül 10 hónapig együtt voltunk s ezalatt 5 alkalommal feküdtem le vele.Ezt apám tudtára adtam h pasim van s hagyjon békén mert megveretem vele.Onnantól nem próbálkozott csak lelki terrorban tartott. A 10 hó után elmentem a barátaimmal nyaralni mert a barátnőm anyukája befizetett engem is erre az üdülésre s mikor 5 nap után haza jöttem,egyre durvábbak voltak a veszekedéseink,folyamatosan lekurvázott,mindenkivel összefeküdtem biztos a nyaraláson is,anyámat ellenem uszította...stb.Én meg menekültem otthonról,s állandóan a falut jártam sokszor hajnalokig kint voltam a haverokkal,húgommal mert őt mindig vittem magammal,nem akartam h őt is zaklassa.Egyik este odajött hozzám párom,beszélgettünk,pár napra rá összejöttünk és kimenekített ebből a pokolból.Elköltöztem hozzá-bár még a szüleinél lakott-,de attól minden nap haza mentem megnézni h minden okés e a húgommal s a többiekkel.

Egy nap mikor anyum arról panaszkodott h apám mennyire megváltozott,h állandóan kiabál,és ocsmány módon beszél...stb én kiakadtam s elmondtam neki mindent.A testvéreim mind bent voltak akkor a szobában s hallották.Anyám csak annyit kérdezett h meg tette e azt vele s mondtam h nem azt az egyet nem de minden mást igen.Nagyon kiakadtam sírva mondtam el s láttam hiszi is meg nem is.Bátyám egyből haragra gerjedt s meg akarta verni,de kis vékonyka volt mit tehetett szegény lenyelte a békát.Apám pont akkor jött be mikor végeztem s rám nézett azt mondta:..elmondtad...mit ígértél...s kiment.Gondolom anyámban ekkor tudatosult h igaz amit állítottam.A reakció...de hát elítélte mindig is az ilyet...nem értem.Erre én:aha persze,vettem észre,és mit akarsz csinálni-kérdeztem.A válsz:..semmit nem jelentsük fel mert akkor mindenki megtudná családból s ezt nem akarom,majd én elintézem.Azóta is intézi mivel együtt maradt vele.Bevallásom után pár napra apám öngyilkosságot követtett el de nem sikerült neki,mert akkor párommal látogattunk haza s ő és a húgom levágták a kötélről( bár ne tették volna).Előtte veszekedtünk s anyám elmondása szerint többször mondta h megteszi,mert állítólag anyám lelkileg zsarolta de sosem tette,én adtam meg a döfést mert ő meg akart ütni mire szembe álltam vele s mondtam h inkább akasztaná fel magát amiért ilyet tett velem s ki tudja még kivel.Állította h az ő szeretett kislányát-húgomat-sosem.Húgom is mindig apás volt s nem is értette h h lehetett ilyen velem.A levágást követően ahogy magához tért engem hívott,engem követelt s a doki-akit kihívtak hozzá a szomszédok- azt mondta menjek oda hozzá.Semmi porcikám nem akarta de megtettem s oda mentem,és akkor ott ő bocsánatot kért,azt szerette volna ha én megbocsájtom amit velem tett.Láttam anyám arcát,s kimondtam amit nem akartam:megbocsájtok.Két hét pszichiátria után kiengedték és mai napig éli életét,igaz kissé tönkre van de nincs bűntudata a történtekért.Páromnak jó pár együtt eltelt hónap, tán év is ,után mondtam el igaz nem részletesen.Sokszor meg akarta büntetni érte de kértem h ne tegye.

Azóta együtt vagyunk,igaz nem házasságban mert nem hiszek benne,már 14 éve jóban rosszban.Van két kislányunk,az egyik 8 éves lesz pár hónap múlva s már kezd érni-olyan lesz mint én-testileg.Féltem őt/őket nem is engedem hozzájuk még csak nyaralni sem.Beszélni vele erről még nem beszéltem csak azt h nagyon figyeljen oda a férfiakra mert vannak köztük nagyon rossz emberek akik megerőszakolják a kislányokat is.Próbálom őt felvilágosítani de még fiatal hozzá h megértse,de azért valamelyest érti a dolgokat.Nagyon jó kapcsolatunk van s bízom benne h ő rögtön szólni fog,nem úgy mint én.Anyummal nagyon megromlott a kapcsolatunk,már nincs az az igazi anya-lánya kapcsolat mint régen volt.Sosem értettem meg h miért nem tett semmit ellene,egy ilyen emberrel h tudott ezek után együtt élni/lenni.

Én másnak nem mondtam el kivéve a minap egy online pszichológusnak aki azt tanácsolta h keressem fel.Értelmét nem látom mert segíteni,meg nem történté tenni nem tudja.Akkor is csak azért írtam meg neki mert a trichotillomániám vissza tért nem tudom miért és erre kértem tőle segítséget.Most is azért írtam le h vki ilyen helyzetben van ne engedjen a fenyegetésnek hanem beszéljen,szóljon vkinek mert az ilyen embereknek nincs köztünk helyük.Keménynek kell lennünk mert mi vagyunk beállítva a gyengébb neműnek.Ki kell állnunk az igazunkért akár hisznek nekünk akár nem.Gyermekeinket csak mi tudjuk megvédeni!

Utólag megemlíteném h a szexuális kapcsolatom igaz nem felhőtlen,mert néha szorongok,de párom megtanított rá h h érezzem jól magam e téren.örülök h rá találtam,igaz szerelmes nem vagyok belé,s ő ezt tudja is,az okát is elmondtam ettől függetlenül feltétel nélkül szeret és megbecsül.Mindig mondogatja h nincs még egy ilyen nő a földön mint amilyen Én. Bocs h ilyen hosszúra sikerült,kissé megkönnyebbülve érzem magam h leírtam nektek sortársaimnak,ti megértetek.Köszönöm h elolvassátok és h létezik ez a honlap.

Go to top